None

Lekció: 1Sám 21,1-7
Textus: Lk 6,1-5

Szeretett Testvérek!

Azt hallottuk az előbb Lukács evangéliumából, hogy egy nap, Jézus és a tanítványok gabonaföldeken mentek keresztül. Közben kalászokat tépkedtek, ami nem jelentett semmi törvénybe ütközőt, hiszen Mózes törvénye szerint a vándor, ha megéhezett, - éhségét csillapítandó -, nyugodtan szakíthatott az út melletti gabonatáblák érett kalászaiból, sőt, ha arra vezetett az útja, még a szőlőből is szemezgethetett.
A kép tehát békés, mindennapi hangulatot áraszt. Egy a baj! Szombat van! Ezt pedig nem nézik jó szemmel a farizeusok! Ebbe a kalásztépegetésbe bele lehet kötni! Sőt! Egyáltalán, miért vándorol ez a kis csapat a gabonaföldek mellett szombaton? A Törvény, írástudók, (nem a Szent tekercsekben található, de általuk lefektetett) magyarázata szerint, a kegyes zsidó embernek csak bizonyos számú lépést szabad megtenni a nyugalom napján.
A váddal egyenlő kérdés már csattan is a levegőben: "Miért tesztek olyat, amit szombaton nem szabad?- Ha erre nem tudnak érdemi választ adni, akkor a bíróság előtt kell felelniük. Jézust azonban nem lehet sarokba szorítani. Nyugodt, de nagyon határozott választ ad. A Szentírást idézi. Arra a történetre utal, melyet a lekcióban hallhattunk.
A menekülő Dávid és kísérői kimerülten, éhesen érkeznek a nóbi szentélyhez, ahol Ahimelek pap teljesít szolgálatot. Dávid enni kér. Kiderül, hogy csak a szent, áldozati kenyerek állnak rendelkezésre. A pap, miután megtudja, hogy a király és kísérői nem érintettek asszonyt egy ideje, tehát tiszták, odaadja nekik a kenyereket.
Ennyi. Jézus ezt meséli el a farizeusoknak, és ezzel arra emlékezteti őket, hogy az ember, akit Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtett, fontosabb, mint azok a szokások, melyek betartása és betartatása nem a javukat szolgálja, hanem éppen a kárukra lenne.
Utána pedig hozzátesz még valamit, amit mi most, a Lélek segítségével szépen átültetünk 2004-be! Megtehetjük, mert az Úr Igéje örökérvényű!
Nos, mi ez a kijelentés? Jézus ezzel fejezi be a farizeusokhoz intézett válaszát: "Az Emberfia ura a szombatnak.- Márk evangélistánál ezt így olvassuk: "A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért, tehát az Emberfia ura a szombatnak is.-
Testvérek, ez azzal egyenlő, hogy Isten még a saját maga által adott Törvénynél is jobban szereti az embert! Gyorsan hozzáteszem: ez NEM egyfajta felhatalmazás a Törvény, a Tízparancsolat sajátos értelmezésére, mi szerint annyit tartok meg belőle, amennyi nekem tetszik; vagy: a kényelmi szempontjaim szerint alakítgatom. Nem! Isten azért hagyta ránk ezt a történetet, hogy megértsük: a Jézus által alkalmazott Törvény nekünk is szabad kezet ad az "előírás- felfüggesztésére, az irgalom, a szeretet érdekében!

Na, ha ezt megértettük, elfogadtuk, akkor nézzük meg, hogyan szokták e szent felhatalmazást a visszájára fordítani! Nem azok, akiknek semmit nem jelent a Biblia, hanem azok a közéleti emberek, iskolákban tanító, rádióban szerkesztő, televízióban nevettető, templomba járó családapák és családanyák, dolgozók és nyugdíjasok, fiatalok és idősek, akik a "keresztyén Európába- vágyakoznak, és nem győzik hangoztatni "mit hagyott ránk Szent István-. Egyszóval: mekkora csapdát állít nekünk a Sátán, amikor felteszi nekünk a farizeusi kérdést: "Miért tesztek olyat, amit szombaton nem szabad?-
Ez természetesen nem így hangzik el, hanem például ekképpen: Miért kívánod te egy rádió vezetőinek a felelősségre vonását azért, mert az egyik műsorvezető kiirtaná a keresztyéneket? Miért kívánod ezt, hiszen szólás-szabadság van?

Azért - válaszolja a bennünk élő Jézus -, mert meg akarom menteni őt. Igen, őt a vezetőt, őt a bemondót, őket, akik egyetértenek velük. Meg akarom menteni őket a kárhozattól. Nem bírósági tárgyalásra, hanem egyetlen dologra lenne szükségük: bocsánatot kérni. Nem a keresztyénektől. Akik igazán annak tartják magukat, már meg is bocsátottak. Ők már tudnak úgy imádkozni, mint a keresztre feszített Mester: "Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.-

