None

A bölcsességről

Lekció:

Zsoltárok könyve 90,10-17
Pál levele a Filippibeliekhez, 4,6-7.

Textus:

Példabeszédek könyve 8,30-31 (a bölcsesség így szól):
“Az Úr mellett voltam... gyönyörűsége voltam minden nap, játszva Ő előtte minden időben; játszottam az Ő földének kerekségén...-

A bölcsesség beszédét hallottuk alapigénkben az ószövetségi Példabeszédek könyvéből. A bölcsesség az egész Bibliában életbölcsességet jelent, vagyis olyan ismeretet, értékrendet és beállítottságot, melynek birtokában jól és értelmesen éljük napjainkat. A bölcsesség nem abban áll, hogy valamit (sokat) tudunk, hanem hogy jól és értelmesen éljük nemcsak a jó és értelmes napokat, melyek gyorsan elszállnak, mintha repülnének, hanem a fárasztókat, sötéteket és üreseket is, melyeknek nem akar vége szakadni. - A bölcsesség: a Szentháromság Istenben való hitnek olyan életbölcsessége, élethez-értése, amelyben a szív nyugtot talál.- A bölcsesség, amelyről a Biblia beszél, nem a mennyei vagy a halál utáni dolgok ismerete -mely Pál szerint felfuvalkodottá tesz-, hanem erre az életre vonatkozik, erre a 70 vagy 80 esztendőre. Mit tudhatna a mennyről, Isten elközelített országáról az, aki a földet elrontja? És mit tudakozódik a halál utáni dolgok felől az, aki a halálon innen nem tud mit kezdeni sem Istennel, sem az életével?

A Példabeszédek könyvében megszemélyesített bölcsesség, melyben az Úr gyönyörködik, játszott ő előtte minden időben, játszott az Isten földjén. (Mert a föld Istené, nemcsak az ég.) A bölcsesség játszik Isten színe előtt; az életbölcsesség: játék a Teremtő, Gondviselő és Megváltó Isten orcája előtt! - Ez bizony szokatlan kép, a Bibliának alig ismert és méltatott gondolata, noha összhangban áll annak teljes mondanivalójával.

Miről van itt szó?

Arról, hogy az a bölcsesség, melynek “kezdete az Úrnak félelme-, s amelynek tápláló forrása az Istenben való bizalom, elveszi a tetteink, gondjaink és elhatározásaink halálos komolyságát. - Pálnál ugyanezzel a gondolattal találkozunk, mikor azt írja a korinthusiaknak: “akik sírnak, úgy tegyék ezt, mintha nem sírnának, akik örülnek, mintha nem örülnének, akik a világgal, annak javaival élnek, mintha nem volna övék- (I.Kor 7,30-31). A sírás, az örvendezés, a világgal élés, maga az élet: komoly dolog, de nem halálosan komoly. Éppen ezért mondja Pál egy másik helyen, legszemélyesebb vallomásaként: nem csinálok nagy ügyet az életemből.

A bölcsességen, az Isten ismeretén belül egy nagy ügy, egy halálosan komoly dolog van: az Ő igazságára és akaratára figyelés; az akaratának megfelelni akarás. Az előbbi vallomást Pál így folytatja: nem csinálok nagy ügyet az életemből, csak az a fontos, hogy futásomat elvégezhessem, a rámbízottnak eleget tehessek. - A komoly és nem-komoly dialektikáját, összefüggését legjobban talán a timotheusi levél egyik verse világítja meg: “Egy harcoló katona sem elegyedik bele a mindennapi élet dolgaiba, hogy tessék annak, aki szolgálatába fogadta- (II. Tim 2,4). (Nem katona az, aki harc közben az üzleteivel törődik.)

Halálosan komoly csupán az az igyekezet, hogy tessünk annak, aki szolgálatába fogadott, sőt fiává fogadott. Halálosan komoly az, hogy a ránk bízott dolgot elvégezzük. (És nincsen szolgálaton kívüli keresztyén, nincsen csak egy is, akinek ne volna dolga, feladata ezen a földön! Nem is igen kell keresni őket; a tennivalók jönnek ahhoz, aki Jézus után akar menni.)

A mindennapi élet dolgai ezzel szemben nem halálosan komolyak; azokba kár úgy beleelegyedni, hogy egy-egy apróbb-nagyobb ügyről azt gondoljuk: itt dől el a lét vagy nemlét kérdése. Nem itt dől el. - És ezekhez a mindennapi dolgokhoz tartoznak azok is, melyeket általában a legfontosabbnak tartunk; t.i. hogy mit érünk el, mennyire jutunk az életben, mit nyerünk meg a világból, mennyi elismerést, mennyi kedvezményt, előnyt, könnyebbséget.

Mindezek nem halálosan komolyak, nem döntően fontosak. A hit nem blazírtságra tanít, még csak nem is a hűvös szenvedélymentességre, hanem egyszerűen arra a bölcsességre, hogy nem ezek az élet lényeges dolgai. Végy részt bennünk, ha kedved van, teljes intenzitással, örülj és sírj, - de ne tulajdoníts nekik végső jelentőséget. Maradjon meg a viszonyulásaidban, életfolytatásodban valami játékosság, valami könnyedség, amelyre a bölcsesség tanít. “Játszottam ő előtte minden időben, - játszottam az ő földjének kerekségén-. A harcoló katona számára a harc komoly, s a mindennapi élet dolgai kicsit játék. Ez a játék nem azonos a könnyelműséggel, nem azt jelenti, hogy bagatellizálom a mindennapi élet dolgait csupán azt, hogy a helyes arányban látom őket. A bölcsesség nem könnyelműségre tanít, hanem a szív szabadságára, könnyedségére, örömére: a tragédiákon túli élésre. Ahol a bölcsesség, ott a szabadság - szabadság attól is, hogy örök konfliktusokban éljünk, illetve hogy ezek a konfliktusok tragédiává váljanak. (Nem konfliktusokra, nem ún. “lelki problémákra-, örök vívódásra hivattunk el, hanem szabadságra, nyugalomra, az Isten békességére és örömére).

A Bibliának egyik szokatlan képét, kevéssé ismerős gondolatát próbáltuk megközelíteni: az Isten előtti játékot, mint életbölcsességet. Említettem már, hogy noha a kép és gondolat szokatlan, mégsem idegen, sőt Jézus Krisztus egyik legfontosabb mondanivalójához kapcsolódik. A Márk evangéliuma megfogalmazásában így hangzik Jézus mondata: “Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kis gyermek, semmiképpen nem megy be abba- (10,15) - Mi jellemzi jobban a gyermekeket -ellentétben a felnőttek halálos komolyságával, konfliktusaival, problémáival és rossz kedvével-, mint a játék és a könnyedség? Játék a szülők szeme előtt, gondatlanság és öröm abban a védettségben, amit az otthon nyújt.

Az Isten gyermekeinek életbölcsessége ehhez hasonló: aggodalmaikat -a Fil. levél olvasott szakasza szerint- könyörgéssel és hálaadással Istenre hagyják, és könnyű szívvel élnek Ő előtte, “játszanak az Ő földjének kerekségén-. Ha olyanok nem lesztek, mint egy kisgyermek, nem ízlelitek meg az üdvösséget. Talán beszéltek róla -halálos komolyan, sőt komoran és tragikusan-, de nem ismeritek és nem tudjátok ismertté tenni. Nem találtatok nyugodalmat és nem tudtok nyugalmat nyújtani senkinek.

Miért nevezitek Istent gondviselőnek, ha ti akarjátok viselni a gondokat; szabadítónak, ha nem akartok az ő szabadságában élni; Megváltónak, ha ragaszkodtok a válságaitokhoz, problémáitokhoz, tragédiátokhoz, ha halálosan komolyan veszitek a mindennapi élet dolgait, és mindennél nagyobb ügyet csináltok a saját életetekből? Miért a hazug játék, ti. hogy ennek ellenére (vagy épp ezért?) keresztyéneknek tartjátok magatokat?

A hit bölcsessége azzal kezdődik, hogy a gyermek az Atya kezébe ajánlja testét-lelkét, életét-halálát - és könnyű szívvel, nyugalommal él ezen a földön: vagy ahogyan a Példabeszédek könyve mondja: játszik. Istennél, aki a zsoltárírók szavai szerint erős várunk, kősziklánk, a szív nyugtot talál s nem nyugtalanságot, szabadságot és nem terhet.

Mert az Ő terhe gyönyörűséges.

Miről beszélt tulajdonképpen Isten igéje a Példabeszédekben, az evangéliumban és az apostoli levelekben? Egyetlen témáról: a kibékített életről, a hasadásoktól, meghasonlásoktól, krízisektől megszabadított életről, a hitben való életről.

Isten nevében sohasem szabad illúziókat hirdetni, - s illúzió volna azt mondani, hogy aki hisz Jézus Krisztusban, az többé nem fogja ismerni a meghasonlást és a krízist.

Ezek -és minden napon sok más teher- meglesznek, visszatérnek, amíg csak élünk, de az a mód, ahogyan fogadjuk és viseljük őket, egészen más lesz. Ebből a módból, hozzájuk viszonyulásból, hiányozni fog a halálos komolyság, s inkább itt is az Isten színe előtti játék stílusa kezd érvényesülni. Lehet, hogy a játék -vagyis a mindennapi élet, a mindennapi izgalmak, gondok és szomorúságok- nagyon fárasztóak, de nem tragédiák.

Jézus Krisztus azért halt meg bűneinkért és támadt föl megigazulásunkért, hogy Isten gyermekeiként bemenjünk az Ő nyugodalmába és örömébe, - hogy ne tragikus szerepeket játsszunk Isten földjén, hanem úgy játsszunk, mint egy kis gyermek, az Atya színe előtt, Jézus Krisztus védelmében Ámen

Ima:

Légy segítségünkre Urunk abban, hogy hitünkből bölcsesség származzék: bölcs szívvel éljünk ezen a földön, a Te földeden. Taníts Téged megismerni - és ebben az ismeretben szabadíts meg attól, hogy önmagunkból és a mindennapi életből halálosan komoly ügyet csináljunk. - A futásunkat, a feladatunkat hadd vegyük komolyan, a Te országod igazságának keresését,akarását, - azon túl pedig tanítst meg arra, hogy az Atya színe előtt nyugodtan, szabadon, gond nélkül élhessünk. Taníts meg arra, mit jelent ez a játék - és szabadíts meg tragikus szerepeinktől és szomorúságunktól.

Könyörgünk azokért, akik ezekben a hetekben a munka terhét hordozzák; kezük munkáját tedd állandóvá. Könyörgünk azokért, akik pihenhetnek - hogy tudjanak pihenni. Mi valamennyien annyit futunk, hogy nehezen tudunk megállni, nyugodni, ünnepelni, örülni.

Az egyetemes egyházért, a föld kerekségéért könyörgünk; ezért a gyülekezetért, jelenvalókért, távollévőkért...

Ámen.

Vályi Nagy Ervin
(Igehirdetés a Torockó téri ref. templomban, 1972)