None

KIJELENTÉST KAPTAK

(Újév)

Alapige: Mt 2,12

Mivel azonban kijelentést kaptak álomban, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.

Imádkozzunk!

Örökkévaló Istenünk, te kívül állsz az időn, mi pedig be vagyunk szorítva tér és idő korlátaiba, de köszönjük, hogy innen is adsz nekünk kitekintést az örökkévalóságba.

Magasztalunk téged, aki létének nincs kezdete és nincs vége.

Megvalljuk, hogy az életünket feldarabolja az idő. Neked adunk hálát azért, hogy elindulhatunk ennek az új esztendőnek az útján. Valljuk, Urunk, hogy csak a te nagy kegyelmed, hogy még nincs végünk.

Köszönjük, hogy abban, hogy ma reggel itt dicsőíthetünk téged együtt, és segítségül hívhatjuk a te nagy nevedet, benne van a te ígéreted is, hogy még terved van velünk. Köszönjük, ha még feladatokat készítettél a számunkra. Köszönjük, hogy ajándékokat készítettél el nekünk. Köszönjük különösen azt, hogy nem fogyott el a türelmed és még munkálkodni akarsz bennünk.

Bocsásd meg, Urunk, hogy ebben is a gőgünk szólal meg, amikor mindig csak azt nézzük és keressük, hogy mit akarsz elvégezni általunk, és nem vesszük komolyan: ha te alkalmasakká nem teszel minket, semmire nem vagyunk használhatók. Segíts el minket erre az igaz önismeretre. Engedd komolyan vennünk, hogy nálad nélkül semmit sem cselekedhetünk. Ugyanakkor erősítsd meg bennünk azt a hitet, hogy “az én Istenemmel táboron is átfutok és kőfalon is átugrom.-

Szeretnénk ebben az évben komolyabban venni ígérteidet, mint korábban. Növeljed a hitünket. Olyan sokféle kételkedés rágja hitünknek a gyökereit, és ezért sokszor kishitűek vagy egyenesen hitetlenek leszünk.

Kérünk, használd fel ezt a mostani csendes alkalmat is arra, hogy közelebb kerüljünk hozzád, jobban megértsünk és megismerjünk téged, és feltétel nélküli bizalommal merjük reád bízni a jövendőnket.

Köszönjük, hogy te készíted mindannyiunk jövendőjét, és te jót végeztél felőlünk. Kérünk, győzz meg minket erről, mi pedig nem akarunk sérteni téged hitetlenséggel, hanem bízunk szavadban, igéd igazságában, ígéreteidben.

Kérünk alázatosan, ezt a bizalmat erősítsd meg bennünk most is.

Ámen.


Igehirdetés

A napkeleti bölcsek történetének ez a befejező mondata nagy örömhírt rejt magában. Akkor ragyogott ez fel előttem, amikor a karácsonyi igehirdetésre készültem, (annak a megelőző vers volt az alapja), és a történetet újra és újra elolvasva, úgy láttam, egy teljes új évi program van benne.

Mi az az örömhír, ami ebben a mondatban rejlik? Az örömhír így hangzik: Isten megőrzi azokat, akik bíznak benne attól, hogy gyilkos kezekben váljanak eszközzé mások halálára, és Ő veszi kezébe őket, s az Ő kezében lesznek eszközökké mások életének a gazdagítására. Kicsit hosszú, de egyszerű és áttekinthető: Isten megőrzi a benne bízókat attól, hogy gonoszok manipulálhassák őket és felhasználják piszkos céljaikra, mint ahogy itt Heródes akarta ezeket a bölcseket, sőt nemcsak megőrzi, hanem Ő veszi kezébe a benne bízókat, és Ő használja arra, hogy mások életét védhessék és gazdagíthassák.

Mit jelent ez? Ezek a kedves naiv tudósok mit sem sejtve kopogtattak be Jeruzsálemben Heródes palotájába és kérdezték: hol van a zsidók királya, aki most született. Nem tudták, hogy Heródes betegesen féltékeny uralkodó volt, és kíméletlenül elpusztított mindenkit, akiben vetélytársat sejthetett. Ezt azonban ravasz, álnok, hazug módon csinálta, úgy, hogy kihasználva a bölcsek jóhiszeműségét, ezt mondja nekik: “Menjetek el, szerezzetek pontos értesüléseket a gyermekről, mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam őt!-

Ezt elhitték. A bölcsek elmentek, megtalálták a kis Jézust, hódoltak előtte, átadták az ajándékaikat, és mint úriemberekhez illik, igyekeztek visszamenni, a kérésnek eleget tenni, és tájékoztatni Heródest arról, amit tapasztaltak. És itt szólt közbe Isten. Itt van ez a súlyos mondat: “Mivel azonban kijelentést kaptak álomban, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.-

Ha visszamennek, bűnsegédei lesznek egy véres kezű diktátornak egy újabb gyilkosság megszervezésében. És akaratlanul is Jézus meggyilkolásában segédkeznek. Így azonban, hogy Isten közbeszólt, kijelentést kaptak és engedelmeskedtek Isten kijelentésének, maradt idő arra, hogy amíg őket Heródes várta, addig kimentették Betlehemből a kis Jézust. Ők pedig, amikor hazamentek, boldogan bizonyságot tettek a Megváltóról, akivel találkoztak. Kétszeresen is az élet munkálásában használta fel őket Isten: Jézus megmentésében segédkeztek közvetve, otthon pedig közvetlenül továbbadták az evangéliumot, hogy minél többen hihessenek.

Azt nézzük meg először, mi is történik itt valójában, mert ennek a hátterét is világosan kell látni, aztán azt, miért volt ez nagy dolog, hogy ők engedtek ennek a kijelentésnek, és hogy mi tette lehetővé, hogy bekövetkezzék ez a változtatás, hogy noha már eltervezték, hogy visszamennek Heródeshez, mégis más úton tértek haza.

1. Mi történt itt valójában? Az, hogy a hatalom gonoszul manipulálni akar jóhiszemű embereket. Vagyis Heródes be akarja szervezni ezeket a bölcseket, hogy ügynökei legyenek, és segédkezzenek neki a megszületett Messiás meggyilkolásában. Mindezt az említett álnok, ravasz, képmutató módon, mintha ő is imádni akarná a megszületett Szabadítót.

Veszélyes csapdahelyzet volt ez, amibe majdnem belementek ezek a gyanútlan tudósok. Isten minket ennek az esztendőnek az első napján szeretettel figyelmeztet, hogy készüljünk fel arra, hogy mi is kerülhetünk az idén - akár egészen váratlanul is - különböző csapdahelyzetekbe.

Fenyegeti a hívő embert az, hogy váratlanul olyan helyzetbe kerül, amit nem tud hirtelen áttekinteni, ahol csak azt látja és hallja, ami a felszínen van, ahol, ha elhiszi a hazugságot, akkor ő is áldozatul esik. Életfontosságú az, hogy mi is elmondhassuk Pál apostollal, hogy ismerjük az ördög szándékait, mert itt végül is nem Heródes van munkában, hanem a Messiás megszületésekor a Sátán kezd akcióba. Kiváló médium neki Heródes, Heródes meg munkatársakat keres ezekben a bölcsekben.

De ki látja azt, hogy honnan indul el az egész? Az látja, aki elhiszi, amit Jézus mondott a csapdát állító ősellenségről. Jézus azt mondta: két jellemző tulajdonsága van az ördögnek: hazug és hazugságnak atyja, és emberölő volt kezdettől fogva. Ahol a hazugság eszközéhez nyúlnak, mint itt Heródes, ott biztos, hogy az ördög mozgatja az eseményeket és az embereket. Ahol mások élete, boldogulása, kibontakozása, előrejutása ellen kezdődik akció, ott is biztos, hogy a háttérben maga a sötétség fejedelme, akit Jézus néven nevezett, az ördög van ott.

Ezt a legtöbben nem ismerik fel. Akikben Isten Szentlelke van, akikben Jézus Krisztus lakozik a hit által, azok felismerik, és azok elmondhatják: mi ismerjük az ő szándékait.

Miért nem sikerült itt Heródesnek ez a próbálkozása? Azért, mert ezek a bölcsek előzőleg már egy hatalmasabb Úrnak a szolgálatába szegődtek. Ők már otthon, Babilonban kaptak kijelentést Istentől. Ők már otthon elhitték azt, amit erről az élő Istenről a benne hívők mondtak nekik. Nem ismerték még igazában Istent, de a hitük már megmozdult, már egyszer egy nagy útra Isten szavára indultak el, és a kisded Jézusban is ezt a mindenható Istent ismerték fel, és azért hódoltak előtte, imádták Őt. És ebben a szolgálatban, ebben az Istennel való bármilyen laza, de mégis meglevő közösségben védve voltak.

Hányszor tapasztalhatjuk, hogy Isten olyan veszedelmektől is megóv minket, amiket észre sem vettünk. Hány helyzetben vigyázott már ránk, amikor nem láttuk a csapdát. Hányszor óvott meg - nyugodtan elmondhatom - a saját butaságom vagy tudatlanságom következményeitől ezzel az Ő gyöngéd szeretetével. Bizony úgy van az, ahogy a közelmúltban olvastuk Péter leveléből: Isten hatalma őriz minket hit által az üdvösségre.

A bölcseknek az esete gyönyörűen mutatja ezt, és jó lenne, ha megbátorítana minket ennek az esztendőnek az első napján. Nem az ő nagy ügyességük, nem a rutinuk, nem a szimatuk mentette meg őket a bajtól. Az az Isten mentette meg őket, aki elindította erre az útra, akinek terve volt velük. Nekik az volt a dolguk, hogy figyeljenek rá, és amikor kijelentést kaptak, akkor legyenek készek engedelmeskedni annak.

Jobb, ha józanul felkészülünk arra, hogy lesznek csapdák az utunkon ebben az évben is. Hogy az ördög, mint ordító oroszlán, szertejár és nézi, hogy kit nyeljen el, és át tudja változtatni magát a világosság angyalává is, és igyekszik megtéveszteni, ha lehet, még a hívőket is. Ezért kell nekünk elkérnünk azt a bölcsességet, amiről tavaly ilyenkor volt itt szó az újévi istentiszteletünkön, amelyik képessé tesz arra, hogy különbséget tegyünk Isten szerinti jó és rossz között, és legyen bátorságunk mindig újra az Isten szerinti jót választani.

Legyen imádságunk ennek az évnek az elején is, hogy Isten ajándékozzon meg ilyen bölcsességgel. Bízzunk abban, hogy megvalósulhat az, amiről Pál apostol az Efézusi levél 6. részében ír: hogy Isten hatalmasan megerősít minket Jézus Krisztusban, és nekünk adja az Istennek minden fegyverét, hogy megállhassunk az ördög minden ravaszságával szemben. Amikor megálltunk, akkor még sem magunknak fogjuk tulajdonítani ezt a csodát, hanem azt az Istent magasztaljuk, akinek a hatalma megőrzött.

Nekünk csak erre az eltökéltségre van szükségünk, hogy ami a sötétség fejedelmétől jön, abból nem kell egy szemernyi sem, most ebben az egy esetben sem, meg úgy látszólag sem, semmi sem.

Tegnap olvastuk bibliaolvasó kalauzunk szerint Jézus megkísértésének történetét, és újra felragyogott előttem az a tántoríthatatlan eltökéltség, amivel a mi Megváltó Urunk az Atyának, az Atya kijelentésének, az írott igének engedelmeskedett. Mondhatott az ördög, amit akart, újabb és újabb támadásokat intézhetett ellene, visszapattant minden róla. Az jutott eszembe, olyan volt Jézus az ördög számára, mint egy gömb, nem volt rajta fogás. Mondja is ezt egy helyen. A János evangéliumában olvassuk: Őbenne (Jézusban) nincsen semmije az ördögnek. Bennünk sajnos megvan a bűn, Jézusban nem volt meg. A bűn, mint fogódzó, mindig kínálja magát a kísértőnek. Ezért kell ébereknek lennünk és ragaszkodni a mi Urunkhoz.

Ennyit arról, hogy mi történt itt valójában.

2. Aztán nézzük meg azt is, miért volt ez nagy dolog, hogy ezek a bölcsek készek voltak megváltoztatni az útvonalukat? Miért van itt ez a hangsúlyos: azonban? “Mivel azonban kijelentést kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.-

Azért, mert elhatározták, hogy visszamennek. Ez volt a természetes nekik. Ő kérte, ők meg készségesek voltak. Mi sem magától értetődőbb. Ez nem szorul magyarázatra. Segítséget kértek tőlük, igazán semmiből sem áll, hogy amerről jöttek, arra mennek haza is. Igen ám, csak azt nem szabad elfelejtenünk, hogy az ördög mindig ügyesen álcázza valódi céljait, és valamivel igyekszik megnehezíteni mindig az Istennek való engedelmességünket. Itt ezzel álcázta, és ezzel nehezítette meg a bölcseknek, hogy hiszen Heródes is imádni akarja a megszületett királyt, a Messiást. Hiszen olyan udvariasan és kedvesen kérte, hát illik erre udvariasan úgy válaszolni, hogy teljesítjük a kérését, különösen, ha az semmibe nem kerül nekünk. Megyünk és beszámolunk.

Ők tehát már elhatároztak valamit. Isten azonban valami mást parancsol nekik. És ez a döntő mindig, mindannyiunk életében, hogy itt mit csinálunk. Kész-e az ember félretenni mindent. A protokollt, az illemet, az udvariasságot, vagy egyszerűen csak megszokásból egymást követő gépies cselekedeteket, ha kijelentést kapott. Ha Isten közbeszólt és valami mást mond, akkor kész vagyok-e mindenestől, az egész érvrendszeremmel félre állni Isten útjából, és azt mondani: Uram, parancsolj előre fáradni, és én csak utánad jövök. Akárki, akármit mond. Akármilyen Heródes, akármilyen kedvesen kért, akárhogyan elhatározták már közösen, mindent megváltoztatunk, ha te mást kívánsz.

Ezt be kell gyakorolni. Nem szeretem szóval úgy mondják: engedelmesség, de itt ennek most konkrét tartalma van. Ez azt jelenti, hogy már volt egy tervem, ami minden tekintetben jónak látszik, semmi rossz nincs benne. Isten azonban valami miatt rossznak látja. És Ő mást akar velem. Akkor okoskodás nélkül, halogatás nélkül kész vagyok-e félreállni, és azt mondani: igen, Atyám. Mindazáltal ne úgy legyen, ahogy azt szépen elterveztük, vagy ahogy tőlünk várják, hanem úgy, ahogy te akarod. És amit te mondasz, arra én feltétlenül igent mondok.

Mivel a bölcsek erre készek voltak, megmenekültek attól, hogy egy gonosz diktátor kezében játékszerré váljanak, és közvetve Krisztusgyilkosokká, és így lehettek alkalmasakká arra, hogy Jézus életének a megmentéséhez hozzájárultak. Ez azonban nem könnyű, főleg ha már elhatároztuk.

Érdekes az a kifejezés, és tulajdonképpen emiatt figyeltem fel erre az igére, ami itt az ősi szövegben áll: más úton tértek vissza hazájukba. Ez egy hadi kifejezés, azt jelenti, hogy a már elfoglalt területet újra elhagyni, visszavonulni. Ez mindig nehezünkre esik. Már elfoglaltam valamit, megvan a tervünk, összeült a családi tanács. Mindenki jónak látja, és egyszerre csak Isten beleszól és keresztülhúzza. Először talán az Ő igéjével, vagy a lelkiismeretünkön keresztül, ha nem hallgatunk rá, akkor az eseményeket alakítja úgy, hogy meghiúsítják a tervünket. Minél előbb észreveszi valaki, hogy kijelentést kapott, és minél előbb kész engedelmeskedni, annál boldogabb, és annál kevesebb szenvedést okoz magának.

