Kategóriák

Hova menjek, ha a hegy mögött kihúnyt a fény, hova menjek?
Hova menjek, mély csend borít és nő az éj, hova menjek?
Hova menjek, hova menjek, ha a vágy űzi rég a szívemet,
Hova menjek, hova menjek, ha az utam az éjbe, a mélybe vezet,
Hova menjek, hova menjek, ha végleg meghalt a szeretet,
Hova menjek?

Hova menjek, kinek mondjam el az igazat, hova menjek?
Hova menjek, soha nem jön már a virradat, hova menjek?
Hova menjek, hova menjek, ha a múltat nem bírom, nem vállalom,
Hova menjek, hova menjek, valami szörnyű téboly ül a vállaimon,
Hova menjek, hova menjek, ha könnyem sincs, csak a fájdalom,
Hova menjek?

Szeretete hív, Jézus szól, Urad Ő - ismeretlen.
Szabadító szó, amit mond, hogy MÉGIS szeret - rendületlen.

Gyere Hozzám! - Jézus szól. - Gyere Hozzám!
Gyere Hozzám! Ne menj el más úton! Hova mennél?

(szöveg és zene: Géczy Katalin)

Keresztút - Útmenti dalok

A Keresztút együttes tagjai Krisztus által megszólított emberek, akik a hívó szót szeretnék továbbadni, a zene és a vers megrendítő erejének segítségével.

Keresztút Kiadó 1994
A zenekar tagjai:
Füle Tamás - gitár
Géczy Katalin - ének, gitár, szintetizátor
Géczy Lajos - basszusgitár, vokál
Miklóssy Hajnalka - ének, cselló, szintetizátor
Közreműködött: Dobozi Mariann - ének (1,4,9)

EFFATA felvétel - Dobozi Sándor

A kiadó döntése alapján a felvételek 2009-től szabadon felhasználhatók.

Igen, elmúlt, vége már,
És mégis bánt, és mégis fáj,
Néhány emlék, mit szemem bezár,
Most mégis fáj, mégis fáj.

Annyi küzdelem, annyi harc,
És szégyentől izzó arc,
Már nem értem, kinek jó,
És mindez mire való?

Igen, elmúlt, vége már,
Most üres a tér, és kihalt a táj,
Annyi marad, mit szívem bezár,
Csak Te maradtál.

Mert hiába hordtam a kínt,
Más nem marad, csak a hit.
Én csak ellened vétkeztem bár,
De mellettem mégis Te maradtál.

Mert hiába hordtam a kínt,
Más nem marad, csak a hit.
Én csak ellened vétkeztem bár,
De mégis, Te vagy velem,
Csak Te maradtál.

(szöveg és zene: Géczy Katalin)

Sárga a villamos
Csak egy villanás
Egy csikk lehull

Keresi a kiutat
Az időt elüti
Öt-hat féldeci kiüti

Keresi az "igazit"
A végtelen igazat
Ópium igézet
Végzet

Hol van a megálló - Sehol egy megálló
Mindenütt rettegés - Téboly, nevetés
Futhatsz előle
De merre

Az asszonya ideges
Nem érti a gyereket
Nézik a falakat
A sziveken lakat

Keresi a kiutat
Sárga a villamos
Csak egy villanás
Aztán zuhanás

Hol van a megálló - Sehol egy megálló
Mindenütt rettegés - Téboly, nevetés
Futhatsz előle
De merre

Mégis Ő ígérte,
Jézus azért jött -
Harmata, az élet harmata
És visszaadja árnyait a föld

Add vissza az árnyakat
Add vissza az elmenőt
Add vissza a gyerekeket
A szenvedőt

Add vissza az éhezőt - Add vissza a szomjazót
A halálba sietőt - A semmibe zuhanót
Add vissza az árnyakat
Add vissza Őt

Add vissza az árnyakat - Add vissza az árnyakat
Add vissza az elmenőt - A menekülőt
Add vissza a gyerekeket - Add vissza a gyerekeket
A szenvedőt - Add vissza Őt

Add vissza az éhezőt - Add vissza a szomjazót
A halálba sietőt - A semmibe zuhanót
Add vissza az árnyakat - Add vissza Őt
Add vissza Őt

Igen, imádkozom, hogy éljen ez a föld
Add vissza az árnyakat

(szöveg és zene: Géczy Katalin)

Szólj, Uram, én jövök, ha szólítasz,
Szólj, Uram, szavaddal meggyógyítasz,
Szólj, Uram, és már szilárdan hiszem én,
Hogya kegyelem enyém.

