Igehirdetések

  2009-04-27 22:13:11
Még egy év?

Lekció: Lukács 13,1-9

Textus: Lukács 13,6-9

Voltak ott abban az időben néhányan, akik hírt adtak neki azokról a galileaiakról, akiknek a vérét Pilátus az áldozatukéval elegyítette. 2Jézus megszólalt, és ezt mondta nekik: „Azt gondoljátok, hogy ezek a galileai emberek bűnösebbek voltak a többi galileainál, mivel ezeket kellett elszenvedniük? Nem! Sőt - mondom nektek -: ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen vesztek el. Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc, akire rádőlt a torony Siloámban, és megölte őket, vétkesebb volt minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik? Nem! Sőt - mondom nektek -: ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanúgy vesztek el.” Azután ezt a példázatot mondta: „Egy embernek volt egy fügefája a szőlőjében, és kiment, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de nem talált. Azt mondta erre a vincellérnek: Íme, három éve, hogy idejárok gyümölcsöt keresni ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja a földet hiába? De az így válaszolt neki: Uram, hagyd meg még ebben az évben, míg körülásom és megtrágyázom, hátha terem jövőre, ha pedig nem, akkor vágd ki.”


Bevezetés

Hadd ismételjem el az előbbi bibliai részletet egy kicsi átalakítással. »Azután ezt a példázatot mondta: „Egy embernek volt egy bodzafája a szőlőjében, és kiment, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de nem talált. Azt mondta erre a vincellérnek: Íme, három éve, hogy idejárok gyümölcsöt keresni ezen a bodzafán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja a földet hiába? De az így válaszolt neki: Uram, hagyd meg még ebben az évben, míg körülásom és megtrágyázom, hátha terem jövőre, ha pedig nem, akkor vágd ki.”«

Ugye, ha így hallod a történetet, mindjárt másra gondolsz. A füge a mi éghajlatunk alatt gondos ápolásra szorul, még így sem garantált a termés. Nekem is van egy fügefám, ami inkább csak bokor, mert bizony szinte minden évben elfagy. Izraelben azonban a füge olyan, mint nálunk a bodza. Nem szokás ültetni, inkább kivágni, nem gondozzák, mert nő, ha kell, ha nem. Szinte egész évben van rajta valamilyen termés, vagy érésben lévő zöld füge, vagy érett, vagy összeszáradt. Ha valakinek a szőlejében van fügefa, akkor leszüreteli, ha nincs, nem töri magát érte. Így tehát más fényben tűnik fel a gazda és a vincellér beszélgetése. Nem arról van tehát szó, hogy a vincellér nem megfelelően végezte a munkáját, hanem egyszerűen arról, hogy a sok lehetőség megadása után a gazda nem akar tovább kínlódni, inkább más növénynek adja a helyét. A vincellér azonban ráveszi a gazdát, hogy egy utolsó utáni, extra lehetőséget adjon neki, hogy egy olyan módszerrel próbálja meg termésre bírni a fügefát, amelyet értékes kultúrnövények esetében szoktak alkalmazni.
Az Isten és az emberek kapcsolatára alkalmazva tehát a példázatot, a vincellér feladatát Jézus tölti be, hiszen az Ő személyében adott nekünk Isten egy olyan utolsó utáni lehetőséget, amelyet nem érdemlünk meg. De ez csak egy időre szól, el fog jönni az a nap, amikor – ha nem talál termést a gazda – mentség nélkül kivágatja.

1. Egyéni életünkben

Az élet velünk született „betegség”, ráadásul gyógyíthatatlan, hiszen minden esetben halállal végződik. A keresztyénség azonban nem! Senki sem született keresztyénnek! Még azok sem, akiknek a családjában harmad- vagy negyedízig csak és kizárólag megtért és újjászületett keresztyének vannak. A következményekkel tisztában lévő embernek tudatosan, felelősségteljesen kell az Úr Jézus mellett döntenie ahhoz, hogy keresztyénnek nevezhesse magát. És mivel az életünk célja csak a mennyekben teljesedik be – mármint a keresztyéneké, mert a többieké (a Biblia szerint) a kárhozatban –, nincsen sem oka, sem lehetősége senkinek az elégedett hátradőlésre. Úton járunk, ahol ha nem küzdünk meg minden lépésért – természetesen az Úr Jézus segítségével –, akkor menthetetlenül visszacsúszunk.

Az ember a megszületése pillanatától – sőt, akár már korábban is – számtalan alkalommal kap lehetőséget arra, hogy gyümölcsöt teremjen. Civilizációnk a bibliai értékekre épül, akkor is, ha ez egyeseknek nem tetszik, és akkor is, ha bizony az esetek túlnyomó többségében nem látszik. A társadalmi lény, az ember tehát szabad arra, hogy a bibliai értékek szerint élje az életét, akkor is, ha nem feltétlenül tudatosan teszi ezt. Mire azonban felnövünk és döntési helyzetbe kerülünk – akár a volán mögött, akár a szavazóurna előtt, akár bárhol máshol – már birtokában vagyunk annak az információnak, amely elegendő ahhoz, hogy meglássuk a Jézus nélküli élet kilátástalanságát, és az örök élet semmivel össze nem hasonlítható értékét.
Ha tehát magunkat képzeljük a fügefa helyébe, akkor bizony nem védekezhetünk a külső körülmények szerencsétlen összejátszásával. Egyet tehetünk csak: engedünk az Úr akaratának, és elkezdünk végre gyümölcsöt teremni. Az izraeli füge – ahogy az előbbiekben elmondtam – mindig terem. Ha nem terem, akkor annak nagyon komoly oka van, mondhatni, csak akkor nem terem, ha maga a fa nem akar. Ilyen a 21. századi ember is. Teremné a hit gyümölcseit, ha nem fojtaná el önmagában. Mert különben minden adott hozzá.
Barátom! Dobd le magadról azt a kötőféket, amely megakadályoz abban, hogy gyümölcsöt teremj. Te magad, önként vetted azt magadra, tehát csak te szabadulhatsz meg tőle. Ha ezt megtetted, győztes életet élhetsz, és a mennybe juthatsz. Ha nem, talán van még egy éved, de ha a megtrágyázás és megöntözés dacára sem lesz gyümölcsöző az életed, igen komoly bajba kerülsz!

2. Közösségi életünkben

Élt a Kr. u. 4-5. században egy nagy latin egyházatya, Hieronimusz, akit a római katolikusok szent Jeromosként tisztelnek, és akinek a keresztyénség a használható latin nyelvű Bibliafordítást a Vulgatát (=közönséges) köszönheti. Ő úgy látta, hogy Jézusnak eme példázatában a háromszori füge-keresés arra utal, hogy Isten három alkalommal küldött figyelmeztetést az emberiségnek. Először Mózesben, azután a prófétákban, végül az Úr Jézus Krisztusban. Jézus keresztre feszítése és feltámadása óta azt az időszakot éljük, amely az utolsó körülásás és megtrágyázás és a végleges kivágás között telik el.

Könnyű dolog – és sajnos nem egy keresztyén megtette – a példázatot kizárólag Izráel népére alkalmazni, hiszen lám, az Úr feltámadása után 40 év adatott, amíg a rómaiak végül lerombolták Jeruzsálemet és vele a Szentélyt, és ezáltal lehetetlenné tették az ószövetségi áldozat folytatását. Azonban, ha őszinték vagyunk, mi, keresztyének sem dicsekedhetünk elegendő gyümölccsel!

A Krisztust követő egyház közel kétezer éve alatt egyszer sem dicsekedhetett azzal, hogy akárcsak megközelítően is betöltötte volna az Úr Jézus által kiadott feladatot. Valóban semmi más nem tartotta meg a keresztyén egyházat a mai napig, csak a kegyelem. Az, hogy az Úr szereti az Ő népét akkor is, amikor baklövéseket, sőt – mondjuk ki bátran – egetverően nagy bűnöket követ el. Vajon a keresztesháborúk, a zsidók megritkítására is alkalmas inkvizíció, a pápaság tétlensége a holokauszt idején, vagy az egészen a második vatikáni zsinatig tartó hivatalos egyházi antiszemitizmus nem lettek volna-e egyenként is alkalmasak arra, hogy a gazda azt mondja elég? Nem egy évet, hanem sokkal többet kapott az egyház.

De nekünk, akik felismertük, hogy hol állunk, hogy mi a halaszthatatlan teendőnk, nincs okunk a tétlenkedésre. Lássuk meg, hogy van még egy kis időnk arra, hogy közösségeink gyümölcsöt teremjenek. Közösségeink: azok a körök, akik együtt imádkoznak, a gyülekezeti közösségek, a szomszédos gyülekezetek akár felekezetek közötti összefogása, az egyház és a teljes keresztyénség. Ne akadályozzuk a saját gyümölcstermésünket! De ne akadályozzuk a szomszédos ág gyümölcstermését, akkor se, ha nekünk nem megy! És éljünk a lehetőséggel, amit a megtrágyázás és a megöntözés jelent!

3. Az emberiség esetében

Társadalomban élünk, és ez nem csak azt jelenti, hogy nem vagyunk egyedül, hanem azt is, hogy bizony sok mindenben a többi hatmilliárd emberrel együtt sírunk, együtt nevetünk. Nincs két légkör, két vízrendszer, vagy két ózonpajzs. De nincs két (vagy több) pokol és mennyország. Egy adatott mindannyiunknak, és minden egyes ember e kettő közül valamelyikbe fog kerülni. A keresztyéneknek – Neked és nekem – pedig az a felelősségünk, hogy minél többen jussanak a mennybe, és ez által minél kevesebben a kárhozatra.

Egy ember megteheti, hogy azt mondja, nem kér a mennyből. Te is megengedheted magadnak azt, hogy a poklot választod. Azt viszont az előbbiekből fakadóan nem teheted meg – mert senki az égvilágon nem teheti meg ––, hogy a másik embert megakadályozod abban, hogy felismerje a két előtte álló lehetőséget és a szabad döntés kényszerét.

Ha nem teremsz is gyümölcsöt, az – mint a Jézus tanítását hallónak – kötelességed, hogy másokat is megismertesd a Bibliával.

Befejezés

Itt vagyunk az utolsó utáni lehetőség idején. Megtrágyázva, megöntözve, Jézus vérével meghintve, Szent Lelkével vezetve, az Isten erejével felvértezve. Hány embernek kell még megmentetlenül a temetőbe költöznie, hogy a keresztyének végre lerázzák magukról a Sátán által – az ő engedélyükkel – rájuk rakott láncokat, és gyümölcsöt kezdjenek teremni, szolgálni kezdjék végre az Úr Jézust?

Vigyázz, Isten Népe, nehogy kifuss az időből, nehogy kiengedd a kezedből a kezdeményezést! Mert az Úr azt akarja, hogy kész legyél az ítélet napjára. Hogy ne kelljen kivágnia, amikor letelt a kegyelem ideje!

Pátka, 2004. február 22.
Tóth L. Kristóf

Látogatóink száma a mai napon: 5045
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57524147

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat