|
2009-05-10 14:02:24
Jézus lábainál
None
Lekció: Lukács 7, 36-50 Textus: Lukács 7, 50
Ebben a bibliai történetben Simon farizeus házába hívja Jézust, hogy vendégül lássa. Jézust mesternek szólítja. Ez a megszólítás kijárt minden zsidó tanítónak. Simon farizeus prófétának nem tartja Jézust, Isten Fiának, megváltónak pláne nem tartotta. Mikor Jézus a házához érkezett csókkal nem köszöntötte, lábmosó vizet nem adott neki, a fejét olajjal nem kente meg, azaz elmulasztotta mind azt, ami abban a korban hozzátartozott a vendéglátás alapvető szabályaihoz. Simon farizeus hűvös távolságtartással viszonyult Jézushoz. Jézustól mindez után egy tanítást kap arról, hogy akinek több bűne bocsáttatik meg, az jobban szereti az Istent. A bűnös asszony, aki valószínűleg prostituált volt nagyon alázatos bűnbánatot gyakorol. Azzal, hogy Jézus lába elé borul kifejezi, hogy Isten Fiának tartja Őt, akinek van hatalma megbocsátani a bűnöket. Jézushoz mélységes alázattal és szeretettel viszonyul. Jézustól mindez után bűnbocsánatot és lelki békességet kap. Azt mondja neki az Úr: A te hited megtartott téged. Ez a "megtartott- szó az eredeti szövegben többet jelent. Jelent gyógyulást, üdvözítést, szabadítást is. Az asszony számára a hite lelki gyógyulást, üdvösséget, bűnéből való szabadulást szerzett. Jézus azzal, hogy a farizeus asztalához ült azt fejezte ki, hogy elfogadja őt, úgy ahogy van. Ugyanígy elfogadta az asszony alázatát is. Simont, aki tanítóként szólította meg, megajándékozta egy tanítással. Az asszonyt, aki Isten Fiaként tisztelte Őt, megajándékozta lelki gyógyulással, szabadítással, üdvösséggel. Mind kettőjük annyit kapott tőle, amennyit várt tőle.
Ezek az igék döntésre hívják az ige hallgatóit. Kinek-kinek el kell döntenie, hogy ki számára Jézus? Egy nagy tanító? Egy igen-igen jó ember? Egy túlbuzgó vallásos valaki, akit elgondolásaiért keresztre feszítettek és meghalt? Vagy Isten Fia, kinek-kinek a személyes megváltója, aki meghalt bűneiért és feltámadott örök életéért? El kell ezt dönteni először, vagy újra, mert a feltámadott és Lelke által jelenlévő Jézus Krisztus cselekvését mindenki hite mértéke szerint tapasztalja meg. Aki nem hisz Ő benne, aki nem vár tőle semmit, az nem kap tőle semmit. Aki kevésbé hisz Ő benne, aki csekélységeket vár tőle, az csekélységeket kap. Aki élő hittel hisz Ő benne, aki tőle várja élete megoldását, az mindent kap tőle. Mai igénk nagy üzenete ez: Mindenki annyit kap Jézus Krisztustól, amennyit vár tőle. Aki csak tanítónak tartja, az kap tőle tanítást. Aki Isten Fiának, személyes Megváltójának tartja az kap tőle lelki gyógyulást, annak meggyógyítja az életét, azt megtartja a jelenben és üdvözíti a jövőben. Ezért kell minden igehallgatónak a lábai elé borulnia. A lába elé kell borulnia mindenkinek először egyszer az életben. Hogy ki-ki elnyerje bűnei bocsánatát, hogy kinek-kinek meggyógyuljon a lelke, hogy mindenki megbéküljön Istennel, hogy mindenki elnyerje az üdvösség ígéretét. És a lába elé kell borulnunk minden nap. Hogy állandóan gyógyítgassa betegeskedő lelkünket, hogy újra meg újra visszaállítsa Istennel való békességünket, hogy napról-napra megtapasztaljuk az Ő megtartó erejét.
Borulj le Jézus lábaihoz! Erre kér ma mindenkit Isten igéje. Kér mindenkit azért, mert ez egy életfontosságú dolog. Meghatározza az ember örök sorsát. Eldönti az üdvösség vagy kárhozat kérdését. Ezzel a kérdéssel szemben sokan közönyösek. De ahogy letelni látszik a földi élet ideje, egyre jobban rádöbben az ember az örök élet fontosságára.
Borulj le ma Jézus lábaihoz! Mert nem mindegy, hogyan telik el ez a földi élet. Istennel való békességben vagy békétlenségben. Az a kísértő hangja, hogy te nem vagy bűnös. A Szent Lélek azt mondja: Borulj le ma Jézus lábainál. Bűnbánattal, sírva. Hogy új emberként állhass fel. Hogy bűneidtől megszabadulva, Isten igéje szerinti új életben járva mehess tovább. Szeretetben és békességben élve ezt a földi életet. Az félreértés, hogy az ige azoknak szól, akik nincsenek itt. Félreértés, hogy a másiknak van adóssága Istennel szemben, én rendben vagyok. Nem, nem. Meg kell szabadulni ettől a félreértéstől. Tisztán kell látni. Az ige mindig azokhoz szól, akik hallgatják. Akiket Isten Szent Lelke a templomba vezet. Az igéből nem azt kell kihallani, hogy az én kapcsolatom rendezett Istennel és csak ötven pénzzel tartozok, és a másik az, aki ötszáz pénzzel tartozik, és annak a valakinek, akire én gondolok, mennyire kellene hallania ezt a prédikációt. Azt kell kihallani az igéből, hogy én vagyok a hűvös farizeus, aki szeretném egy vacsorával letudni ezt a Jézus témát. Én vagyok az, aki beérem egy tanítással és nagyon távol vagyok attól, hogy bűneimen sírva Jézus elé boruljak. Pedig addig nem fog semmit gyógyulni református egyházunk, amíg tagjainak nagy része hűvös és távolság tartó marad az érzelmekkel is átitatott hittel szemben és tanításra vágyik inkább, mint új életet adó bűnbocsánatra. Az élő Krisztus gyógyító, megtartó, üdvözítő ereje akkor újítja meg református egyházunkat, ha annak tagjai akarnak lélekben megújulni. Ennek első lépése a Jézus lábai elé borulás, megbánva a közöny, az érdektelenség, a távolságtartás bűnét. És felállni lélekben meggyógyulva, az Istennel való megbékélésből élve, az üdvösségen örvendezve. Az élő Krisztus Lelke által ma a mi templomunk vendége. Figyeli, lélekben hogyan viszonyulunk hozzá. Álljunk hát fel az asztalfői helyről és boruljunk le előtte, hogy ma mi hallhassuk:
A te hited megtartott téged. Eredj el békességgel!
Ámen!
|