Szólj, Uram, az éjszaka foglya vagyok,
Szólj, Uram, a bűneim olyan nagyok,
Szólj, Uram, tudom megtisztít ma a vér
És a kegyelem enyém.

Szólj, Uram, szólj hozzám, Uram,
Szólj, Uram!

Szólj, Uram, tedd újjá az életem,
Szólj, Uram, szavadra fény gyúlt nekem,
Szólj, Uram és már szilárdan hiszem én,
Hogy a kegyelem enyém.

(szöveg és zene: Géczy Katalin)

Az ajtó nyitva volt,
Pár csendes szóval elbúcsuzott:
Délben elrepülök,
Ne várj rám este, mert nem jövök.

Tegnap még beszélt nekem,
Nem értett semmit, mi van velem.
És másnap elutazott,
Kérdéseimre nem válaszolt:

Hogy mért van a reggel
Mért van az este
Mért van a holnap
Mért nem jön más

Ha eljön a reggel
Eljön a holnap
Már nincs mire várnom
Ha rám senki se vár

És másnap elutazott,
Egy hónap múlva küldött egy lapot:
Nagy vagy már, vigyázz, merre jársz.
- Mondd, hova menjek, ha énrám nem vársz!

Mert mért van a reggel...

Az ajtó nyitva volt
De hiába indulsz, nincsen ott út.
Minek az ajtó, minek a zár,
Minek a lépés, ha senki se vár

Mért van a reggel...

Itt nincs (nincs, nincs) semmi fény (fény, fény),
Olyan egyhangú minden nappal és éj,
És ha szól (szól, szól) a rádió (o, ó)
A fejem szaggatja minden kimondott szó:
Hogy kinek van (van, van) és kinek nincs (nincs, nincs)
És mire jó (jó, jó), ami nics.
És ha jön (jön, jön), jön a csend (csend),
Megszólal egy hang itt bennt:

Az ajtó én vagyok
Beléphetsz rajtam, Tied vagyok.
Az ajtó én vagyok
Beléphetsz rajtam, Tied vagyok.

(szöveg és zene: Géczy Katalin)

Hogy mondjam el azt, ami elmondhatatlan,
Hogy szeretlek, Uram,
Hogy Hozzád tartozom.
Hogy mondjam el azt, ami felfoghatatlan,
Hogy értem állt a keresztfád.

Hogy értem álltál némán a vádlóid előtt,
Hogy értem hagytad, hogy gyalázzanak,
Hogy értem vitted roskadozva a szégyen keresztjét,
S mert szerettél: odaadtad önmagad.

Hogy mondjam el...

Hogy értem volt a kétely, s a szörnyű szenvedés,
Csak ennyit mondtál: Elvégeztetett.
S hogy értem volt a győzelem a sír a halál felett,
S mert szerettél: elhoztad az életet.

Hogy mondjam el azt, ami elmondhatatlan,
Hogy szeretlek, Uram,
Hogy Hozzád tartozom.
Hogy mondjam el azt, ami felfoghatatlan,
Hogy értem állt a keresztfád.

(szöveg és zene: Géczy Katalin)

Az ember, ha jön az ünnep,
Tétovázgat, kicsit ümmget,
Aztán kegyes kedvre billen
S templomba megy fehér ingben.

Hol is hangját megereszti,
Szemét, fülét kimereszti,
Úgy élvezi, hogy a papja
Az Igét hogy hasogatja.

Azután felcihelődik,
S hazaindul megsértődni,
Apróságon fennakadni,
S gyermekeit jól lekapni.

Szegény fia, lánya, veje
Nézi, hogy a család feje
Dúl-fúl, s hitét a fogasra
Kabátjával felakasztja.

(vers: Füle Lajos, zene: Géczy Katalin)

Kevés az öröm, s ha néha jó,
A végén mégis szomorú.
A szíved csak keres, s ha valamit lát,
Hát boldogan áldozza önmagát.

Te csak tudod, mire jó,
Kinek kell az életed - csak a Tied!
Te csak tudod, hova mégy,
De ha máshol vár valaki,
Látod - e még?

Kevés az igaz, s ha szíve hű,
A végén mégis keserű.
Elment a barát, csak üzent még,
Hogy neki az életből ennyi elég.

