None

Lekció: Lukács: 8, 4-8
Textus: Lukács: 8, 9-15

Ez a példázat azt bizonyítja, hogy az emberré lett Isten Fia úgy hirdette az igét, hogy kiváló ismerője volt az emberi életnek. Jézusnak nem voltak mennyei illúziói. Jól tudta, és számításba vette, hogy a mi életünkben minden magvetésnek, igyekezetnek, próbálkozásnak legfeljebb 25 százalékos sikere van. Ezért mondja, hogy a magok egy negyede az útszélére esett, egy negyede kősziklára esett, egy negyede a tövisek közé esett. Ezekből nem lett semmi. De egy negyedük jó földbe esett. Egy negyedük gyümölcsöt termett. És ez a példázat csattanója. Hogy egy egyre istentelenebb világban is van igei gyümölcstermés. Hogy nem felesleges és nem hiába való semmiféle fáradozás, próbálkozás, magvetés, mert Istennél van áldás, vannak gyümölcsöt termő magok, és vannak gyümölcsöt termő életek. A sok kudarc és sikertelenség ellenére is vannak eredmények és sikerek.
De higgadtan tudomásul kell vennünk azt is, hogy van teljes sikertelenség és kudarc is. Mikor a mag az útszélére esik és jönnek a madarak és elkapkodják. Vagy nem esik a mag az útszélére és a madarak se jönnek, de egyszerűen a vetemény valamiért nem kell ki, ahogyan ezt gyakran átéljük a petrezselyemmel és a sárgarépával. Vagy hiába permetezi a gazda a szőlőt, mégis megtámadja a betegség. De nem csak mezőgazdasági tevékenységben van eredménytelenség. Meghiúsulnak fiatalkori elképzelések. Semmi se úgy sikerül, mint a korábbi elképzelések gondolták. A gyerek se olyan lett. Az unokának mondott okos szó, falra hányt borsó. Sajnos falra hányt borsó gyakran a prédikációi is. Meg nem hallott szó a templomba hívogatás. Egyházunk nagy tragédiája, hogy falra hányt borsó a hittanoktatás és a konfirmáció is, mert a konfirmált fiatalok nem épülnek be a gyülekezetbe.
De a példázat alapvetően és döntőmódon arra a nagy veszélyre figyelmeztet, mikor az ige hallgatás eredménye nulla. Mikor az ördög kilopja az igehallgató szívéből az igét. Mikor az igehallgató elfelejti az igét. Vagy meg se hallja az igét. Mert alszik. Vagy nem akarja meg hallani az igét, mert akkor valamit vagy mindent, másként kellene csinálnia az életében. Az eredménytelen igehallgatás igen veszélyes dolog, hiszen az Úr Jézus ezt mondja erről: "... eljő az ördög és kikapja az igét az ő szívükből, hogy ne higgyenek és ne idvezüljenek.- A süket fülekkel való igehallgatás eredménye tehát az üdvösség eltékozlása. Ezért élet fontosságú dolog az ige meghallása, az ige gyümölcseinek a megtermése. És azért is életfontosságú dolog, mert csak a sikeres igehallgatás eredménye lehet az, hogy életünket betöltse a szeretet, a békesség, a jóság, a hűség, a szelídség, a mértékletesség, az önmegtartóztatás. Kérjük Isten Szent Lelkének az erejét, hogy segítsen minket abban, hogy ne engedjük, hogy az ördög kilopja a szívünkből az igét.
Aztán ismerjük azt a sikertelenséget is mikor azért elkezdődik valami, de nem lesz belőle semmi. Kibújik valami a földből, de elszárad, mert kiég, vagy azért mert valami nincs rendben a gyökerével. Ezt Urunk a kősziklára esett mag sorsához hasonlítja. Amelyik nem tud gyökeret verni. A gyökérzet kérdése az egyházi életben is fontos kérdés. Minden gyülekezeti tagnak, minden szülőnek, minden nagyszülőnek, minden keresztszülőnek azon kell fáradoznia, hogy a konfirmált fiatalok gyökeret verjenek a gyülekezetben. De az igehallgatóknak a saját gyökereihez is jó visszanyúlni. Érdemes arra gondolni, hogy a régiek értették az igét és szerették azt. Otthon olvasták a Bibliájukat. Nagyon el kellene gondolkodni azon, hogy a régiek jártak templomba. El sem tudták másként képzelni a vasárnapjukat. Mégis elvégeztek minden munkát.