Mert ilyenkor szólal meg az: jaj, mit szólnak hozzá, jaj, micsoda presztízsveszteség ez. A hitelük, az önérzetük, a becsületük szenved csorbát, hiszen várja őket az a nagy úr, aki milyen kedvesen kérte meg őket erre. És így tovább, lehet sorolni. És lehet, hogy nem értették, hogy Isten miért tiltja meg, hogy visszamenjenek, és miért parancsolja, hogy más úton menjenek, de ebben példák lehetnek előttünk ezek a derék emberek, hogy nem szorul indokolásra az, amit Isten mond. Ha Ő azt mondta, és ez a kijelentés, akkor azt teszem.

Utólag a leggyakrabban megértjük, mert Isten a mi értelmünket is meg szokta győzni, de néha próbára teszi a hitünket, hogy amit nem értek, de bizonyos vagyok benne, hogy Ő mondta, kész vagyok-e azt is meglépni. Ez a hitnek, ez az Istenbe vetett feltétel nélküli bizalomnak a gesztusa mindig. És ezt Isten mindig csodálatosan megáldja és megjutalmazza.

Jó lenne, ha úgy indulnánk erre az évre, hogy elkérjük Istentől a bátorságot ahhoz, hogy mindig készek legyünk változtatni akármin, ami neki nem kedves. És eleve, látatlanban igent mondjunk arra, ami az Ő akarata.

Hadd mondjak két bibliai példát arra, hogy milyen az, aki nem képes erre vagy nem is kész, és hogy jár az, aki kész változtatni, amikor kijelentést kap. Két bibliai királyról szól a történet.

Az egyik az a Heródes, aki nem ez volt, hanem aki Jézus halálakor volt Galilea fejedelme, Heródes Antipas (az volt a mellékneve). Ő egyszer a születésnapját ünnepelte. Összehívta az ország vezetőit és nagy dínomdánom volt, az átforrósodott hangulatban tett egy könnyelmű ígéretet annak a gyönyörűséges leányzónak, Salóménak, aki ott a táncával szórakoztatta őket, hogy kérj, amit akarsz, és megadom neked. Volt ebben sok nagyképűség is, hogy ő mindent megtehet, csak nem gondolta, hogy a leány az anyja tanácsára Keresztelő János fejét kéri. Salóme anyja haragudott Jánosra, mert János megmondta az igazat. Heródesről azt olvassuk, hogy nagyon elszomorodott, amikor ezt hallotta, mert Jánost prófétának tartotta, de a vendégekre való tekintettel elküldte a hóhért és még aznap kivégeztette Jánost.

Hogyan menekülhetett volna meg ettől? Csak egyféleképpen, ha van bátorsága azt mondani: bocsánatot kérek, könnyelmű volt a kijelentésem. Ezt az egyet nem! Kérj valami mást. Keresztelő János az Isten embere, próféta, nem bántjuk. - Na, de milyen “égés- lett volna ez ott a díszes vendégsereg előtt? Hátha égés, égés. Akinek könnyen eljár a szája, és felelőtlen ígérteket mond, az megérdemli, hogy utána szégyenkezzék. De Keresztelő János fejét akkor sem! Ezt ő tudta, hogy Isten akarata az lenne: nem! A lelkiismerete tiltakozott ellene. Márk evangélium 6. részéből ez világosan kiderül. De a vendégekre való tekintettel nem volt bátorsága változtatni.

Egy másik király: Júda királya volt az az Amásia, aki egyszer hadat akart indítani. Ehhez zsoldosokat fogadott fel. Nagy zsoldot, a teljes összeg nagyobbik részét előre kifizette nekik, és akkor jött Isten prófétája, hogy álljon meg az egész! Isten azt üzeni neked, hogy el fogod veszíteni ezt a hadjáratot. Na de már kifizettem a zsoldnak a nagy részét - mondja Amásia. Itt hangzik el egy nagyon szép mondat: az Úr Isten neked annál sokkal többet adhat. Amásiának volt bátorsága lemondani a hadjáratot, - majdnem őt támadták meg azok, akiket zsoldosként felfogadott, olyan dühösek voltak, elúszott a pénz is, - de nem sokkal ezután egészen más módon Isten nagy győzelmet adott neki zsoldosok nélkül.

Mert, aki kész engedelmeskedni Istennek, akinek van bátorsága megváltoztatni a terveit, ha kijelentést kap, annak az életében Isten csodái jelennek meg, és Isten különösen megáldja azt.

Ebből a szempontból, úgy gondolom, háromféle ember van: vannak, akik Istentől függetlenül terveznek és cselekszenek. Vannak, akik terveznek, és utána Isten jóváhagyását kérik a terveikre, és az Ő segítségét kérik a saját cselekedeteik megvalósítására: Én Istenem segíts meg abban, hogy megvalósítsam, amit nélküled elterveztem. Ez a vallásos ember. S vannak a hívők, akik szintén gondolkoznak és terveznek, de mihelyt kijelentést kapnak, félretesznek minden tervet, hogy azt tehessék, amit Isten parancsolt nekik.

A hitetlen Istentől független, teszi mindezt, a vallásos Isten jóváhagyását kéri a saját terveire, a hívő pedig mielőtt nekikezd bárminek, már kérdezi: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? meg közben is kérdezi, meg amikor már kész a terve, akkor is figyel Istenre, és mindig kész annak megfelelően módosítani, ahogyan azt Isten akarataként megérti.

3. Éppen erről szól a harmadik része ennek az igének. Tudniillik az, hogy ehhez viszont hallani és érteni kell Istennek a kijelentését. Mert róluk is azt olvastuk, hogy mivel azonban kijelentést kaptak álomban, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.

Érdekes, hogy itt már Isten nem az ő nyelvükön, a csillagok nyelvén beszél velük, mint amikor elindította őket Babilonból. Itt már közvetlen módon kapnak kijelentést. Álom által, mert nekik még nem volt kezükben az írott ige, ahogy a mi kezünkben van.

Fontos lenne, de most nem akarok kitérni, hogy az álmok és látomások jelentőségét ne tartsuk olyan sokra, mint ahogy sokan teszik. A mai álmok és látomások a legritkább esetben vannak Istentől, szinte sohasem. Isten ma velünk az Ő igéjén keresztül beszél. Ezt kellene sokkal jobban megismerni, tanulmányozni, komolyan venni, és ehhez igazítani magunkat.

Hogy mi a különbség az álomlátomás és Isten igéje között, azt a Jeremiás könyve 23. részéből rendkívül élesen olvashatjuk: ahogy a polyva aránylik a búzához, úgy aránylik az álomlátomás az Isten igéjéhez. A polyvát elfújja a szél, azt a szelelésnél szemétnek tekintették. Viheti a szél, az nem való semmire, az nem takarmány, az csak szúr. A tiszta szem az érték. A tiszta szem az ige, az álmok és látomások a polyva. De amíg nem volt írott ige, addig Isten ritkán ilyen módon közölte akaratát az emberekkel.

Sokszor van az, hogy valaki olvassa a Bibliát és mégsem érti. Hallgatja az igehirdetést, és semmi személyeset és konkrétat nem tud kihámozni belőle. Mi a feltétele annak, hogy valaki értse? Ezért olvastam fel az előbb a János evangéliuma 10. részéből Jézus szavait, aki azt mondja itt: a juhok hallgatnak a pásztor hangjára, a maga juhait nevükön szólítja és kivezeti. Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik. (3-5 v.)

A maga juhai követik, mert ismerik a hangját. Itt lesz döntő az, hogy kinek a juha vagy, kire szoktál figyelni, kire hallgatsz, kinek a “szavát lesed-, ahogy egyik szép énekünk mondja. Kit követsz, kihez tartozunk, mert a maga juhai ismerik az Ő hangját, és azok követik is Őt.

Heródes az ördögnek a juha volt és őt követte, az ő szavára hallgatott. Ezek a bölcsek már elhatározták, hogy Istennek akarnak engedelmeskedni. És íme, a legkülönbözőbb módon, most már a harmadik féle módon, felismerik az Isten kijelentését és követik is azt.

Szoktassuk a fülünket a Pásztor hangjához. Ezért nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy naponta tanulmányozzuk az igét, hogy ismerős legyen nekünk a Pásztor hangja. Hogy ha éppen nincs a kezünkben vagy zsebünkben Biblia, akkor is igeszerűen tudjunk gondolkozni, akkor is a Pásztorra tudjunk hallgatni, és Istennek bennünk lakozó Szentlelke, akit az újjászületéskor ad, segítsen különbséget tenni igaz és hamis között, és bátorítson minket az engedelmességre. Mert így valósul meg az, ami ezeknek a bölcseknek az életében, hogy ahelyett, hogy Krisztusgyilkosokká váltak volna, Krisztushordozókká lettek. Vitték haza mindazt, amit kaptak ezen az úton Istentől.

Hálás vagyok Istennek, hogy így indít el minket ennek az új esztendőnek az útjára. Józanít, számoljunk azzal, hogy csapdák lesznek, de azokat fel lehet ismerni, és ki lehet kerülni. Bátorít, hogy merjünk változtatni még az elkészített terveken is, ha kijelentést kapunk, ha az Isten igéjével nem egyezik, ha Isten közben valami mást parancsol nekünk. És ez akkor fog egyre könnyebben megvalósulni, ha a fülünk hozzászokik a Pásztor hangjához. Ha naponta figyelünk rá, hallgatjuk Őt, örülünk annak, amit mond, és engedelmeskedünk neki.

Egészen a teológiai tanulmányaim végéig minden nyarat egy kertészetben dolgoztam, amelynek a vezetője édesapám volt. Egy ilyen kis üzemben mindig, mindenféle előfordulhat, sokféle munkafolyamat van, s a külső körülmények, meg az emberi adottságok beleszólnak sokszor, és módosítani, változtatni kell. Sok emlékem van arról, hogy megegyeztünk valamiben, elindultunk, hozzákezdtünk. Egyszer csak jött egy küldönc, mondjuk egy kisgyerek, és azt mondta: ne így csináljátok, hanem amúgy. Az első kérdésünk az volt: ki mondta? Édesapám. Akkor legfeljebb elmondattuk vele még egyszer, hogy egyformán mondja el kétszer a parancsot, és ha igen, akkor gondolkodás nélkül változtattunk. Ez biztonságérzetté sűrűsödött bennem, hogy ha ő mondja, akkor biztos, hogy úgy jó és úgy kell csinálni, mert ez sokszor kiderült már.

Miért nincs meg bennünk ez a megingathatatlan bizonyosság, hogy ha az én mennyei Atyám mondja, akkor azt úgy kell csinálni? Hát Ő már csak jobban tudja, mint én! Én a pillanatot látom, ott is csak egészen felszínesen az eseményeket, Ő pedig átlátja a múltat, jelent, jövőt, és kimondhatatlanul szeret engem. Mindennel a javamat akarja munkálni, és ezért ad kijelentést újra és újra. És akkor jövök én, az okos hívő, és elkezdem magyarázni a mindenható Atyámnak, hogy az nem úgy van, hanem emígy, meg később kellene, meg másnak, meg miért. Nem szégyelljük magunkat? Micsoda hitetlenség van emögött, és micsoda gőg!

Hálás vagyok Istennek azért, amit ezeken a napkeleti bölcseken keresztül, most a karácsonyi történettől függetlenül megtanított. Szeretnék bátorítani mindenkit, hogy legyen ez az esztendő a gyakorlatozásnak az ideje. Gyakoroljuk be egyre jobban azt, hogy éberen figyelem a csapdákat, nem kell belemenni, Isten figyelmeztet erre. Hogy mindig kész vagyok bármilyen változtatásra, ha Ő mondja. És a fülemet odatartom folyamatosan, hogy egyre egyszerűbben érzékeljem, hogy valóban Ő mond valamit és nem az én csalárd lelkem sugallja.


Imádkozzunk!

Mennyei Édesatyánk, olyan nagynak látunk most téged ennek a történetnek a világosságánál is. Olyan jó látnunk, hogy te adtad nekünk a Megváltót, és senki és semmi nem pusztíthatta el Őt. Jó látnunk, hogy te védted ezeket a jóhiszemű, gyanútlan embereket. Te vezetted őket igaz ösvényen, a te utadon. Te beszéltél hozzájuk, és megtaláltad azt a nyelvet, amit ők értettek. Te formáltad őket, és te használtad őket a pogányságban, és egyáltalán minden jót, szépet és nagyot te cselekszel ezen a földön.

Téged magasztalunk mindazért, ami az életünkben tiszta és jó, hiszen mindet te munkáltad ki igéd és Szentlelked által.

Alázatosan kérünk, folytasd ezt az áldott munkádat bennünk ebben az évben is. Adj a szívünkbe egészséges szomjúságot igéd után, hogy vágyakozzunk arra, hogy egyre jobban megismerjük, és azon keresztül megismerhessünk téged.

Segíts, hogy egyre világosabban lássuk, hol a helyünk ebben a világban, melyik úton akarsz minket vezetni, melyikünket mire akarsz használni. Sokszor mi vagyunk legfőbb akadálya annak, Urunk, hogy a te újjáteremtő munkádat végezhesd bennünk.

Köszönjük, hogy nem tudjuk megakadályozni, de nem akarjuk késleltetni, vagy nehezíteni sem. Szeretnénk teljes bizalommal belesimulni a te kezedbe. Nem akarunk mi senki másnak a kezében eszközökké válni, de nagy megtiszteltetésnek tartjuk, ha te kézbe veszel minket. Szeretnénk a testben hátralevő időnket mindenestől a te dicsőségedre és mások javára eltölteni.

Segíts minket ebben. Nyisd ki a szemünket, hogy észrevegyük a csapdákat. Adj eltökéltséget a szívünkbe, hogy mi csak tőled akarunk ajándékot, parancsot, tanácsot elfogadni, és nem kell semmi, ami a gonosztól jön. Adj nekünk készséget, lelki rugalmasságot, hogy mindig készek legyünk bármin változtatni, ha úgy értjük meg akaratodat.

Kérünk, Atyánk, hogy legyen ebben az évben valóban a mi lábainknak szövétneke és ösvényünknek világossága a te igéd. Segíts, hogy mindnyájan juhaid közé tartozzunk, és így értsük a te szavadat, és az engedelmesség lelkével támogass minket, hogy egyre könnyebb legyen engedelmeskednünk is neked.

Hittel reád bízzuk magunkat, szeretteinket, egyházunkat, népünket.

Könyörgünk hozzád az evangélium terjedéséért. Könyörgünk, hogy te álld útját a gonoszságnak. Könyörgünk, adj lelki ébredést itt a mi országunkban is. Kérjük, használj minket abban a pogány világban, amelyikben élünk, hogy tudjuk szeretni azokat, akik közé letettél minket, és tudjunk hitelesen tereád mutatni, téged nekik bemutatni, az életünkkel is felmutatni.

Segíts előbbre lépnünk a tiszta, megszentelt életben, és ajándékozz meg minket Jézus Krisztus, ígéreted szerint ebben az évben is azzal a békességgel, amit csak te tudsz adni, és amit nem úgy adsz, mint ahogy a világ adja, és a te örömöddel, amit nem vehet el semmi módon a világ.

Segíts most ebben a csendben együtt is odaállni eléd és beszélni veled.

Ámen.

Pasarét, 2003. január 1.