Te csak tudod...

Valaki szeret és Valaki vár,
Ha terhel az élet, a bűn is fáj.
Szíved, ha kemény, mondd, hova jut?
Jézus az élet és Jézus az út.

Végre tudd meg, mire jó,
Neki kell az életed - csak a Tied!
Végre tudd meg, Vele jó,
Ő megérti könnyeid

Jézus szeret és Jézus hű.
Melette édes lesz a keserű.

Nézd, szűnik az árny, már oszlik a köd,
És eljön hozzád, ha várod Őt.

(szöveg és zene: Géczy Katalin)

Egy csillag fénylik az éjben,
Valaki megszületett.
Valaki eljött a Földre,
Hogy Neked adjon életet.

Jászolban fekszik a gyermek.
Szegényen jött el közénk.
Szegényen, nem hozott semmit,
Egyedül az Isten szeretetét.

Ha Jézus kérlel egyre jobban,
Érzem szívem lángra lobban,
Átadom életem.

Egy csillag fénylik az éjben,
Valaki megszületett.
Úr Jézus eljött a Földre,
Hogy Neked adjon új életet.

Jászolban fekszik a gyermek.
Szegényen jött el közénk.
De elhozta, amit úgy vártunk,
Elhozta az Isten szeretetét.

(szöveg és zene: Géczy Katalin)

Fogadj, Uram, fogadj, Uram,
Fiaddá fogadj, gyermekeddé.
Hadd lássalak, hadd lássalak,
Fénylő arcodban fürödjek én!

Vakon bolyongok úttalan utakon, hol nem ér utol a fény,
De hiszek, Uram, de hiszek, Uram!
Keserű szavaim kiöntöm, s bennem egyre sűrűbb az éj,
De hiszek, Uram, de hiszek, Uram!

Fogadj, Uram...

Kevélyen harcolok, perelek ellened és semmit sem értek már,
De hiszek, Uram, de hiszek, Uram!
Arcom a kezembe temetem és zokogva mondom el, ami fáj,
De hiszek, Uram, de hiszek, Uram!

Hadd lássalak, Hadd lássalak,
Uram, arcodban fürödjek én!

(szöveg és zene: Géczy Katalin)

Berendezted az életedet

A tested, a lelked elégedett -

Hát jó, jó - de nem ez a lényeg!

Megtervezted a gyerekeket,

Az egy fiú, egy lány megszületett -

Hát szép, szép - de nem ez a lényeg!

Támogatod a zöldeket,

Hogy tiszta legyen a környezeted -

Hát jó, jó - de nem ez a lényeg!

Megtervezted a jövődet is,

De most rémülten állsz, mert valaki int,

Hogy vége! Vége, hazamehetsz végre!

Minden itt marad, vége,

Ha haza-hazamehetsz.

Boldogan indulsz, vagy itt maradsz,

Olyan fontos lett minden,

Hogy itt ragadsz,

És nézel körbe, nézed hát - Mi marad itt?

Mi marad itt?

Még ez is itt marad,

Hallod? Szól a hívás!

Még ez is mulandó,

És eljön az igazi jó!

Teljesítsd ki az életedet,

A magadban rejlő többletet mind hozd ki!

Ez az igazi élet?!

Fontos a hit és a ráció,

Itt a New Age ígérte vakáció, hát élvezd!

Ez az igazi élet?!

A tested, a lelked a kufároké,

Ha rájuk hallgatsz, minden oké.

Ők mondják: Ez az igazi élet!

De ha az Élet Királya megjelenik,

Ha hozzád szól, ha teneked int,

Hogy vége, vége, hazamehetsz végre!

Mit is mondasz, ha vége,

Ha haza-hazamehetsz?

Boldogan indulsz, vagy itt maradsz,

Olyan fontos lett minden,

Hogy itt ragadsz, és nézel körbe,

Nézed hát - Mi marad itt?

Mi marad itt? Mi marad itt...

A demokrácia, a humanizmus,

A siker, a pénz, a terrorizmus

És ha kevés ez még -

Hát marad a tested is.

Mi marad itt...

A szerelem, a bizalom,

Az AIDS, a fegyver,

És sok-sok mocsok, mert ilyen az ember,

És ne feledd el, hogy marad a tested is.

Még ez is itt marad,

Hallod? Szól a hívás!

Még ez is mulandó,

És eljön az igazi jó!

"De most így szól az Úr, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!"