None

Az Ige testté lett

Ján. 1. 1-14.

Ami a karácsonyi eseményt illeti, János elbeszélése lényegesen különbözik a többi evangéliumétól. Nála nem hallunk pásztorokról, bölcsekről, ő visszamegy a kezdetig, a világ teremtése előtti időkig. Kezdetben, mindent megelőzően vala az Ige - halljuk. Az az Ige, amely Istennél volt és aki Isten volt, az az Ige, aki által lett minden, ami lett. Ebben az a nagy evangélium szólal meg, hogy a világ története nem független Jézus Krisztus történetétől. A világ története, az ember élete nem valamilyen tragikus bukás következménye, amiként azt a János korbeli vallásos és filozófiai gondolkodás, az ún. gnoszticizmus tanította. A világ, az ember kezdete abban a Krisztusban van, aki a kezdet és a vég, aki teljes kegyelemmel és igazsággal. A világ története, az ember élete tehát nem gazdátlan, sorsára hagyott, ezt a történetet, az embert Krisztus vállalja. El egészen odáig, hogy az Ige testté lett. Ezt a hatalmas távlatot és összefüggést látva lesz számunkra a karácsony nem csupán egy-két napra szóló hangulat, hanem a hétköznapok ereje és öröme. Az igében sötétségről is hallunk. A Biblia nem hallgat erről. A Biblia nem egy álomvilágról, hanem a valóságos világról beszél. János nem szól arról, honnan ez a sötétség. A tényt közli, annak megállapítását, hogy ez van. Mit értsünk ezen? Az ellentéte, a világosság felől tudjuk ezt megérteni. A világosság felől, amely által az ember tájékozódni tud a világban. Megkülönböztetni a helyes utat a tévestől. Világosság kell, hogy az ember megértse önmagát, a feladatát, küldetését, hogy mi végre van a világban. A világosság távlatot, perspektívát nyit, megláttatja az élet értelmét, azt, hogy van miért élni, küzdeni. Röviden: az élet lehetőségét jelenti. A sötétség: ahol ez nincs meg. A -nincs-, a -semmi-. Az, hogy az életnek nincs célja, értelme, szépsége. Az üresség, a semmi vesz körül, a halál némasága, ahol csak vegetálni lehet egyik napról a másikra. Esetleg kiélni önmagunk szűk kis világát és kis hiúságai. Ez a -nincs-, ez a -semmi-, ez a sötétség bizony létezik. És ezt nem elmondásokból tudom, hanem saját tapasztalatból. Bizonyára ti is tudjátok, ugyancsak saját tapasztalatból, hegy ez van. Ráül, rátelepszik az emberre, körülfogja, mint a hínár, és húzza lefelé. Ide jött Jézus. Nem véletlen, hogy amikor az evangéliumok a karácsonyról szólnak, éjszakáról is szólnak. Éjszaka ragyog fel a csillag fénye a bölcsek előtt. Éjszaka van, amikor Isten dicsősége megjelenik a pásztoroknak a betlehemi mezők felett, s hangzik a híradás: hirdetek nektek nagy örömet, Megtartó született ma néktek. És gondoljuk csak egy kicsit végig az ő életét, milyen félelmetes sötétség veszi Őt körül. A vendégfogadóban nincs számára hely, kiszorítva az emberek társadalmából egy istállóban születik meg. És nemcsak az emberek, egyáltalán: az élők között sincs számára hely. Alighogy megszületik, szülei Egyiptomba menekítik, mert Heródes halálra keresi. És sötétség borult rá, amikor életét odaadva, meghalt a kereszten. Ez arról beszél, és azt hirdeti, hogy Jézus Krisztus nem felszínesen, csupán az élet peremén van velünk ebben a világban, hanem egészen mélyen. Ő, aki teljes kegyelemmel és igazsággal, az Isten szeretetével, ott van, ahol az ember van, ahol te vagy. Ott van a legkétségbeejtőbb elhagyottságban, ahol egy özvegyasszony egyetlen fiát temeti, és visszaadja neki gyermekét. Ott van a betegek, vakok, sorvadásosok sokasága között, ahol nem hallatszik nevetés, hogy megkérdezze: -akarsz-e meggyógyulni?- Ott van, ahol az ember elbukik, ahol fél, ahol szenved, hogy bűnbocsánatot adjon, egy új élet ajándékát. Gyönyörűen beszél erről Dosztojevszkij Karamazov testvérek című regényében Zoszima sztarec egy férjgyilkos asszonynak: -Ne félj semmitől, és ne búsulj. Csak a bűnbánat ne apadjon ki belőled - akkor az Isten mindent megbocsát. Nincs és nem is lehet olyan bűn az egész világon, amelyet meg ne bocsátana az Úr, hogyha szívből megbánják. És emberfia nem is követhet el olyan bűnt, amely kimerítené az Isten végtelen szeretetét. Vagy lehetséges olyan bűn, amely túlhaladná az isteni szeretetet? Csak a bűnbánattal törődj szakadatlanul, a félelmet pedig űzd el. Hidd el, hogy az Isten úgy szeret, ahogy el se tudod képzelni, hogy bűnöddel együtt és bűnödben is szeret. Régen megmondatott, hogy az égben jobban örülnek egy megtérő bűnösnek, mint tíz igaznak. Menj hát, és ne félj.- És ehhez hozzáteszi: -Ha egyszer én, egy ugyanolyan bűnös ember, mint te vagy, meghatódom sorsodon és megsajnállak, mennyivel inkább megszán az Isten.- Igen, a világosság a sötétségben fénylik. És ezért nem igaz a -nincs-, a -semmi-. Hogy nincs értelme, nincs távlat, megoldás, lehetőség. Az Ige, aki teljes kegyelemmel és igazsággal, testté lett és lakozott közöttünk. Ő van. És hirdeti: ne féljetek, én vagyok. Végül még egyet. Az igében hallunk Keresztelő Jánosról, aki jött tanúbizonyságul, -hogy bizonyságot tegyen a világosságról.- Íme az egyház, a gyülekezet, valamennyiünk egyedülálló lehetősége: tanúsítani Isten szeretetének valóságát, hogy az Ige testté lett, és fénylik a világosság a sötétségben. Olyan feladat ez, amely tartalmat, értelmet ad az életnek. Emberek vannak, akik szeretetre vágynak. Talán csupán annyira, hogy észrevegyék őket. Akik küszködnek sorsukkal, életük megoldatlanságával, a -nincs- bénító szorításával. Tanúsítani a világban, hogy az Ige, aki teljes kegyelemmel és igazsággal, testté lett, hogy a világosság fénylik a sötétségben, hogy a valóság sokkal több, mint az életet nem egyszer végletesen megpróbáló, kétségbeejtő tények. Így induljunk tovább, hogy tanúsítsuk a karácsony nagy örömét: az Ige testté lett, Megtartónk született, velünk az Isten.