És ami példázatunk szerint a legfontosabb, hogy az ige gyökeret verjen bennünk. Így szól az Úr: " És a kősziklán valók azok, akik, mikor hallják, örömmel veszik az igét; de ezeknek nincs gyökerük, akik egy ideig hisznek, a kísértés idején pedig elszakadnak.- Manapság nem divatos dolog keresztyénnek lenni. Nem jár elismerés azért Európában, ha valaki az ige szerint él. Ha valakiben nem ereszt gyökeret az ige, könnyen kiszakad az ige világából. Könnyen magáévá teszi a "szemet szemért, fogat fogért- törvényt, könnyen a jogtalan haszon szerzés útjára tér, könnyen megtalálja a paráznaság ösvényét, hamar elfelejti az adott szó szentségét, nem Isten országát igyekszik keresni, hanem mást, az Isten dicsőítés helyett a saját maga dicsőségét kezdi keresni. Imádkozzunk Isten Szent Lelkéért, hogy eresszen mély gyökereket bennünk Isten igéje.
Mindnyájan ismerjük a tövisek közé esett mag sorsát, amit megfojt a tövis. Az igehallgatót a gondok fojtogatják. A megromlott egészségi állapot gondja, a magány gondja, a gyerekek, az unokák jövőjének a gondja. Legfőbbképpen a temérdek nyári munka gondja. Ez a sok gond mind fojtogatja az igehallgatóban az igét. Ehhez járul még hozzá, hogy az ünneptelen félévben vagyunk. Nincs ünnep, ami napokon keresztül emlékeztetne, hogy élő Urunk, megváltónk van, aki meghalt bűneinkért, feltámadott örök életünkért. Könnyű elfelejtkezni arról, hogy volt pünkösd, hogy számíthatunk a Szent Lélek hatalmára. Felejtés és gond fojtogatják az igét. Ezért emlékezzünk most Péter apostol igéjére: Minden gondotokat Őreá vessétek, neki gondja van reátok. Kérjük Isten Szent Lelkének a segítségét, hogy ünnepek nélkül is, a gondok közepette is, éljen bennünk az ige.
Mert van jó föld és van gyümölcsöt termő mag. Van áldás, van eredmény és van siker. Mert minden évben van aratás, van betakarítás, van szüret. Mert azért sok elképzelés megvalósult sokak életében. A gyerekekből is családfenntartó férfiak, gyerekeket nevelő édesanyák lettek. És mennyi öröm van a haszontalan unokákban. Bár nem jó az egészség, de azért elmegy valahogy a szekér. A magányt is meg lehet szokni. A munka is elvégződik minden nyáron. A gyerekek is megállnak a saját lábukon. Az egyházi életben is van eredmény és reménység. A fiatalok eljárnak úrvacsorázni. A gyülekezetnek van egy része, mely minden vasárnap kitárulkozik az igei magvetés előtt. Vannak, akik a hallott igét tiszta és jó szívvel megtartják és gyümölcsöt teremnek béketűréssel. Ez az örvendetes tény éppen úgy az igazsághoz, a valósághoz tartozik, mint az elszomorító tapasztalatok. Könyörögjünk Isten Szent Lelkéért, hogy mi, akik itt vagyunk mindnyájan ilyenek legyünk. Könyörögjünk Isten Szent Lelkéért, hogy feledékenység, gond, munka, ünneptelen félév ellenére is mi legyünk azok, akik megtermik az ige gyümölcsét, mert a gyümölcsöző élet a Jézust követő élet.
Urunk példázatából feltárult előttünk a valóság. 75 százalék kudarc, 25 százalék eredmény. Két dolgot tehetünk. A 75 százalékra tekintünk csak és az ószövetségi bölcselkedő rezignáltságával kijelentjük: Minden hiábavalóság, és ezzel magunkévá tesszük korunk ésszel alátámasztott reménytelenségét. Vagy a másik, amit tehetünk: Fellelkesülünk Urunk példázatán. Örvendezünk azon, hogy az orca verejtékére ítélt földi életünkben van 25 százalék, amiért érdemes igyekezni, fáradozni, próbálkozni. Isten igéje arra biztat most minden itt ülőt egyen egyenként, hogy ezt tegye. Sőt! Tekintsük a 25 százalékot mindennek. Ábrahám hitével, aki reménytelenség ellenére reménykedve hitte, hogy Istennél még a nulla százalék esély is elég a 100 százalékra. Ha ezzel az Istenben bízó hittel állunk neki az életnek, egyéni életünknek és egyházi életünknek egyaránt, akkor a 25 százalékból 50 lesz, az 50-ből pedig 100 százalék lesz. Ezt a hitből fakadó élő, éltető reménységet vigyük haza a mai vasárnapon. Ámen!

Kovácsvágás, 2005. május 28.