None

Textus: Lk 12, 8: “Mondom nektek, ha valaki vallást tesz rólam az emberek előtt, az Emberfia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt...-

Kedves Testvérek!

Három szorongató helyzet képe tárulkozik fel előttünk: a mindennapi élet küzdelme a megélhetésért, az életben maradásért, a keresztyén hit felvállalásának kényelmetlensége, valamint az egykor bekövetkezendő ítélettől való félelem. Az emberi helyzetünket jól Ismerő Krisztus szavai azonban biztosítanak afelől, hogy A Szentháromság Isten oltalma alatt állhatunk, és jó reménységgel lehetünk.

1. A mindennapok gondja - az Atya gondviselése.

Miért félünk a mindennapoktól? Egyrészt látjuk, hogy az élet mennyire törékeny, mennyire sebezhető. Betegségek vesznek körül, ott van a munkanélküliség veszélye, kevés a nyugdíj. Mindenki másképpen éli meg, hogy miért félelmes az élet, de mindenkinek vannak ilyen tapasztalatai.

Miért vannak ilyen tapasztalataink? Azért, mert a bűn által megfertőzött világban élünk. S azért, mert elvesztettünk bizalmunkat a mennyei Atyában. A gyermek nem fél édesapja mellett - az ember hitkapcsolata megszakadt az Atyával, és ezért nem érzi magát biztonságban.

Jézus arról tanít, hogy bízhatunk a mennyei Atya gondviselésében. Ha a verebekről nem feledkezik meg az Isten, hogy feledkezhetne meg rólunk?

Jézus életében megmutatta, hogy feltétlenül lehet bízni az Atya védelmében és gondviselésében. Krisztus által mi is gyermekek vagyunk, és az Atya gondoskodik a gyermekekről.

2. A bizonyságtétel félelme - a Szentlélek segítsége.

A keresztyén élet egyik frusztrált helyzete az, hogy egyrészről sokszor felszólít bennünket az ige és annak hirdetője, hogy tegyünk bizonyságot Krisztusról és a belé vetett hitünkről, ugyanakkor úgy érezzük, hogy nem merünk, nem tudunk megfelelni ennek a feladatnak.

Krisztusban új teremtéssé lettünk, és ennek az új életnek szükségképpen konfrontálódnia kell a világgal. Nem lehet elrejteni azt, ami egészen más, mint a világ. Isten bizonyságtételre hív minket, és ez kétfajta lehet: mi keresünk alkalmat a bizonyságtételre, vagy az alkalom keres talál meg minket, hogy vallást tegyünk Istenről.

Az első esetben könnyen elodázhatjuk a dolgot, hiszen érvelhetünk: még nem jött el a megfelelő pillanat.

A második eset már nehezebb. Jézus megmondta tanítványainak, hogy lesz üldözés, bíróság vagy zsinagóga, ahol felelősségre vonják őket, és hitvallásra kényszerítik őket. Itt már nem lehet kitérni, de lehet bízni a segítségben. Jézus ezzel bíztat: Ne aggódjatok, ...mert a Szentlélek abban az órában megtanít majd titeket arra, amit mondanotok kell. (12,12).

Nem vagyunk egyedül a bizonyságtételben: a Szentlélek velünk van.

3. Az ítélet félelme - a Fiú bizonyságtétele.

Minden emberi élet rettentése azonban az, hogy mi lesz az ítéletkor. Hogyan állhatok meg majd Isten előtt?

Persze ez nem mindenkit érint. Van, aki egyáltalán nem gondol az élet következményeire. Úgy él, úgy gondolkodik, úgy cselekszik, mintha csak a földi élet lenne egyszeri ítélet és számonkérés nélkül.

Aki azonban ezzel tisztában van, félhet: hogyan állhatok Isten ítélőszéke elé?

Jézus azt mondja: ha valaki vallást tesz rólam az emberek előtt, az Emberfia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt...-

Csodálatos ígérettel járhatunk: Jézus tanúskodni fog mellettünk a mennyei bíróság előtt. Miről? Arról, hogy bizonyságot tettünk róla, hogy felvállaltuk őt mások előtt, hogy készek voltunk szenvedni érte.

Fog-e rólunk bizonyságot tenni Jézus? Mert azt mondja: ha valaki vallást tesz rólam az emberek előtt...

A Szentháromság Isten gondoskodik rólunk: legyünk Jézus megvallói a Szentlélek segítségét kérve.

2000. február 20. Budafok,
Illés Dávid