belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Gondolkorzó

Tóth Sára

Egyház – a hivatalos botránkozó

A jóérzésű polgár és az ő igényei

Aki pedig megbotránkoztat egyet a jóérzésű polgárok közül, jobb annak, ha… 

Az egyház néhány száz év óta sajnos gyakran úgy viselkedik, mintha Jézus legalábbis ezt mondta volna. Sőt, mintha Jézus azt mondta volna: „ne késlekedj annak malomkövet kötni a nyakába stb.” Mintha azt mondta volna Jézus: ha valaki bánt, bosszant, megsért téged meg az egyházat, kérd ki magadnak, kiabáld vele tele a sajtót meg a szószékről a templomokat. Ha a te ellenséged megüt bal felől egyszer, akkor te üssed meg őt mindkét oldalról huszonötször. Ne feledd, feladatod az, hogy az én jó híremet védelmezzed a világban! Mintha nem is azt mondta volna, hogy „jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába”, hanem azt: menj és kötözz a nyakába malomkövet,  jó nagyot, és fojtsd a tengerbe, hallgattasd el minél előbb!

Szerintem ez elég szomorú. Vajon a keresztény közösséget a „jóérzésű polgár” és az ő érzékenysége képviseli? Ez lenne a keresztény szeretet? Nem mondom, hogy mindig, de gyakran így tűnik. A hivatalos és nem hivatalos egyházi tiltakozások, amelyek szinte megjósolhatóan bekövetkeznek a „rendes ember” számára sokkoló, az ún. vallási érzékenységet sértő művészeti alkotások, filmek, könyvek, szobrok láttán számomra azt mutatják, hogy a nyugati kultúrában és Magyarországon is az egyház egy olyan „idősebb fiúra” hasonlít egyre inkább, akinek az élete bár unalmas és savanyú, ki sem dugja az orrát az atyai házból, és fütyül tékozló testvérére, aki kétségbeesett és sokkoló üzeneteket küld neki. Már nem is érti a világban tévelygő testvére kérdéseit, jajkiáltását, provokációját, nem érti és fél tőle. Pedig nem kisebb tekintély, mint Luther Márton mondotta – vigyázat, ez elég meghökkentő lesz – a következőket: „Mondok még valamit a magam szabad és vakmerő módján. Nincs senki eb­ben az életben, aki közelebb lenne Istenhez, mint azok, akik gyűlölik és ká­ro­molják őt, sőt, nincsenek oly fiai, akiket az ilyeneknél jobban kedvelne és sze­retne!” (Idézi G. O. Forde: Ki a kereszt teológusa? Gondolatok Luther Márton Heidelbergi disputációjáról. Budapest, Hermeneutikai Kutatóközpont, 2005. 93. o.) Az elveszett tékozló, mint az evangéliumból tudjuk, közelebb lehet az Atyához, mint a besavanyodott, langyos idősebb, még ha elveszettsége pillanatában egyelőre nem tud is erről.

Rengeteg példát lehetne említeni. 1980 táján, amikor Milos Forman Hair című – ma már klassszikusnak számító – filmjét bemutatták Magyarországon, volt mit megbotránkozni rajta, tették is ezt a jó ízlésű polgárok. Elég, ha csak a szakrális utalásokra gondolunk, amikor például a Central Parkban – eltéveszthetetlenül a szentáldozásra utalva – térdepelve veszik magukhoz a fiatalok az áhítatosan nyelvükre helyezett LSD tablettát. És mi volt emögött? Szerintem ez kiderül az egyik híres dalbetétből. Hová megyek? – énekli a háborúba vonuló fiú. Van-e valami, valaki, aki megmondja nekem, miért élek és halok? (Why do I love? Why do I die? Tell my why? Tell me where? Tell me where? Tell me why?)

Kitől, vajon kitől kérdezi oly szenvedélyesen mindezt? Miért a provokatív utalás keresztény rítusokra? Ilyenkor mindig a saját felelősségünkről kell elgondolkodnunk és venni az üzenetet, hogy szomjazik a világ az élet kenyerére, amit talán mi, keresztények hiteltelenítettünk el. A példákat lehetne folytatni. Híres eset volt például a Krisztus utolsó megkísértése című film, amikor vallásos tömegek vonultak utcára tüntetni, és hazánkban úgy prédikálták ki a szószékekről, hogy azonnal kiderült, nem is látta az illető lelkész a filmet. Pedig elgondolkodtató film (a port.hu-n még 2011-ben is kommentelnek róla, meg az „egyházi majmokról”, akik feleslegesen kiakadnak), amely Krisztus emberi oldalát, vívódásait hangsúlyozza (Jézus elképzeli, mi történne, ha engedne a sátánnak, aki azzal kísérti, hogy mégsem ő a megváltó, menjen haza, legyen szerelmes, éljen az emberi élet kínálta élvezetekkel).

Természetesen előfordul, hogy semmi többről nincs szó, mint ellenséges provokációról, üres botránkoztatásról. Nincs mögötte kétségbeesés, jajkiáltás, keresés. Na de honnan tudhatjuk ezt olyan biztosan? A válasz az, hogy nem tudhatjuk. Nem tudhatjuk például, hogy az a szolga, aki a jánosi passiótörténet kezdetén lekevert egy pofont Jézusnak, vajon egyszerűen csak gonosz volt és szolgalelkű (jó akart lenni Annásnál), vagy – akár csak félig tudat alatt – valamiféle személyes megszólításra vágyott az Isten fia részéről. Urunk, mint annyiszor, szelídséggel, szeretettel leszereli a hőzöngést: gondolkozz el azon, mondja neki, hogy mit csináltál, mi értelme volt ennek tulajdonképpen, mi lehet mögötte! (Lásd Jn 18,23) Még mindig jézusibb komolyan venni és szelíden válaszolni akkor is, ha beugratás és szemétkedés az egész! Sőt, ha hiszünk a Szentlélek munkálkodásában, akkor azt kell várnunk, hogy a szándékos provokátor is megtorpanhat, visszahőkölhet a váratlanul odakínált jobb orcától!

Hozok erre egy pozítiv egyházi példát, ami, bár évekkel ezelőtt történt, még ma is felvidít és reménnyel tölt el! Talán most januárban nem lesz nehéz visszaidézni, hogy 2003 szilveszterén botrányt tört ki a médiában, amikor a Tilos rádió műsorvezetője, Barangó Zoltán részegen azt találta mondani, hogy legszívesebben kiirtaná az összes keresztényt. No, volt sok hőzöngés meg kikérjük magunknak, tisztelet a kivételnek (két püspök, Szabó István és Erdő Péter ugyanis krisztusi szellemben nyilatkozott). Továbbá nyilvánosan megszólalt egy csendes, a pofon felől szelíden érdeklődő jézusi hang. Fekete Ágnes, a Reformátusok félórája műsorvezetője meghívta a srácot és elbeszélgetett vele (a beszélgetés még ma is olvasható: http://reformatusoklevele.reformatus.hu/73text.html). A beszélgetést a következőképpen vezette be: „Kérem a kedves hallgatókat, hogy fogadják szeretettel a következő kicsit rendhagyó összeállítást, amelyben Barangó Zoltánnal beszélgettem. Megkérdeztem tőle, mi is történt abban a bizonyos, szentestei rádióműsorban. Talán mindannyiunknak tanulságos lesz végighallgatni, hogy milyen gyökerei vannak annak, amikor egy mai fiatal elutasítja a keresztyénséget.”

A múlt hónapban kitört botrány kapcsán eltűnődtem azon, miért nem ez a norma, miért nem követjük gyakrabban Jézus és Fekete Ági példáját. Elképzeltem, hogy meghívnánk a református egyetemre vagy a rádióba vagy megkérdeznénk a református portálon azt a művészt, aki a „vallásos érzékenységű” polgárok tiltakozását országszerte kiváltotta azzal a bizonyos szegedi fekáliavacsorával (művének címe az volt: „Nem érzek hálát, amiért részt vehetek a teremtésben”, és az installáció egy felfelé fordított kézcsonk körül tizenkét tányéron élethű emberi ürüléket ábrázolt, lásd pl. itt: http://index.hu/kultur/2012/11/23/szegediszr/). Mi lenne, ha botránkozás helyett megkérdeznénk, miért nem érez hálát, és vajon milyen életérzés rejlik műve mögött? Csak nem attól félünk, hogy kizökkentjük komfortzónájukból a vallásos érzékenységű egyháztagokat?

Megjegyzem, a vallásos érzékenységű egyháztag vagy nem olvas Bibliát, vagy pedig annyira eltompult az elméje, hogy fel sem tűnik neki, mennyire sokkoló számos bibliai szakasz. Kezdem a nyilvánvalóval: a Biblia hemzseg a legzaftosabb bűnökről való beszámolókkal (paráznaság, bálványimádás, onánia, erőszakos gyilkosság és a többi)! Ehhez képest vannak keresztények, akik a Harry Potter című regénysorozat ellen többek között azt hozták fel, hogy a főszereplő Harry szívből utálja a Dudley-családot (mert az ilyen keresztények szerint egy irodalmi mű csak kifogástalan szenteket ábrázolhat?!). Ennél azonban még elgondolkodtatóbb, amikor maga Isten megnyilatkozása tűnik botrányosnak. Talán el sem tudjuk képzelni, mennyire megbotránkoztató lehetett az akkori vallási érzékenység számára, hogy Isten azt parancsolta Hóseás prófétának, vegyen feleségül egy parázna nőt (és így dramatizálja Isten fájdalmát a hűtlenkedő nép miatt). Vagy ott van Ezékiel, akit arra szólított fel Isten, hogy emberi ganéjon sütött, tisztátalan kenyeret egyen (és csak azért lazította a követelményt marhaganéjra, mert ez már Ezékielnek is sok volt)! De az sem tűnik fel nekünk, eleve milyen durva volt az, hogy Jeruzsálem ostromát és pusztulását kellett eljátszania. Pedig korának nacionalistái bizonyosan pesszimista gúnyolódónak, negatívnak és túl kritikusnak bélyegezték. Annak ellenére, hogy a radikális társadalom-  és nemzetkritikának tagadhatatlan bibliai gyökerei vannak, dúl a felháborodás azon is, hogy a Mi a magyar? című kiállításon a magyarságot csípős kritikával ábrázolták (lásd például itt: http://www.origo.hu/kultura/20120803-mi-a-magyar-a-nemzeti-onazonossag-a-kortars-kepzomuveszetben.html).

A Biblia legsokkolóbb, legbotránkoztatóbb története azonban maga a megtestesülés (annak végállomásával, a kereszthalállal). Az, hogy az egyetlen Isten emberré lett, rögtön kiverte a biztosítékot a zsidóság körében (zsidónak botrány ugyebár, írja Pál apostol), és kiveri azóta is. Az egyházban persze folyamatosan hirdetjük, hogy a karácsony nem a beigliről meg a családi idillről szól, hogy Isten fia szegénységben, kivetettségben született, a társadalom peremére szorulva, hogy még egy fogadóban sem jutott neki hely. Arról is prédikálunk, hogy Isten fia a bűnösök barátja, hogy prostituáltakkal, csalókkal vette körül magát, bement a bűnösök házába és velük vacsorált. Mindennek fényében szomorú vagyok és nem értem, hogy lehet, hogy bizonyos egyházi körök megtámadták (http://dmrek.hu/hir/mutat/4098/) a megtestesülést pontosan így ábrázoló, sőt, a református egyház megbízásából készült filmet.

Két fiatal stoppol az országút mentén, fiatal terhes nő az egyik, s a Fiú egy kamionos pihenő WC-jében születik meg, a társadalom szakadtjaitól (prostituált, kamionsofőr) körülvéve. Nem értem: én a református egyházban is mindig ezt hallottam, hogy Jézus nem polgári körülmények között született, hanem a borleves mellett üldögélő komfortkeresztyének számára botránkoztató módon. Falus András írja az egyházi kritika kapcsán egy keresztyén levelezőlistán: „A szent születésnapon nem lehet ezer- és ezerféleképpen élő emléket állítani ennek az eseménynek? Nincsenek ma is kirekesztő, szállást nem-adó csakvasárnapdélelőttkeresztény emberek? Nincsenek szalmaistállók, akár piszkos hideg WC-k és várótermek formájában? És nincsenek ebben a lényegiekben tökéletesen változatlan világban olyan bűnösök, akik egy kisgyermek születésével maguk is megérintődnek és újjászületnek?” A film ezt csak közel hozta hozzánk, miért akarjuk mi feltétlenül eltávolítani magunktól? Miért lenne ez „arrogáns kontextualizálás?” Talán mert sérti vallásos érzékenységünket? Nem értem, hogy lehet egyáltalán ilyet kérdezni: „Mit keres egy prostituált ebben a születési sztoriban?” (http://reformatus.hu/mutat/7631/)
Viszontkérdezek: „Mit keres Mária Magdolna az evangéliumban?” Úgy gondolom, az úgynevezett vallásos érzékenység nem építi Isten országát.

