belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Felszín

Jakab Rita

A tisztelet formái

Teszteld, mennyire vagy képes az elismerésre!

Mostanában gyakran találkozom olyan helyzetekkel, amelyek kapcsán megfogalmazódik bennem a kérdés, hogy a tisztelet mint alapvető érték létezik-e ma, és ha igen, mit is jelent. Szkeptikus idősek azt mondják, a mai világból hiányzik a tisztelet. Én úgy látom, talán csak másképp értelmezzük.
Jó kérdés, hogy a tisztelet vajon miért és kinek jár? Csak annak, aki kiérdemli? Vagy annak, akit szeretünk? Esetleg mindenkinek jár egyfajta alaptisztelet?
A másik oldal kérdése pedig ez: vajon az én viselkedésem tükrözi-e a véleményemet? Sok fiatal állítja, hogy benne van tisztelet, ugyanakkor viselkedésükben ez nem jelenik meg.

Mi is tulajdonképp a tisztelet? Dr. Szilvássy László így fogalmazza: „E képzett szó tulajdonképpeni jelentése: méltósággal lát el, nagyra becsül valakit, elismerést tanúsít valaki iránt, elismeri valakinek a tekintélyét, rangjának, állásának megfelelően viszonyul embertársához, elismeri valaminek a valós és az eszmei értékét.”  Ezt a hozzáállást kicsi gyermekkorunktól fokozatosan tanuljuk, elsősorban szüleinktől. Az első lecke tiszteletből mindannyiunk számára a köszönés volt. A mama, papa szóval szinte egy időben tanítjuk a kicsiknek: pá-pá! És ki ne emlékezne gyermekkorából olyan jelenetre, amikor valamelyik édes szülője köszönésre ösztökélte: „Köszönj szépen!” Nálunk a nagycsaládi összejövetelek végén szállóigévé vált édesapám felszólítása már az ajtóból: „Gyerekek, köszönjetek hangosan és vidáman!” Akkoriban persze nem szerettem hangosan és vidáman köszönni, de manapság, ha bemegyek valahova, gyakran kapom magam azon, hogy így teszek…  Bár manapság – sok más mellett –  sajnos ez az érték is megingott, azért a legtöbb gyermeknek megtanítják az alapokat. Persze a kamaszkorban – sok szülő és nagyszülő ijedségére –  ez általában eltűnni látszik, nem csoda, hogy sok idős ember panaszkodik: „Ezek a mai fiatalok már köszönni sem tudnak!” Az igazi probléma azonban nem a kamaszok átmeneti idegenkedése a tisztelet kifejezésének mindenféle formája ellen, hanem inkább az, hogy miért gondolják úgy sokan, hogy a tisztelet nem jár mindenkinek alapból, s hogy ennek a gondolkodásmódnak milyen következményei lehetnek a társadalom életében.

Természetesen a tisztelet mértéke növekedhet az emberben konkrét személyek felé, akik viselkedésükkel valóban kiérdemlik ezt, ugyanakkor én úgy gondolom, az ember kicsinységéből kiindulva, hogy a tisztelet alapszinten mindenkinek és mindennek jár. Ez olyan attitűd, ami a világhoz és a világ Teremtőjéhez való hozzáállásunkat fejezi ki.  Ahogy Pál is írja a Filippiekhez írt levelében: „Ne tegyetek semmit versengésből, sem hiú dicsőségvágyból, hanem mindenki alázatosan tekintse a másikat maga fölött állónak” Fil 2,3 

A tiszteletadásnak számtalan formája van, de mindnek közös jellemzője, hogy a másik ember felé irányuló pozitív gesztusban jelenik meg. Gondoljuk át egy kicsit, hogy életünk különböző területein hogy is állunk ehhez a kérdéshez! Segítségünkre lesz az alábbi – a teljesség igénye nélkül készült – teszt is. A maximális pontszám: 34 pont. Az eredményeket ki-ki értékelheti magának…

 

A kérdéseket mindenki folytathatja magának. Bennem felmerült még néhány a teszt formájába nem illő, de elgondolkodtató kérdés:

· Hogyan beszélek főnökeimről, ha nekem nem tetsző módon cselekszenek?
· Hogyan vélekedek az országunk/egyházunk vezetőiről és ennek mi módon adok hangot?
· Képes vagyok-e tisztelni valakiben az embert, akkor is, ha esetleg nem szimpatikus nekem? 

Annak, aki keresztényként próbál élni a világban, éppúgy nehézséget jelenthet időnként a tisztelet, vagy más értékek megélése. Ugyanakkor megvan a lehetőségünk nap mint nap, hogy szembenézzünk hibáinkkal, s megbocsátva magunknak és másoknak újra megpróbáljuk felölteni az új embert magunkra. Az új embert, aki nem önmaga erejével halad a tökéletesedés útján, hanem annak a Krisztusnak az erejével, aki legyőzte a világot.

„Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett". Jel 4,11

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. november 15., péntek,
Albert , Lipót napja van.
Tartalom
Vezércikk

Szerkesztő
Ami nélkül nem advent az advent
Íróink gondolatai az ünnepről és készülődésről

Gondolkorzó

Kádár József
Orgona vs. villanygitár
Dicsőítés – ízlések és pofonok

Felszín

Szoták Orsolya
Ajtódísz
Finom határvonal a külvilág és az otthon melege között

Jakab Rita
A tisztelet formái
Teszteld, mennyire vagy képes az elismerésre!

Nagy Tamara
Ami jár, az jár?
Kikövetelni értelmetlen, kiérdemelni nehéz

Magasság

Szűgyi Zoltán
Pillangóvers a reményről
Átsuhanó a kertben

Pete Violetta
Nem vész el, csak átalakul
„Ezek a mai fiatalok” és a tisztelet

Mélység

Szakács Gergely
Igazából szerelem
A magányosok ünnepe

Dobóczky László
Kié a dicsőség?
Isten nyomai az életemben

Teljesség

Tóth Sára
Őelőtte hulljunk térdre
Mitől szent a szent és miért vágyunk rá?

Szerkesztő
Végül
...hogy szerettem-e őt?

Üzenet

Bölcsföldi András
Adventi nevek
Kifejezéseink a szavakon túli világról

Réz-Nagy Zoltán
A repkény, aki karácsonyfa akart lenni
Az erőszak az ember kezében

Áthallások

Hancsók Barnabás
A tökéletes ajándék
Egy jöttment ács története

B. Tóth Klára
Angyallenyomatok
Angyalok a költők, festők szemével

Miklya Luzsányi Mónika
Minden dicsőség elmúlik egyszer…
…vagy legalábbis átalakul

Bradák Soma
Funkcionalitásról és szuverenitásról
Mitől más a dicsőítő zene?

Riport

Missy Daniel
Tiszteli a lelkészeket
Interjú Marylinne Robinsonnal, a Gilead szerzőjével

Kitekintés

Szakács Gergely
Szerep és identitás, avagy mitől lesz hiteles a lelkész?
Bajszos, öltönyös, vagy nagycsaládos az „igazi” pap?

Látogatóink száma a mai napon: 4020
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45754381

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat