None

Lekció: Lukács 1,26-38

Boldog, ujjongó Karácsonyt!

Mindenkinek örömteli, boldog, ujjongó Karácsonyt szeretnék kívánni. Hagy legyen ugyanaz az ujjongás osztályrészünk és ugyanaz az öröm, amit az első Karácsony résztvevői átélhettek, és szívből kívánom, hogy értsünk meg, sejtsünk meg valamit abból, amit akkor átélhettek azok, akik az első Karácsonyban részesedtek.
Az igét nagyon jól ismerjük, az Angyal látogatását Máriánál, és azt az igét, amit az Angyal Máriának átad. “A hatodik hónapban pedig elküldte Isten Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe, egy szűzhöz...(Lk1,26)-. Az Úr küldte, mert az Úr előre döntött az ember sorsa felől. Az Úr döntötte el, hogy mikor, kihez, és hogyan érkezzék Ő el. Az Úrnak volt már egy terve, amit véghez akart vinni, és véghezvitt. A testté létel, a Karácsony ténye Isten döntése az emberről. A láthatatlan, szentséges, hatalmas Isten akaratának testté létele, az Úr döntése a mindenkori emberről
Mit is döntött az Úr? Eljön erre az emberi földre, közelbe lép, hogy végre értsük a láthatatlan Isten titkát. Nagyon sok mindent tudott az Újszövetség népe, azonban mindezek között van egy kiváltképpen való ajándéka az élő Istennek, amikor teljesen leplezetlenül szeretné bemutatni magát ennek a világnak, szeretné leleplezni, megmutatni magát. Olyan jó, hogy nekünk ilyen Istenünk van, mert az Úr döntött felőled, és felőlem. A döntések tartalma ezt jelenti, hogy ragaszkodik hozzád. Ragaszkodik az emberhez az Úr. A testté létel csodája éppen ebben áll: hozzánk ragaszkodó, hűséges Atyánk van a Mennyekben. Krisztus ennek a szentséges ragaszkodásnak, ennek a minden határon átlépő, hűséges szeretetnek megjelenése, a kitartó isteni szeretet megjelenése ezen a földön. A Karácsony ezt jelenti. Az Úr ragaszkodik az emberhez.
Ez az Isten, az élő, a láthatatlan Isten egy kicsi gyermekben öltött testet. Annyi tapintat és annyi bölcsesség van ebben. Jöhetett volna nagy hadvezérként, tudósként Jézus erre a földre, s akkor maradt volna idegen sokak számára. Egy kisgyermek mosolyt képes varázsolni mindenkinek az arcára, nyitottságot ébreszt mindenkinek a szívébe. Az Úr megtalálta a hozzánk vezető legjobb utat, ahogyan Ő elmondhatja a maga szeretetét, amire csak néhány heródes lelkű ember mond nemet, és akarja bezárni a szívét. Ezelőtt a kisgyermek előtt a legtöbb ember képes megnyitni a szívét. Mennyi bölcsesség, szeretet, gyöngédség látszik ebben, hogy így érkezett az Úr erre a földre.
Mikor is érkezett Jézus? A Lukács evangéliuma pontosan meghatározza. Egy dolgot jó, ha tudunk. Akkor Izraelben már 150 éve nem volt próféta, nem volt, aki reménységet adjon ennek a népnek. Nem volt olyan hang, aki az Úr vigasztalását adta volna tovább. Az Úr ekkorra időzít. Egyszerre csak azt mondja, hogy elég a bizonytalanságokból, félreértésekből, találkozni jött az emberrel, Ő vet véget ennek a bizonytalankodásnak. Ő vet véget az ember szorongásának, találgatásainak, ötleteinek. Eljön, hogy találkozzék velünk. Vajon önmagunkra nézve elhisszük-e, hogy az Úr határozza meg az időket? Amikor Ő újra szól, cselekszik, megmutatja önmagát. Elhisszük-e a magunk kicsiny világának sokféle félreértésében, vívódásában, hogy az Úr véget vet ezeknek? Elhozza a világosság idejét, a napkeletet, a sötétségben egyszerre csak eljön az Ő világossága. A magunk életére nézve elhisszük-e, hogy az az Úr, aki egyszer megszabta a történelem idején, hogy most, most kell cselekedni az emberért, egyszer eljön, és cselekszik a mi életünkben is, vigasztalást, örömet, megelégedést hozva.