 

Hozzászólások

1. Szücs Balázs - 2013-01-06 15:52:01

Ez az a cikk és Tóth Sára (bár sajnos még nem ismerem) miatt vagyok még református lelkész. Szerencsére és Istennek hála vagyunk még páran tóthsárák és születnek ilyen nagyszerű cikkek. Tóth Sárának pedig köszönöm, a cikk több, mint kiváló. Köszönöm. Nagyon. Az elmúlt idők egyik legjobbja.


2. munder.wordpress.com munder - 2013-01-06 19:32:13

Alapvetően egyetértek a cikkel, csak egy gondolat, amit hozzátennék. Fontosnak tartom ugyanis, hogy ne hasonlítgassuk magunkat a jézusi időkhöz. Ő is mondta, hogy van, amit akkor még nem érthettünk meg, és a Szentlelket is majd elküldi. Sokat változott a világ, az egyház (sajnos egyházak), ezért nem minden ugyanolyan.
Nyilván az álszentség ma eléggé elterjedt dolog lett, de Jézus korában nem mentek a párok kézenfogva az utcán, főleg nem jártak szórakozni együtt. Ma alig van olyan keresztény család, ahol ezt ne fogadnák el. Ugyanígy nem várható el az sem, hogy audi helyett szamárral járjanak a püspökeink (jóllehet ezt sem ártana átgondolni).
A prostituáltakkal való kapcsolat vagy egy útszéli wc önmagában nem megbotránkoztató, ahogy a tizenkét kéz a fekáliás asztallal sem, és mégis... pont az előzőek miatt.


3. lőcs géza - 2013-01-08 15:57:54

Hogy mi a botrány és mi nem,azt talán nem annak kellene értékelni, vagy minősíteni,akinek nyíltan kimondott célja,hogy botrány legyen. Mert az agyonistenitett posztmodernben és vérgőzös liberalizmusban egyetlen mérce van: BOTRÁNY! Mert már semmi más nem kelti fel a figyelmet.(?) És akkor a posztmodern elhivatottjai a botrány hívószó mögé felsorakozva csinálnak egy kampányfilmet(sic!) a Megváltó születéséről és annak egy honlapot, egy szerencsétlen sorsú , cégéres bűnöket takargató egyház nevében:mint üzenetet! És még azt is mondják, hogy provokálni akarnak,vagyis a botránkoztatás a cél (a sajátjaink felé!) És akkor kitör persze a gyalázat. Van reakció. Hivatalos is, mert ugye kiderült, hogy az üzenet egységesítésében azért nem volt összhang.És akkor ez a botrány! A film már nem is érdekes,hiszen az csak a gyújtózsinór volt, vagy kavics a pocsolyában. És győzelem! Botrány! Botrány! Botrány! Címlap! És az Ige Egyháza megbízottjai (úgy hívják őket "kommunikátorok"), azt mondják: ócskák vagytok, régiek,konzervatívok,maradiak. Tóth Sára szerint "jóérzésű polgárok", akik kamionparkoló helyett "csakvasárnapdélelőttkeresztyén" mődon üres templomokba jártok,érhetetlen prédikációkat hallgattok,valami názáretiről,aki nem is biztos,hogy Betlehemben született (persze ezt a részt gyorsan kivesszük az eredeti verzióból,mert azért a "kottát" mégsem írhatjuk át!). S, hogy miképp kerül  az emberi végtermékkel megterített asztalra a karácsonyi kampányfilm, az már valóban a művészi és leíró és szabad, posztmodern csodálatos és utánozhatatlan szépsége. Micsoda örömhír! Van aki semmi másért, csak ezért lelkipásztor! Éljen!


