None

L.: Zsolt 118,16-27
T.: Lk 4,1-13

Szeretett Testvérek!
Köszöntelek benneteket az új évben, amely - bizonyos értelemben - olyan lesz, mint az előző. Egy számjegy ugyan hármasról négyesre cserélődik a naptárakon, leveleken, számlákon, de lényegében minden változatlan marad.
Mert a lényeg Isten, aki beosztható idővel ajándékozott meg minket a teremtett világban. Ő nem függ azoktól az évektől melyek elteltét összeszoruló, vagy éppenséggel büszke szívvel számolgatjuk, de azoktól a napoktól, óráktól sem, amiknek az eljövetelét olyan nagy buzgalommal várjuk, számoljuk. Ő felül és kívül áll az időn; előtte ezer esztendő annyi, mint a tegnapi nap. Számára egyetlen időintervallum létezik: az öröklét, melyet kész megosztani velünk, halandó gyermekeivel.
Olyan lesz hát ez az év is, mint az előző. Mennyei Atyánk tetszésétől, kegyelmétől függően, számtalan alkalmat, lehetőséget, találkozást kínál majd arra, hogy megértsük múlandóságunkat. Ugyanakkor, - tudjuk, mert tapasztaltuk -: már abban az órában megmutatja nekünk az örök élet lehetőségét magában hordozó menekülési útvonalat abból a - szintén örökkévalóságig nyújtható - nyomorúságból, melyhez néha foggal, körömmel ragaszkodunk.
A keresztyén, vagyis: Krisztust követő embernek, Isten gyermekének, idén sem lesz könnyű dolga. A Jézust pusztában kísértő ördög ezernyi variánsát találja ki azoknak a kísértéseknek, melyeket mindig akkor dob be, amikor nyeregben, a hit nyergében érezzük magunkat.
Jézus esetében teljes fronton támadott, mert tudta, hogy ha legyőzi, akkor milliárdnyi élet felett arat diadalmat. Ha az emberi formát felvett Isten elbukik azokban a kísértésekben, melyek olyan sikeresen alkalmazhatóak teremtett gyermekei bukdácsoló életében, akkor nincs megváltás, minden marad úgy, ahogy addig volt. A Szentháromság Isten, az angyalaival együtt maradhat a mennyekben, ő, az ördög viszont azt csinál az itt lévő emberekkel, amit csak akar. Itt a földön, és abban a másik, halál utáni, még nyomorúságosabb birodalmában egyaránt.
Nem számolt azonban azzal, hogy az emberi formát felöltött Isten, Jézus Krisztus, nem megy bele a sátáni játékba. Nem fogadja el az ördög "akciós ajánlatait-. Nem enged a pokolian olcsó áraknak, melyért a kísértő, lelkek millióit kapná cserébe.
Az elferdített és szándékosan rosszul idézett szentíráshelyeket azokkal a - valóban Istentől származó - kijelentésekkel válaszolta meg, melyeket hallva, a pusztában megjelenő ördög visszavonulót fújt egy időre.
Az Istentől kapott új esztendőben, újabb színbe, formába, szóba, kedvességbe öltöztetett, de hasonló tartalommal bíró kísértésekkel fog támadni az ördög. Engem és téged is testvérem!
Mindennapjaidnak, indulataidnak, jellemed erős és gyenge pontjainak azokon a frontjain üzen hadat, melyeken a legsebezhetőbb vagy. Irányzékában megjelenik a gyomrod, a vágyaid és az önbizalmad. Az esendőség ezen bástyáit vette célba akkor, a pusztában is. A böjtben megéhezett Jézustól köveket kenyérré változtató szenzációt kért. Aztán leboruló imádatot romlandó kincsekért és emberek adta dicsőségért, majd öngyilkossági kísérletet, amit "majd úgyis megakadályoz az Atya Isten-...
Te is, én is számíthatunk ezekre a kísértésekre az új évben. Pont’ úgy, mint tavaly.
Támadás a gyomor, a megélhetés irányába. Politikusok, gazdasági elemzők, szociológusok találgatják, mit hoz majd az ország számára a "nagy egyesülés-. Valójában senki nem tudja, hogy könnyebb, vagy nehezebb lesz-e az élet. Ez a bizonytalanság már egy remek fegyver az ördög kezében. Mert a kétségekkel küszködő ember, aki nem tudja, képes lesz-e kifizetni az gázszámláját; tartani azt az életszínvonalat, melyet elért; gyermekeit a többiek előtti szégyenkezés nélkül iskolába járatni, nos, az elbizonytalanodó ember már hajlamosabb arra, hogy az Istenbe vetett bizalmából engedjen egy kicsit.
Mondjuk annyit, amennyi a bibliaolvasáshoz szükséges. Merthogy: "Mit használ az, inkább azzal foglalkozz, hogy tudod kiszorítani a konyhapénzből a gyógyszer árát!- - súgja az ördög. És már nem is tudsz odafigyelni arra, ami minden helyzetben a legfontosabb, és éppen abban a bizonyos helyzetedben, bajodban, amibe belekerültél, abban akar megoldást nyújtani. Lehet, hogy nem változik a nyugdíj vagy a fizetés, de az értékrendszered - talán.
Nem az Istenbe vetett bizalom hanyatlását jelenti a vele való találkozás elhalasztása? Neki legyen hála, hogy már a karácsonyt megelőző vasárnap is alig fértünk el a templomban, és az ünnepközi alkalmakon szintén, egyre inkább növekszik az állandó (nem csak el-el járogató) istentiszteletet látogatók száma. De hol vannak a többiek? Több százan vallják magukat e gyülekezethez tartozónak, mégis, a két vasárnapi istentiszteleten nem vagyunk jelen kétszáznál többen! Jól dolgozik a kísértő...?
Ugyanígy, az Atyába vetett bizalom lanyhulásának a jele: az Isten ügyén való spórolás. "Megy a gyülekezet szekere nélkülem is; nem az én kétszáz forintomon fog megfordulni az egyházközség anyagi helyzete; most kapták vissza az ingatlant, gazdálkodjanak vele jól!- Testvérek, ki sem merem mondani, milyen összeget jelent a Kárász utcai, birtokba adott ingatlanunk helyreállítási költsége. Igaza van annak, aki mondja; tényleg nem 200, de még csak nem is 1000, vagy 100.000. forinton múlik a ház használható állapotba hozása. Nem ezen múlik. A hozzáállásunkon. Hiszem, mert számtalanszor megtapasztaltam már, hogy oda küld áldást az Úr, ahol azt várják! Jézus azt mondta egy beteg gyermek apjának: "Legyen a te hited szerint!-
És már itt is vagyunk a második támadási felületnél: a vágyainknál. Jézus tudta, hogy néki adatott minden hatalom mennyen és földön, az ördög mégis megkísértette: ha leborul előtte, és őt imádja, neki adja a földkerekség minden országát, hatalommal és dicsőséggel együtt. Nevetséges! Azt kínálja, ami egyébként is Jézusé?
Igen! Neked és nekem is! Annak megszerzésével kecsegtet, ami nincs a birtokában, ami felett nem rendelkezik!
Vegyük csak sorba a vágyainkat! "Csak egészség legyen!- - szól az ismert mondás. Igen; fájó ízületek, beteg szív, hasogató fejfájás mellett, lázasan, bágyadtan, elerőtlenedve még az is gondot okoz, még az is ingerültté tesz bennünket, amire egészségesen, oda sem figyelünk! Az ördög viszont nem egészséget kínál, hanem valami felületi kezelést; tünetmentesítést eredményező elégedettséget! Mindnyájan tudjuk, miről, mikről van szó - élünk is velük!
Az eggyel fiatalabb korosztály vágya: a siker. Siker azok előtt, akiknek szintén ez jelenti a legtöbbet. Életcéllá vált a befutás, az elsőség, a másik hátérbe szorítása, kizárása, ellehetetlenítése. Sikert Jézus is kínál. Az utolsónak. Programot is adott hozzá: "... aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok...-. Ott van ez a siker a 2004-es vágyaink között? Aki megtanul Krisztus szelídségével és szeretetével szolgálni, azt maga az Úr teszi naggyá. Nem az egekig emeli, odáig csak az ember képes eljutni; az ember CSAK ODÁIG tud elérni. Jézus az ő mennyei trónusához hívja azokat, akik e földön észrevétlenek, szelídek, irgalmasok voltak. Ezért érdemes küzdeni. Egyedül ezért!
Sorolhatnánk tovább a vágyakat, a szemfényvesztésnek engedő álmokat, de minek? Hisz’ jól ismerjük őket. Számtalanszor becsaptak már; kifosztva, üres fejjel és zsebbel hagytak bennünket rosszabb állapotban, rosszabb esztendőben, mint amilyennek hittük, reméltük őket. De aki belekóstolt már azokba a vágyakba, melyeket az Úr Isten ítélt reálisnak, egészen bizonyosnak és általa garantáltnak, az tudja, velem együtt elmondhatja, hogy elvehetetlen, élete végéig tartó örömben volt / van része.
Ugyanúgy, mint annak, aki a harmadik kísértésnek sem engedett: a hamis kegyességgel átitatott önbizalomnak. Jézust a templom párkányára állította az ördög. Azt mondta: Ugorj, majd az angyalok vigyáznak rád!
Te még nem álltál ezen a párkányon? Valamire rá akartak venni, amire sehol nem találtál magyarázatot a Bibliában. Lehet, hogy nem is kerestél, de az egykori hittanórák leckéi, aranymondásai; az elmúlt istentiszteletekbe rejtett szívedbe markoló kijelentések nem engedtek bele olyan helyzetekbe, melyekből csak komoly veszteségek árán tudtál volna kikeveredni. Ha mégis volt ilyen, tudd meg: a kísértőnek engedtél! Adj hálát az Úrnak, hogy annyival, amennyivel megúsztad, és most, ma, megint rá figyelhetsz!

Hol is kezdtük? Ott, hogy ez az év csak új, de nem más. Mert jönnek a próbatételek, keresztyén életünk kisebb-nagyobb ütközetei az ősellenséggel, melyekben szabadulást kérhetünk és biztosan találhatunk! Örüljünk annak, hogy ez az év sem lesz más, mert a velünk lévő Úr is ugyanaz, aki volt, és aki eljövendő. Biztos támasz és oltalom. Ő áldja meg napjainkat békességgel és tőle elkért bölcsességgel; hittel, reménnyel, szeretettel! ÁMEN

Szeged-Honvéd Téri Református Egyházközség
Istentisztelet 2004. január 1.