Az Angyal üzenete nagyon pontos meghatározása annak, hogy kicsoda ez a Jézus Krisztus, ki lesz, aki megszületik Betlehemben. “Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának mondják majd (LK 1,32)-. Miben állt az Ő nagysága? Hiszen akik látták, azt mondták, hogy bűnösök és vámszedők barátja. Akik látták, azon morgolódtak némelyek, hogy mi az, hogy bűnös emberhez megy be szállásra. A Szentségtelen emberhez lépve némelyek éppen ezen botránkoztak meg, hogy ilyen az Isten gyermeke, ilyen az Isten? Az Ő nagysága a közösségvállalásban van, az emberrel való szolidaritásában van. Abban a tág szeretetben és nagy ölelésű szeretetében van, ahogy Jézus erre a földre eljött. Jézus nagysága rejtett nagyság. Hiszen a magasságos Isten fia botrányos módon kicsúfolható, megalázható, megverhető, majd végül megölhető volt. Bűnösök közé számláltatott, átkozottá lett. És mégis ez az Ő nagyságának útja. Nincs más ennél nagyobb dolog, hogy engedelmes volt a halálig, mégpedig a keresztfának haláláig. Nagysága a mellénk hajlásban van, ahogy a negyvenedik zsoltár fogalmazza. Jézus nagysága az engedelmességében van, a Sátán legyőzésében és meghódoltatásában van, a feltámadásban teljesedik ki.
“...és uralkodásának nem lesz vége. (Lk 1,33). Mária ezt néha elfelejtette. Mint ahogy gyanítom, mi is. Néha lecsúszott Mária tekintete Jézusról, noha a Krisztusról kapott ígéreteket a szívében tartotta. Mégis néha elbizonytalanodott. Néha azt gondolta, hogy haza kell hozni ezt a gyermeket, hiszen közveszélyes és önveszélyes lesz, ha tovább beszél a maga küldetéséről. Ismerjük az igének ezeket a történéseit. Vagy amikor aggódik a 12 éves Jézus miatt, ismerjük ezt is. Uralmának nem lesz vége. Ez azt jelenti, hogy Jézus uralma valóságos, létező uralom, és egyetlen pillanatra sem hagyja abba az uralkodást. Nincs benne szünet, nincsenek kihagyások. Nincs olyan, hogy leteszi a maga uralmát, és nem törődik az emberrel. A kereszt alatt nagyon tudatosan kellene tudnia Máriának, hogy igen, neki olyan gyermek adatott, a királyok királya, akinek uralma akkor is uralom, amikor elveszni látszik, szenvedni látszik, amikor minden, csak nem uralom, ami az ember szeme előtt van.
Uralmának nem lesz vége. Lehetett volna ez Mária és a tanítványok vigasztalása, ha igazán megőrzik a szívükben. Nem tudott azzá lenni. Mint ahogy lehetne a mi életünk reménysége, hogy az Ő uralmának nincs vége egy pillanatra sem. Elbizonytalanodunk, és ha azt gondoljuk, hogy minden veszve van, az Ő uralma akkor is uralom. Tombol a gonosz és tombol a sötétség, de az Ő uralma akkor is uralom. Akkor is neki adatott minden hatalom Mennyen és földön. Bár lenne élettel teli vigasztalásunkká és reménységünkké, akkor is, amikor minden veszni látszik. Mária néha szem elől tévesztette a neki adott kijelentést, és ilyenkor kétségbe esett, szomorúság töltötte el a szívét. A fájdalom, mint éles tőr átjárta a szívét. Jó lenne, ha nem így lenne, ha úgy tudnánk élni, hogy soha nem tévesztenénk szem elől az kijelentését: neki adatott minden hatalom Mennyen és földön.
Nézzük most Mária személyét, hogyan is fogadja az Angyal üzenetét. Egyedül van, amikor az Angyal megkeresi. Nincs ember, akitől tanácsot kérjen. Egyedül vállalja, és dönti el, hogy az Úr akarata teljesedik az életében. Egyedül választ. Soha abban a korban egy nő nem választhatott. Vagy az apja döntött helyette, ha apja nem élt a bátyjai, vagy a férje döntött helyette. Mária választ és dönt, egyedül. Nagyon bátran, nagyon merészen, hiszen nagyon merész választás lesz, amit magára vesz, jól tudjuk, hogy József titkon el akarta őt bocsátani. Mária mégis igent mond az Úr szavára, nagyon bátor, és nagyon alázatos az Úr előtt. Pont ezért van szükség Máriára, ezért kiválasztott Ő, mert elég bátor, és alázatos elfogadni az Úr nagyon különös akaratát. Hiszen amikor Mária igent mond Jézusra, és erre az élethelyzetre, átrendeződik minden az eddigi életében. Minden tudása, hite, minden, amit eddig hitt az élő Isten felől módosul. Ő, aki úgy tudja, hogy Isten megnevezhetetlen, messze lévő, szentségben lakozik, kiderül, hogy vele élő, őt kereső Isten. Úgy tudta, hogy Isten annyira hatalmas, hogy ember meg nem állhat előtte, kiderül, hogy de ez a hatalmas Isten őt, az embert kéri. Ő, aki azt gondolta, hogy egyedül kell élnie az életét az emberek akarata szerint, kiderül, hogy Isten abban a pillanatban is teremt, amikor arra nem is számított. Kiderül, hogy számára egészen más, mint amit a törvény mondott, diktált neki: fogd be a szádat, és légy hátul nő, ami a nők sorsa volt abban a korban. Ehelyett méltóságra emelt, Isten kiválasztottja, akit Isten kiemelt a maga helyzetében. Máriának minden átrendeződik az életében. A tudása, ismerete, önmagáról való képe, minden módosul, és ez a módosulás betölti az egész életét. Egészen meghatározza ez a váltás az egész életét. Mária olyan, mint a hit hősei. Mitől volt Ábrahám nagy annak idején, a hit hőse? Hogy igent tudott mondani az Úr akaratának, egy föl foghatatlan nagy döntést tudott hozni az életében. S a többiek mitől voltak nagyok? Hogy igent tudtak mondani az Úrnak. Mégpedig úgy, hogy mindent beleadott ebbe az igenbe. Mária hős, a hit hőse. Éli a maga életét, és hagyja, hogy az Úr szava két részre ossza az életét. Volt a Jézus előtti idő, s következett a Jézus utáni, a Jézussal való idő. Hagyta, hogy megessék vele, hogy az életében valami vadonatúj kezdődjék, hogy újjá teremtse őt az Úr. Övé a Karácsony, az áldás, a boldogság.
És Ő, aki hagyta, hogy az Úr szava érvényre jusson az életében, s mindent átrendezzen, hogy is vall erről? Mi néha kétségbeesetten tiltakozunk, hogy Istenem, olyan sokat kérsz tőlem, most odaadjam minden erőmet, energiámat? Mit mond Mária erről az odaszántságról? “Magasztalja lelkem az Urat, és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt, mert rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék, mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az Ő neve (Lk 1,46-49)- Az eredeti szöveg szerint ujjong az én lelkem. Ez a Mária, aki lehetett volna nagy vesztes is, akinek az életét kellett kockára tennie, hogy igent mond-e az Úrnak, aki el is bukhatta volna ezt a döntést, hiszen őt, mint házasságtörő nőt megkövezhették volna, meghozta ezt a döntését, odaengedte magát az Úr szeretetének. És mit mond erről: boldognak hívnak, ujjong az én lelkem.
Boldog Karácsonyt, ujjongó Karácsonyt szívből kívánok mindenkinek. Ennek egy útja van: Mária alázata, bátorsága, igent mondani: legyen a te akaratod szerint.
Ámen

Dr. Vassné Baki Ilona
Érd-Parkváros
2003. december 24.