4. lőcs géza - 2013-01-08 16:46:28

Ezt is Fekete Ágnes írta,s egyben felelet a "mit keres Mária Magdolna az evangéliumban" kérdésre.

http://tebennedbiztunk.hu/?m=556


5. Tóth Sára - 2013-01-12 07:44:53

Kedves Balázs!

Nagyon köszönöm soraidat.

 

És úgy mindenkinek: azóta hallok mindenféle lobbyzásról, meg pénzekről, a szokásos hatalmi játszmákról. Fogalmam sem volt, kik a film alkotói, nem érdekelnek a hatalmi játszmák. Én egyszerűen megírtam, amit gondoltam. Továbbá ajánlom mindenkinek Visky András írását a filmről (reformatus.hu/mutat/7660/), akitől hitről, művészetről a legtöbbet tanultam. Én is elmondhatnám, ha nem lenne ő, huszonévesként nem biztos, hogy református és keresztény maradtam volna. Idézem:

"A Megváltó közelségében mindnyájan, nincs kivétel, prostituáltak vagyunk, beleértve az egyházi intézményt is: ennek belátása valódi kezdet mindannyiunk számára, ehhez a nullaponthoz vezet vissza mindegyre a karácsonyi evangélium."


6. lőcs géza - 2013-01-12 19:51:49

Kedves Sára! Most már igazán megnyugodhat,hiszen az ominózus film, az év reklámfilmje lett,olyan nagyágyúkat megelőzve,mint a Borsodi Sörgyár vagy mondjuk a Provident, gyorskölcsönt adó uzsoráscég. Az IKEA-ról nem is beszélve,akik ugye a szaudi prospetusukból egyszerűen kihagyták a női (ön szerint: "prostituált") nemet. Ilyen közegben szólalhatott meg, hát a MAGYAR,REFORMÁTUS,KERESZTÉNY-KERESZTYÉN ÖRÖMHÍR-EVANGÉLIUM 2012 Karácsonyán: "prostik! megszületett a megváltó!"   Nem tud meggyőzni sem Ön , sem Visky András, arról, hogy az elveszett ember egyetlen és kizárólagos szinonimája: a prosti lenne. És , hogy fokozzam az értetlenséget: Ha a megváltó közelségében leszek(vagyok) prostituált,akkor addig hol és mi voltam? A Fiú inkább azt üzeni (önnek is!) : válthatsz szakmát!


7. Szücs Balázs - 2013-01-13 23:14:16

Kedves Géza,

mindenekelőtt nagyon sajnálom, hogy ilyen hangnemben és stílusban kommentel (a helyesírásról nem is beszélve). Szeretném azt hinni, hogy közállapotaink és az utcán, közterületeken hallható, látható beszédstílus, ide, egy keresztény közösségbe nem szivárognak be és talán mi még tudunk egymással emberi hangnemben és stílusban beszélni.

Kommentje szerintem tele van félreértésekkel, de egy biztos: a misszió szó jelentését érdemes lenne újra elolvasnia egy kéziszótárban. Ajánlom még az inkulturáció és az akkomodáció szakszavakat. Csodálatos világ nyílik meg Ön előtt.

 

 


8. Jack Ward - 2013-01-14 20:28:12

http://nol.hu/belfold/20130112-a_lelkesz_mint_ferfi

Tele van az egyház ilyenekkel.


