belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Teljesség

Bella Péter, Adamek Norbert, Némethné Sz. Tóth Ildikó

Pünkösd és az elemek

Őserő

 

Tűz, ami éget 

„ …lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre.” Apostolok Cselekedetei 2,3 

Mózes bokra lángolt, de nem égett el. Megszólalt az Úr, világosan, egyértelműen, mégis, az érinthetetlen, a mindennél szentebb szólt onnan. Leoldott saru és zavart dadogás a kiválasztott embertől, csak ez lehet a válasz. Ez a tűz nem a miénk, ez másik világ.

Az Illést elragadó szekér is lángolt. A mennyből jött, majd magával vitt valakit közülünk. Az a tűz arról beszélt, hogy egy másik világ nyílt meg, ismét csak egy időre. Elizeus pedig áll és néz, kiáltani próbál Istennek, túlkiáltani a tűzviharos mennyei szekeret, de nincs értelme. Ez a tűz nem a miénk, ez másik világ.

A pünkösdi tűz lángol és fentről érkezik. Mégsem éget, mégsem érinthetetlen, az emberre száll. Ugyanaz a szentség és hatalom, mégis mennyire más – a kereszt és feltámadás után! Szavak is vannak, itt is, de nem bizonytalanság és magyarázkodás, nem viharba halt kiáltás, hanem mindenki számára érthető üzenet az élő Krisztusról, a mindennél közelebb jött Szentlélek belülről égő tüze által. Pünkösdkor megnyílt a menny, de nem elragadni jött minket, hanem hogy velünk maradjon, hogy szikrát gyújtson rajtunk keresztül. Mert ez a tűz a miénk, és átformálja a világot, a mi világunkat.

(Bella Péter) 

 

Víz, amely éltet 

„Jézus így válaszolt neki: „Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.” Jn.4,13-14. 

Gyermekkoromban a víz olyan volt nekem, mint Rudolf Otto: A Szent c. művében a numinózum: egyszerre vonzó és félelmetes. Amikor küldtek, nem akartam fürdeni menni, ha meg már benne voltam, nem akartam kijönni belőle.

Jézus élő vízről beszél. Ennek egyértelműen pozitívnak kéne lennie, nem? Miért keveredik hát bele üröm? Számomra azért, mert olyan erővel, pontosabban olyan személlyel való találkozást jelent, akit nem irányíthatok. Élő víz. Nem mocsarasodó tó, ami kiszámítható, kézben tartható. Él. Mozog. Akar. Ösztökél. Irányít. Olyan vagyok, mint a kis csónak, amely vad vízre téved: dobálja, viszi, hajtja a víz kedve szerint. Lehet, hogy kellemetlen helyzetbe visz majd, ahol szembesülnöm kell magammal. Dobálni fog, míg változásra nem késztet, márpedig még olyan változás bennem nem történt, ami ne járt volna együtt fájdalommal. Csak a fájdalmat ki lehetne hagyni, de jó lenne! De jó lenne, ha csak béke és nyugalom lenne! A Lélek azonban nem hagy. Ő már csak ilyen – dinamikus, mozgó, változtató, kiszámíthatatlan, élő. No és persze még mindig a Háromság egyik személye. Ez teszi vonzóvá is – Isten itt van velem, bennem. Ő akarta így. Ő küldte a Lelket. Bármerre dobáljon is, bármerre vigyen is magával: bízhatom Benne.
Vezess, Uram, bízom Benned! 

(Adamek Norbert)

 

Szél, amely felszabadít

„És amikor elvonult az ÚR, nagy és erős szél szaggatta a hegyeket, és tördelte a sziklákat az ÚR előtt, de az ÚR nem volt ott a szélben.” „hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat”  
1Kir 19,11 és Apostolok Cselekedetei 2,2 

Amikor ezt írom, kint ülök a kertben. Vibráló napfényben, erős reggeli szélben. Zúg és süvít, hangja a madárcsicsergést is elnyomja. Északról jön, szaggatja a lombokat és tördeli az ágakat. De az Úr nincs ott a szélben...

Halk és szelíd hangja belül szól.

Mégis, hatalmas az ereje. Szétszaggatja a szorongás és a csüggedés nehéz ködét, feltépi az önbecsapó álarcokat, letördeli a kétség és közöny falait, kisöpri az önzés és harag áporodott levegőjét, mélybe fáradt életeket ránt a magasba, és gyűlölködőket egymás ölelésébe taszít, felszakítja a néma szíveket, hogy megtisztulva átengedhessék magukon a zúgást, és a HANG megszólaljon. Az emberben, az embernek, az emberért.

Felállítom és szélárnyékba húzom a feldőlt leandert, s közben vágyódva – egyházunknak, magamnak – Isten Szentlelkéért könyörgök.

(Némethné Sz. Tóth Ildikó)


Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. április 18., csütörtök,
Andrea , Ilma napja van.
Tartalom
Vezércikk

Pete Violetta
Az Úr humora és mértéke
Sok és kevés Isten kezében

Gondolkorzó

Szakács Gergely
Hová tűntek a férfiak a gyülekezetekből?
Hiányosságok és lehetőségek a gyülekezeteinkben

Felszín

Jezsoviczki Noémi
Majális
Régi ismerős, régi kísértés

Szoták Orsolya
Mesterségünk címere
Honnan tudom, jó székben ülök-e?

Géczy Ráhel
Szeretetre teremtve
Utcai áldozatok és a tettestársak

Magasság

B. Tóth Klára
A mérleg nyelve
Ki mér és milyen mértékkel?

Mélység

Szakács Gergely
Napos oldal – hiányból erősség
Őszintén sérült

Teljesség

Réz-Nagy Zoltán
Hogyan lesz a mínuszból plusz?
Ha meginganak az alapok

Bella Péter, Adamek Norbert, Némethné Sz. Tóth Ildikó
Pünkösd és az elemek
Őserő

Üzenet

Pete Violetta
„Eljött érted!”
Nem lenyel, hanem megajándékoz?

Tóth Sára
Fiamnak konfirmációjára
Miért legyél keresztény? Miért legyél református?

Áthallások

Miklya Luzsányi Mónika
Hogyan lesz a kicsiből nagy?
Hobbitból hőssé

Hancsók Barnabás
Szuperhősök a vásznon és az életben
Benned is lapul egy!

Bradák Soma
Talán a gyepet
Nézőpontváltás

Riport

Miklya Luzsányi Mónika
„Cselekedetből vált teljessé a hit”
…fogalmam sem volt, hogy lehet így élni egy percet is

Kitekintés

Bölcsföldi András
A megköszönés kultúrája
Nagyon szépen köszönöm! Köszönöm! Kösz! Köszi! Köszike!

Látogatóink száma a mai napon: 7392
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44159724

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat