|
2009-05-10 14:02:24
Önarckép
None
Lekció: Lk 7, 1-10
Textus: Lk 7,9b
Családi hajlékokba lépve rögtön feltűnik, hogy a ház lakóinak képei ott függnek a falon. Különböző élethelyzetekben különböző személyek által készített képek. Ebben a történetben a százados három arcképe néz ránk.
1. Az első kép a zsidók vénei által készített kép. Az van aláírva, hogy ez egy méltó ember, hiszen a zsidók azt mondják Jézusnak, hogy méltó, hogy meg tedd néki.
2. A második kép egy önarckép. Az van aláírva: egy méltatlan ember, hiszen a százados azt mondta Jézusnak: nem vagyok méltó, hogy a hajlékomba jöjj.
3. A harmadik kép a Jézus által alkotta képe a századosnak, az van aláírva: Ez egy hitben élő ember, hiszen Jézus azt mondta a századosról, hogy ilyen hitet nem talált Izraelben sem.
Természetesen ez a történet nem a százados miatt került bele a Szent Írásba, hanem miattunk. Azért, hogy velünk beszélgessen, minket kérdezzen, nekünk válaszoljon. Három kérdése van ennek az igeszakasznak mi hozzánk. Az első az, hogy vajon milyen képet alkotnak rólunk az emberek? A második kérdése az, hogy milyen képet mernénk festeni magunkról? A harmadik, a fő kérdés pedig az, hogy Jézus elmondja e rólunk, hogy hitben élőnek lát minket?
Az első kérdés tehát az, hogy milyen képet alkotnak rólunk az emberek? A zsidók a századost méltónak tartották arra, hogy Jézus segítsen neki. Bár a zsidók nem szívlelték a római katonákat, ezt az embert becsülték, mert valamiért szerette a zsidó népet és zsinagógát, istentiszteleti helyet építtetett nekik. Kicsit irigyelhetjük ezt a századost, mert mi ritkán találkozunk azzal, hogy jó képet alkotnak rólunk az emberek. Érdekes dolog, hogyha figyelmeztetek valakit, aki csak karácsonykor meg húsvétkor jön templomba, hogy minden vasárnap van istentisztelet, akkor a legtöbben azt szokták válaszolni, hogy nehogy azt higgyem, hogy akik járnak templomba, azok különb emberek, mint akik nem járnak. Nyilván egy ilyen kijelentéssel elárulja az, aki ezt mondja, hogy fogalma sincs az istentisztelet és a gyülekezet, az egyház lényegéről, de ez mégis csak egy kép, rólunk, templomba járó emberekről. De ez az igeszakasz nem csak azt kérdezi, hogy vajon milyen képet alkotnak rólunk, mint templomba járókról az emberek, hanem annak a tovább gondolására is biztat, hogy milyen képet alkotnak rólam, xy-ról az emberek, de ezt mindenkinek magában kell végig gondolnia. Természetesen nem kötelező jelleggel, csak lehetőségként, a tisztán látás kedvéért. A második kérdés, hogy milyen képet mernénk festeni magunkról? A nem éppen szent életükről híres katonatisztek egyike, ez a kapernaumi százados megsejtette, hogy Jézusban a szent Isten közeledik hozzá és rögtön megfestette magáról a méltatlan ember önarcképét: nem vagyok méltó, hogy a hajlékomba jöjj. Kérdés, hogy annyi utalás után, ki-ki sejti e már, hogy a szent Istennel áll szemben nem csak a templomban, hanem a hétköznapokban is? És Isten törvényeire tekintettel, meg csak a kívül állók véleményére hallgatva, meg is festhetjük magunkról mindnyájan a méltatlan ember önarcképét. Csakhogy az ebben élenjáró kapernaumi századosnak a szeretett szolgája meggyógyult, és Jézus dicsérő szavát hallhatta: Ilyen hitet Izráelben sem találtam. Tehát új képet kellett volna festenie magáról a századosnak, valami olyat, amit középen ketté választ egy függőleges vonal, és az egyik oldalon van a méltatlan ember a másik oldalon az az ember, akinek a hitét Jézus dicséri. Ilyen képet festett magáról Luther Márton is, mikor azt mondta magáról, hogy simul justus sumul peccato, ami azt teszi, hogy egyszerre igaz egyszerre bűnös. És ilyen képet merhetünk magunkról mi is festeni. Igen mi is méltatlanok vagyunk, tudjuk milyenek vagyunk, tudjuk a kívülállók nélkül is. Bűnösök vagyunk, de Jézus vére által megtisztított bűnösök, méltatlanok, de elhívottak és üdvösségre kiválasztottak. És így egyszerre bűnösként és egyszerre igazként hallgatjuk az igét, nem azért mert különbek vagyunk, hanem mert bűnbocsánatot, az életünk gyógyulását hirdeti a számunkra. És mi egyszerre igaz és bűnös emberek vagyunk Krisztus drága vérén megváltott gyülekezete, nem különbek másoknál, de az egyház ura áldozatáért királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagyunk, és nekünk ezt hirdeti minden úrvacsora, nem csak a karácsonyi és húsvéti, hanem a félböjti is, a pünkösdi is, és az újkenyérre való is a jövő héten. 3. A harmadik kérdés, hogy Jézus elmondja e rólunk, hogy hitben élőnek lát minket? Mikor itt vagyunk télen, olyan hidegben, hogy belefagy a vázába a víz, biztosan elmondja. Mikor valakit otthon énekelni hall, vagy Bibliát olvasni lát, biztosan elmondja. Mikor meglátogatunk egy beteget, mikor valaki a maga hozzátartozóját ápolja, mikor az igehallgatók egymásnak segítenek, akkor biztos elmondja, hogy hitben élőnek lát minket. De mikor megszólások, hazugságok, irigységek vannak, akkor nem biztos. Van amikor elmondja, van amikor nem. Legyen ezért állandó imádságunk: Hiszek Uram, légy segítségül az én hitetlenségemben. Mert a keresztyén élet nagy lehetősége, hogy nem csak a mai önarcképünket festhetjük meg, hanem a holnapit, a holnaputánit is, melyeken a bűnös oldal egyre kisebb, az igaz oldal egyre nagyobb. Ebben segítsen meg minket Isten Szent Lelke. Ámen!
Kovácsvágás 2004. október 3
|