9. lőcs géza - 2013-01-14 21:22:06

Kedves Balázs, belátom, nagyot hibáztam, hiszen indulatból reagáltam valamire, ami indulatot váltott ki bennem. A hangnem és a stílus feletti sajnálkozását azonban nem nagyon értem és nem is találom túlságosan hitelesnek, hiszen T.S. cikke részben arról szól, hogy miért nem hallgatjuk és értjük meg azt a „művészt”, aki a komfortkeresztyéneknél kiveri a biztosítékot. Igyekeztem azonban még ilyen korlátolt, műveletlen és iskolázatlan mivoltomban sem megbántani senkit-ellentétben a cikk írójával. (Bizonyára nem szándékosan tette…) Arról, hogy a misszióról én mit gondolok, tudok és hiszek, most nem szeretnék beszélni, hiszen, Ön olyan műveletlennek tart, hogy ehhez kéziszótárt ajánl. Nyilván a keresztény közösségi és emberi hangnem nevében sérteget ilyen finoman, ahogyan T.S. is teszi ezt Fekete Ágnessel. Semmi problémát nem találok abban, hogy véleménykülönbség van közöttünk a „hogyan” kérdésében. Ha sértő voltam elnézést kérek, és remélem a kommentemtől függetlenül még református lelkész marad! (☺ ) Köszönöm, hogy elköszönésében még újra felhívja a figyelmemet, hogy van még mit tanulnom. Kulturális ajánlóját pedig-mivel már túl vagyok rajta- köszönöm szépen, de nem kérem. Ugye szabad? Nekem ez éppen elég és csodálatos világ: Non est volentis, neque currentis, sed miserentis Dei! Üdv: Géza


10. Bereczky Kinga - 2013-01-17 14:04:03

Az elmúlt héten Olaszországban voltam és sok emberrel beszélgettem torténelemrol, vallásról, egyházról, emberi kapcsolatokról. És annak ellenére, hogy olykor igencsak eltért a véleményunk a beszélgetotársaimmal, egyik se próbálta habzó szájjal rámeroltetni a maga igazát. És most felmerul bennem a kérdés: miért van az, hogy ezek az olaszok (de még egy ott élo angol is) jobban megértik azt, hogy ember és ember kozott bármi lehetséges - vagy ahogy a Mennyei királyság c. filmben megfogalmazódik, ember és ember kozott csak a fény van?

Nem akarunk felelosek lenni egymásért? Nem akarjuk meghallgatni a másikat, de még csak azt se szeretnénk, hogy a kozelunkben legyen? Ahogy a kozmondás szerint a fától az erdot nem látja az ember, ugyanúgy sokunk nem látja a saját egója miatt a világot. Sajnos az o szavuk a leghangosabb, médiában, fórumokon, metrón, utcán. De ez mindig így volt, a bibliai idokben ugyanúgy mint most. Mint ahogy a csoda is mindig ott van, s adjon ez erot és reményt, kedves Balázs.

Kedves Géza, imádkozom érted.

 


11. Tóth Sára - 2013-01-26 16:44:26

Kedves Kinga,

már nem biztos, hogy elér ez az üzenet. Erőt és reményt merítettem én is soraidból. Sára



Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. április 25., csütörtök,
Márk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Pete Violetta
Skandallum
Néhány faktor, amin a megütközésünk múlik

Gondolkorzó

Tóth Sára
Egyház – a hivatalos botránkozó
A jóérzésű polgár és az ő igényei

Fekete Ágnes
Virtuális válasz
Én egy egyszerű kispolgár vagyok.

Felszín

Miklya Luzsányi Mónika
A nagycsalád botránya
A harmadik, a negyedik, az ötödik… és a jóléti társadalom trendjei

Gueth Péter
Röviden
.

Magasság

Bölcsföldi András
A vágy kígyója
Úgy nézett magába, mintha mélységes kútba pillantana. Amit látott, rémülettel töltötte el. Mint összecsavarodott kígyó rejtőzött odalenn a szenvedély.

Miklya Zsolt
Mint az izé
Költői íz- és színgyakorlatok – elmélet helyett

Mélység

Miklya Luzsányi Mónika
Lázadás szüzességgel
Tisztasági gyűrű és ami mögötte van

Bagdán Zsuzsanna
N. A. átváltozása
Majd várt. Várta, hogy kitörjön a botrány...

Teljesség

Lovas Anett Csilla
Oroszlánok elé vetett hit
Gondolatok az első századok keresztyén vértanúiról

Üzenet

Réz-Nagy Zoltán
A blaszfémia után
Frida Madonnája: Dajkám és én

Áthallások

Tóth Sára
A tragikum botránya
Lear király

Pete Violetta
Amiért nem fogják szeretni Pi-t
És amiért mégis hasznos

B. Tóth Klára
Vércseppek gravírozva
Könnyező szobrok és a csodavárás

Kitekintés

Köntös László
A lelkipásztori fizetésekről
Kihívások, ellentmondások és elvek

Látogatóink száma a mai napon: 3006
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44209438

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat