None

Lekció: Jónás 1, 1-16.
Textus: Zsolt. 139,7.

A menekülő ember

Elrejtőzni-, mozdulatlanul beleolvadni a környezetbe, lélegzet visszafojtva várni,hogy eltávolodjon a közelünkből aki keres minket. Ismerős az érzés, talán csak a gyermekkori bújócska vagy számháború emlékei elevenednek meg, de bizonyára vannak többen is közöttünk, akiknek az elrejtőzés nem játék volt, hanem a menekülés, a megmaradás egyedüli útja.

“A lélegzet is elfagy bennünk, és testünk minden ízét odaszorítjuk a földhöz. Erőszakosan kicsinyítjük magunkat, hogy elvesszünk minden látás elől. A gyűlöletes gépzúgás azonban átjárja egész valónkat. Minden idegszálunkon végigremeg. Megszakítás nélküli halálzaj. Talán az utolsó benyomás a földi létből.- (Nyírő József: Ime az emberek)
Testvéreim, a zsoltárokból felolvasott igénk alapján: “Hová menjek a te lelked elől, és a te orcád elől hová fussak ?- ma a menekülő emberről szeretnék beszélni.

1. Menekülni Isten elől

Mi emberek az Édenkert óta keressük a helyet, ahol elrejtőzhetünk Isten elől, ahol nem találhat ránk. Bár annyit megtanultunk már, hogy a bokrok mögé, vagy a tarsisi hajóra nem érdemes elbújni, azt gondoljuk nekünk sikerül találni biztosabb rejtekheyet.

Miért is szeretnénk menekülni Isten elől? Félünk. Félünk, hogy nem fogad el. Félünk, mert előle nem rejthetünk el semmit. Félünk, hogy tükröt tart elénk, és fájdalmas lesz szembenézni önmagunkkal. Az emberek elől eltitkolhatjuk kedvezőtlen tulajdonságainkat, de a Mindenható legtitkosabb gondolatainkat, érzéseinket is ismeri. “Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz...- Ez a mindent tudás ösztönöz arra, hogy Isten vizsgáló tekintete elől meneküljünk, mert tudjuk, hogy előtte napfényre jönne mindaz, mit szívem rejteget.

Hogyan rejtőzik a ma élő ember? Próbál elfeledkezni Istenről, remélve, így Isten is elfeledkezik róla. Ha én nem törődöm vele, ő sem törődik velem. Ha én azt mondom, hogy nincs Isten, akkor számomra halott. Kerülöm az Isten előtti megállás alkalmait, mert nem merek szembenézni az engem ismerő Istennel. Kerülöm otthon a csendes perceket, mert nem akarok beszélni vele. A templomban belemerülök a gondolataimba, hogy ne kelljen meghallanom a kérdést: “Hol vagy?- Bezárkózom és lefekszem aludni, mert nehéz az engedelmesség...

Testvérem, aki azt gondoltad, elmenekülhetsz Isten elől: ébredj fel. Aki azt gondoltad, hogy elmenekülhetsz a felelősségre vonás elől: ébredj fel. Aki azt gondoltad, hogy elmenekülhetsz a szolgálat elől: ébredj fel. Csak akkor menekülhetsz meg, ha nem az Isten elől, hanem az Istenhez menekülsz!

2. Istenhez menekülni

Milyen csodálatos, Isten elől futok, mégis csak nála rejtőzhetem el. Akkor menekülök meg, ha rám talál. Ha szívemig ér a kérdés: hol vagy? Ha beismerem: előled bújtam el, előled futottam. Testvérem, Istennél lehet oltalom. Menekülhetsz hozzá a csalódásaiddal, a fájdalmaiddal, a gyászoddal. Krisztusban elrejtett élet lehet az életed.

3. Leplezetlenül állni Isten előtt

Testvérem, ha továbbra is rejtőzni akarsz a Mindenható elől, megteheted. De egyszer meg kell állnod előtte. Ha viszont engeded, hogy rád találjon, és hozzá menekülsz, nem kell rettegéssel gondolnod arra a napra, amikor minden rejtett dolog napfényre jön.

Ámen.

2000. November 19.
Tóth Viola