A biztosan jópofának tartott, felelőtlen kijelentést tévőknek és védőiknek azt kellene megérteniük: nem embereket sértettek meg, hanem Istent, aki nem hagyja gyalázni az övéit. Ezt nem én találtam ki; a héten olvastuk az Ószövetségben. Jóel prófétát idézem: "Szánalomra indult az Úr országa iránt, és könyörült népén. Így szól népéhez az Úr: ...Nem engedem többé, hogy gyalázzanak titeket a pogányok.-
Testvérek, én rengeteg jelét tapasztalom annak, hogy Isten szánalomra indult a világban élő, iszonyatosan veszélyes kísértéseknek kitett gyermekei iránt. És ha ez így van, akkor Ő nem engedi büntetlenül gyalázni az övéit. Ezt kellene a másik oldal tudomására hozni!
"Miért tesztek olyat, amit szombaton nem szabad?-- kérdezték akkor a farizeusok és kérdezik ma azok, akik élesnek érzik tiltakozásunkat, amikor kisebb-nagyobb fórumokon szóvá tesszük: Mégiscsak jó lenne, ha a hivatalos alkalmakon megjelenő emberek, igenis, így fejeznék be eskütételüket: "Isten engem úgy segítsen.- Hogy miért szeretnénk?
Azért - válaszolja a bennünk élő Jézus -, mert megmondtam nektek: "Aki vallást tesz rólam az emberek előtt, arról én is vallást teszek mennyei Atyám előtt...- Hát nem erre lenne a legnagyobb szüksége mindenkinek? Na, persze, ott vannak azok, akiket mindez nem érdekel. De, vajon, ha ezt a szép könyörgést - "Isten engem úgy segítsen.- - mégiscsak "bevezetnék- egy magát keresztyénnek valló ország közhivatalaiban nem a menekülés felé való első lépést jelentené ez a fohász azok számára, akik -a Biblia szerint - elvesztek? Mert - emlékeztet az ígéretre a bennünk élő Szentlélek Isten -: ha ők közelednének Isten felé (csak ennyire), Isten is közeledne feléjük. És ez már az ÉLET-et jelenti számukra!
"Miért tesztek olyat, amit szombaton nem szabad?- - hangzik a farizeusok szájába adott kérdés mai formája: Miért fegyelmezitek úgy a gyermekeiteket, ahogy modern ember már nem teszi? Vigyázzatok, mert most már feljelenthetnek benneteket! Vége a szülői önkénynek; a jóságos tanárnak nem szabad megosztani a gondviselőkkel azt, amit a gyerek nem akar rájuk bízni!
Miért akarjuk mégis úgy nevelni őket, ahogy ezer esztendeig hitvalló apáink és nagyapáink, bennünket könnyes szemmel is számonkérő édesanyáink tették? Azért - emlékeztet a Lélek -, mert Isten ezzel a Törvénnyel szabályozta a rendet és jólétet a nemzedékek között: "Tisztelt apádat és anyádat.-! És látjuk, mert az imádott országok nevelői felett már átcsapott a demokrácia hulláma, látjuk, hogy szüleiket és egymást lövik, akasztják, erőszakolják meg a szabadosság pórázára eresztett fiatalok.
Mi nem kérünk ebből! Mi az Emberfiára, Jézusra hallgatunk, aki az Atya által adott fegyelmen, a felelős szeretet fegyelmén kívül, más etikai kódexet nem fogadott el. Mert azon túl, minden hamisítás, önámítás és büntetés. Büntetés a következő nemzedéken.
"Miért tesztek olyat, amit szombaton nem szabad?- Miért nem hagyjuk jóvá a lányok, szüleik elleni titoktartást engedélyező törvényt akkor, amikor életük legnagyobb tragédiáját élik át és elvetetik magzatukat? Miért nem helyeseljük, hogy a fiúknak óvszert osztanak az iskolákban? Miért nem hagyjuk szó nélkül egy politikai párt szlogenjét, amely az Úri Imádság szavaival játszik?
Miért teszünk meg mégis ezernyi olyan dolgot, amit egy un. "európai berendezkedésű, demokratikus állam- már nem csak rossz szemmel néz, hanem egyenesen tilt? Mert "A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért...-. Mert azt szeretnénk, ha ez a város, ez az ország, a Magyarországi Református Egyház, ennek a gyülekezetnek a vezetői nem a saját törvényeik bűvöletében, hanem Krisztus követésének szent felelősségében járnának!
Testvérek, először magamtól kérdezem, aztán tőletek: Nincsenek nekünk olyan - engedjétek meg -: begyepesedett szokásaink, melyeket hajlamosak vagyunk még a Bibliából is igazolni?
Adja meg nekünk, a minket minden értelmen felülhaladó szeretettel magához fogadó Atya Isten, hogy akár e mai Ige mellett is, vizsgáljuk meg magunkat: mennyire követjük őt, és mennyire engedünk azoknak az elvárásoknak, melyek akárminek, de keresztyénnek nem nevezhetőek!
Merjünk szólni és cselekedni még akkor is; még annak ellenére is, ha a közvélemény rosszallását fejezi ki a miatt, hogy Jézusra figyelve nem vagyunk hajlandóak együtt sodródni az árral! Ő fogja számon kérni és megáldani hozzá való hűségünket! ÁMEN

Szeged-Honvéd Téri Református Egyházközség
Istentisztelet 2004. január 11.