None

Textus:Jn 12:12-19

Másnap, amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön,
pálmaágakat fogtak, kivonultak a fogadására, és így kiáltottak: "Hozsánna! Áldott, aki az Úr nevében jön, az Izráel Királya!-
Jézus pedig egy szamárcsikóra találva, felült rá, ahogyan meg van írva:
"Ne félj, Sion leánya, íme, királyod jön, szamárcsikón ülve.-
Tanítványai először nem értették mindezt, de miután Jézus megdicsőült, visszaemlékeztek arra, hogy az történt vele, ami meg volt írva róla.
A sokaság, amely vele volt, amikor Lázárt kihívta a sírból, és feltámasztotta a halálból, most bizonyságot tett mellette.
Elébe is azért vonult ki a sokaság, mert hallották, hogy ezt a jelt tette.
A farizeusok pedig így szóltak egymáshoz: "Látjátok, hogy semmit sem tudtok elérni: íme, a világ őt követi!-

Szeretett Testvéreim!

Egy elgondolkodtató kérdéssel kezdjük alkalmunkat: Mit tennénk, ha tudnánk, hogy már csak egy szűk hétig tart földi életünk? Talán sokféleképpen reagálnánk le közelgő halálunk tudatát. Van, akit nagy félelem járna át, rettegne, hogy mi lesz ezután, más talán sietni kezdene, hogy rendezetlen dolgait helyrehozza, míg nagyon sokan talán lázas istenkeresésbe fognának. Bizonyára nem soroltam fel minden lehetőséget, de érdemes elgondolkodni e kérdésre adott válaszunkon.
A virágvasárnapi események bekövetkeztekor Jézus tisztában van vele: nincs már egy hete sem a keserű pohár kiivásáig, kereszthaláláig. Éppen ezért ezt a furcsa kettősséget látjuk a történetben: az öröm napja volt Jézus számára a virágvasárnap, de mégis árnyékot vetett rá közelgő - általa is tudott - halála.
Jézus jeruzsálemi bevonulása szamárháton történik. Miért? Azok, akik ezt először hallják, bizonyára nagyon furcsállják a dolgot. De Isten Igéjének buzgó olvasói tudják, hogy ez egy prófécia beteljesedése. Egyáltalán Jézusnak a földön való megjelenése sok isteni ígéret megvalósulását jelenti. Gondolhatunk itt a betlehemi születésére, a csecsemők meggyilkolására, a názáreti visszatérésre, vagy a nagypénteki események előre megígért módon való beteljesülésére. Isten ígéretei mind megvalósulnak. Ezért épülhet rájuk bárkinek az élete!
Jézus királyként vonul be Jeruzsálembe. A valaha élt legjobbnak mondott földi király sem érhet nyomába Jézusnak! A földi királyok jellemzője a hatalom, amelyet féltenek másoktól, általában kemények, szigorúak, megközelíthetetlenek. Jézus jellemzői ezzel szemben a szelídség, az alázatosság, a szolgálat. Hiszen az a Jézus, akié minden hatalom mennyen és földön, azt mondja magáról, hogy ő nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért. Majd keresztre feszítése előtti napon veszi a kötőt, maga elé helyezi, és megmossa a tanítványok lábát. Úgy tesz, mint a rabszolgák abban az időben. Ő, a világ Ura teszi ezt! Ennyiben több, más Jézus királysága, bárki másétól. A történelem során láttuk és látjuk, hogy birodalmak, földi hatalmasságok megdőlnek és eltöröltetnek, de Jézus királysága fennmarad. Mert az ő birodalmában a szeretet az összetartó erő.
Itt, a János evangéliumában közvetlenül Lázár feltámasztása után vagyunk. A zsidóság készülődik a páska ünnepére. A hömpölygő tömeg méltán gondolta: ilyen király kell nekünk, aki úr a halál fölött, aki lerázza a római rabigát, aki felemel bennünket.
Csakhogy ez egy hamis váradalom. Emberi életünkben van, hogy mi is így gondolkodunk. Olykor nem biztos, hogy azt várjuk Jézustól, amit ő adni akar. Hiszen a tömeg is köszönti királyát, de senki nem úgy lesz király, ahogyan Jézus: szenvedve és meghalva. A mi királyunk azzal bizonyít, hogy bár lenne rá hatalma, mégsem száll le a keresztről. Sienai Katalin szerint Jézust nem a szegek tartották a kereszten, hanem az irántunk való szeretete. Örüljünk annak, hogy szolgái lehetünk e királynak. Ki úgy munkálja javunkat, hogy közben nem a hamis váradalmainknak akar megfelelni, mert jobban tudja, hogy mire van szükségünk.
"A sokaság... most bizonyságot tett mellette.- Jézus megmutatta hatalmát a Lázár feltámasztásával, erre a nagy tömeg számára kézenfekvő dolog bizonyságot tenni mellette.
Ez eddig rendben is van. De mi történik azután, hogy Jézust elfogják, és keresztre feszítik? Magára marad. Nem igen tesz bizonyságot mellette senki. Ebből komoly tanulság számunkra, hogy ne csak addig legyünk Jézus mellett bizonyságtevők, amíg a templomban ünnepelünk, hanem hétköznapjainkban is, amikor esetleg nem úgy mennek dolgaink. Vagy amikor embertársaink éppen Jézus ellen szólnak, akkor se maradjunk némák! Persze, ha jól belegondolunk, akkor azt mondhatjuk, hogy
Jézusnak nincs szüksége arra, hogy mellé álljunk, ám figyelmeztetés lehet számunkra a Máté evangéliumában elhangzó krisztusi mondat: "Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt.-(Mt 10:32-33)
Az igeszakasz végén a farizeusok kimondanak egy számukra keserű tényt: "semmit sem tudtok elérni: íme, a világ őt követi!- Talán nem is tudták, hogy mekkora örök érvényű igazságot mondanak ki. Mert valóban lehet harcolni, küzdeni Jézus ellen, de győzni felette soha! A 2000 éve fennálló keresztyénség mutatja, hogy a Jézus ellen harcolók bármily sokan vannak is, a győztes oldalán mégis azok állnak, akik Jézust követik. Mennyi vér folyt már a Krisztusba vetett hit miatt? Hányszor tiltották a templomba járást? És mit látunk? Azt, hogy amíg világ a világ, addig mindig lesznek emberek, akik őt követik. Éppen néhány napja mondta egyik buzgó, templomba járó, idősebb testvérünk: "Tiszteletes úr! Ha mi már nem leszünk, üres lesz a templom!- Emberileg mindig így áll a helyzet! De az egyház mögött maga az Úr Krisztus áll. Aki azt mondta: "E világon nyomorúságtok lesz, de bízzatok, én legyőztem a világot!- (Jn 16:33) Isten Lelke munkálkodik az emberi szívekben, amikor valaki egyszer csak megjelenik a templomban, megtér és aktív tagja lesz valamelyik gyülekezetnek! Ilyen eddig is volt, hisszük ezután is lesz. Mindezért szükséges imádkoznunk is! Ámen

(2004.április 4.)