None

Lekció: Ézsaiás 5,1-7
Textus: Lukács 13,6-9 “...hátha terem jövőre, ha pedig nem, akkor vágd ki-

Hátha terem még?!

Kedves Testvéreim!

Mindnyájan egyetérthetünk abban, hogy a gazda joggal várhatja a gyümölcsöt, a fáradozásának jutalmát. De ki a példázatbeli gazda és ki a fügefa? Egyértelmű a válasz: Isten a gazda, én a fügefa. Természetes, hogy Isten várja, keresi az életemben a munkájának a gyümölcsét. Valóban ez a természetes a számomra? Nem inkább az, hogy én vagyok a gazda aki várja Istentől a jól megérdemelt gyűmölcsöket? Azzal a felismeréssel kezdődik a gyümölcstermés, hogy Istené vagyok, aki mindent megtett értem. Nem én vagyok az Isten, a gazda, Istené vagyok. Nagy különbség! Amíg ezt nem ismerem el, nem tartom jogosnak sem a gyümölcs keresését, sem a gyümölcstelen fa kivágását. Nem hallom meg Isten panaszát a saját panaszaim miatt. De Ő nem kifogásokat vár tőlünk, hanem gyümölcsöket.

1. Isten gyümölcstermésre vár!
Mindent előkészített, mindent megtett azért, hogy a legszeb, legízletesebb gyümölcsök teremhessenek. Hogyan is hallottuk az Ézsaiási igéből? “Mit kellett volna még tennem szőlőmmel, amit meg nem tettem?- Testvérem, észrevetted-e már mi mindent tett érted az Úr? Megajándékozott az élettel, családdal, körülvett szeretettel, “sasszárnyon hordozott, vezérelt, bajodban védett-. De ennél többet is adott: ha talán nincs is családod, szerető Atyád a családjába fogadott és testvérekkel áldott meg Téged. Mindenki végiggondolhatja az életét, mit köszönhet és mi mindenért magasztalhatja Istent. Lehet, hogy valaki kevésnek érzi, amit kapott, amit Isten tett érte. Nekik különösen is szól ez az üzenet: Isten megcselekedte a lehető legtöbbet, az ő egyszülött Fiát ajándékozta nekünk, nála nagyobb, nála drágább ajándékot nem kaphatunk. Amikor a kereszten felhangzott az ő fájdalmas, dialdalmas kiáltása: ELVÉGEZTETETT, akkor zendülhet mennyei kórus hálaéneke: mindent elvégzett, mindent megtett Isten, hogy az ember halálból életre jusson! Ő mindent elvégzett értünk, de ez nem jelenti azt, hogy nekünk semmi felelősségünk nincs. A mi hivatásunk az, hogy megteremjük a hála gyümölcseit. Emlékezzünk csak, hogyan fogalmazza meg ezt a Heidelbergi Káté a 64. Kérdés-feletben:

“Nem nevel-e ez a tanítás könnyelmű és elvetemült embereket?
Nem, mert lehetetlen, hogy azok, akik igaz hit által Krisztusba oltattak, a háládatosság gyümölcseit nem teremjék-

Isten olyan irgalommal várja a hála gyümölcseit, ahogy a példázatbeli apa a tékozló fiát. Vajon nem hiába vár-e?

2. Az életemet vizsgálva talál-e gyümölcsöket a Gazdám?
A példázatbeli gazda terméketlennek találta a fügefát, milyennek találná ma az én életemet, gondolkodjunk el ezen mindnyájan, Testvéreim, válaszoljuk meg őszintén ezeket a kérdéseket. Örvendezhetne vajon a lélek gyümölcseinek?


Krisztusi SZERETETet sugárzom környezetem felé vagy önszeretetem miatt keresztül gázolok mindenkin?
Mindenkor van ÖRÖMöm az Úrban, vagy mély keserűség nyomaszt?
Tapasztalom a minden értelmet felülhaladó BÉKESSÉGet vagy még mindig fogva tartanak a félelmeim, aggodalmaim?
TÜRELMESen tudok várni az Úrra, vagy azonnal akarok mindent, mert nincs időm?
Jellemző-e rám a SZIVESSÉG, JÓSÁG, HŰSÉG, SZELIDSÉG?
Gyakorolom-e az ÖNMEGTARTÓZTATÁST, vagy mindent bírni szeretnék?

Milyen gyümölcsökben válik láthatóvá a hitem? Krisztusra mutató az életem, vagy “énmiattam nem látják Őt-?

3. A gyümölcstelen élet ítéletet von maga után
Mi olyan szívesen hallgatjuk Jézus vigasztaló, bárorító szavait. De a szeretethez hozzátartozik az intés is. Ne tegyük hiábavalóvá Isten irántunk való irgalmát. Ne szóljon az ő Igéje hiába! Ne hiába keresse a gyümölcsöt, ne hiába foglalja a földet a fa. Ne mi akarjuk megitélni Istent, amiért ki akarja vágni a terméketlen fát, inkább legyen fülünk meghallani az ő panaszát. Vegyük komolyan, hogy Isten jóságával nem lehet játszani, nem visszaéljünk, hanem éljünk vele! Ne gondoljuk azt, hogy úgyis lehetetlen a gyümölcstermés, rajtunk a kivágás jele, nekünk már mindegy, mert inkább a gyümölcstelenség a lehetetlen.

4. Jézus közbenjár érettünk

“Átszegzett keze tartja vissza
-talán egy évig-
tőlünk a fejszét-


Az irgalom szava hangzik ma is: HÁTHA TEREM MÉG! Lehet, hogy már néhány éve nem hozott gyümölcsöt a szilvafa vagy a barackfa, mégis olyan nehezen szánja rá magát az ember a kivágásra. A mi Urunk is ilyen reménykedve, bizalommal tekint ránk. Éljünk a kegyelemmel! Ma még lehet. Nem vár örökké, aki nem terem megtéréshez méltó gyűmölcsöket, azt kivágják. Ma még elfogadhatod az ő közbenjárását. De talán holnap már késő. Holnap talán az ítélet vár.

A gyümölcstermés titka: belőle élek! Nélküle semmit sem tehetünk, de Vele minden lehetséges, a terméketlen élet is teremhet az embereknek és az Örökkévalónak.

Így legyen! Ámen.

2000. február 27.
Igehirdető: Tóth Viola