None

Textus: Lk 15:25-32
"Az idősebb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazajövet közeledett a házhoz, hallotta a zenét és a táncot.
Előhívott egy szolgát, és megtudakolta tőle, hogy mi történik itt.
Mire a szolga így felelt: A testvéred jött meg, és apád levágatta a hízott borjút, mivel egészségben visszakapta őt.
Ekkor az megharagudott, és nem akart bemenni. De az apja kijött, és kérlelte.
Ő azonban ezt mondta az apjának: Látod, hány esztendeje szolgálok neked, soha nem szegtem meg parancsodat, és te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal.
Amikor pedig megjött ez a fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott borjút.
Ő azonban ezt mondta neki: Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied.
Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.-


Szeretett Testvéreim!
A tékozló fiú története nem ér ott véget, ahol az elmúlt vasárnap tárgyaltuk. Pedig ha ott lenne vége, akkor egy filmszerű történet lenne. Volt egy apa, annak két fia, kik közül a fiatalabbik kikérte a vagyon ráeső részét. Meg is kapta, majd eltékozolta és egyre mélyebb állapotba került felelőtlen életvitele miatt. Ám magába szállt, belátta bűneit és visszatért az atyai házhoz, ahol bocsánatot nyert. Bár, beérte volna azzal, hogy egy legyen a béresek közül, de apja ruhát, gyűrűt, sarut adott neki, sőt levágatta a hízott borjút is, és vigadni kezdtek. Ha eddig tartana a történet, akkor azt mondhatnánk, hogy minden jó, ha a vége jó. De, van folytatás. Az idősebbik fiú tér haza a mezőről, munkája végeztével és hallja a vigasságot. Meg is kérdezi az egyik szolgát, hogy mi ez. A válasz rövid és világos: megérkezett a testvéred és apád nagy örömében levágatta a hízott borjút. Erre, haragra gerjedt. Ebből a reakcióból látjuk, hogy milyen testvéri kapcsolatban élhetett korábban az öccsével. Pedig egy kötelességtudó, rendes embernek tűnik az idősebb testvér, de itt mutatja meg önmagát olyannak, amilyen valójában. Neki, csak önmaga számít. Nincs benne Isten Igéjének az a kérése, hogy "örüljetek az örülővel-. Hatalmas öröm kellett volna, átjárja szívét testvérének megkerülése miatt, de nem így történt. Nem a szeretet tartotta össze ezt a családot. Illetve az apa hozzáállásából kisugárzik a szeretet, de az idősebbik fiúból a legkevésbé sem. Ma is, sok olyan család van, melyet nem a szeretet tart össze, hanem a megszerzett közös vagyon, a gyermekek, vagy bármi más. Meggyőződésem, hogy rossz lehet ilyen családban élni!
Az idősebb testvér nem akart bemenni, hogy a többiekkel mulasson. Apja pedig kijön és kérleli. Az egész történetben az apa a pozitív szereplő, ahogyan hozzááll gyermekeihez és az eseményekhez. A szülőknek bizony óriási felelősségük van gyermekük, gyermekeik életére nézve. A szülői hozzáállás megkeserítheti, vagy megédesítheti a gyermekek életét. Sok szülő magához láncolja, érzelmileg megkötözi gyermekét, és nem hagyja, hogy saját lábára álljon. Pedig a cél mindig ez. Viszont hány és hány szülő tesz meg mindent gyermekei jobb életéért. Hányan sírnak, imádkoznak gyermekeik sorsa miatt. Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen szüleink vannak, vagy voltak és, hogy mi milyen szülei vagyunk gyermekeinknek.
Az idősebb fiú azt mondja apjának, hogy neki még egy kecskegidát sem vágott le soha, de amikor megjött "ez a fiad-, akkor levágtad a hízott borjút. Szembetűnő testvérének megnevezése: "ez a fiad-. Nem azt mondja, hogy a testvérem! Micsoda indulat munkálhatott ennek a fiatalembernek a szívében! A vér nem válik vízzé - szoktuk mondani, hát van, hogy mégis elég közel van hozzá. Hiszen az apa, aki kiadta a kisebbik fiának a vagyon ráeső részét, megbocsátó szeretettel várta haza gyermekét. Míg bátyja egyáltalán nem örült hazatérésének....
Mondatából kiderül az is, hogy mit kell értenünk a vagyon eltékozlásán. E vélemény szerint parázna nők társaságát kereste az öccse. Ez csak most derül ki a szövegből. Talán nagyfiú akart lenni a fiatalabb testvér. Korábban szeretett volna kipróbálni valamit, aminek - mások szerint - még nem jött el az ideje. Sok fiatal gondolkodik hasonlóan: megkívánok, megóhajtok valamit és ide nekem azonnal. Egy hatalmas gond van ezzel: nem számolnak a következményekkel. Nem gondolnak arra, hogy mi lesz holnap, holnapután velük és másokkal. Boldog az a szülő, akinek gyermekei figyelnek szavára és nem meggondolatlanul élnek és cselekszenek!
Az apa az idősebb fia háborgására a következőt mondja: "Fiam, te mindig velem vagy és mindenem a tied.- Az apa ezzel a mondatával arra szeretné rádöbbenteni fiát, hogy az igazi jutalom az a közösség, amelyben neki mindig is része volt, míg öccse egy időre kilépett belőle. Nagy áldás az, ha valaki el tudja mondani, hogy olyan családja van, amelyben szeretik, számít a véleménye, vele örülnek, ha öröme van és osztoznak fájdalmában, ha keserűség éri. Nagyon sok lelkileg sérült gyermek él a világon, mert nem megfelelően álltak hozzá a családban, nem kapott elég törődést, odafigyelést. Isten mindenkinek - még a lelki sérülteknek is - kínál egy közösséget, ahol sebek gyógyulhatnak. Ez pedig a gyülekezeti közösség. A mi gyülekezetünk - ahogyan minden más Krisztuskövető közösség - szükséges, hogy olyan legyen, amelyben emberek jól érzik magukat, megoszthatják velünk bánatukat, fájdalmukat, gondjaikat, örömeiket. Az a jó gyülekezet, amelyben egymás mellé állnak az emberek. Ha botlanak a gyengék, segít az erős. Ahol lelki sebek gyógyulhatnak, mert lelki testvérre találhatnak emberek egymásban. Kívánom magunknak, hogy Tiszavasvári Református Gyülekezete ilyen közösség legyen! Olyan, ahol tudnak örülni a bűnösök megtérésének, és nem elzárkóznak azoktól, akik még távol vannak Jézustól.
Örüljünk és vigadjunk, ha látjuk, hogy vannak embertáraink, akik egy darabig az elveszettek csoportjában éltek, de megtalálta őket Jézus és nyájához vezette életüket. Ámen

Tiszavasvári, 2004.március 21.