belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Áthallások

Hancsók Barnabás

317 mérföldet egy fűnyíróval?

Egy eszement vállalkozás – a lelki sebek bekötözésére

Melyik fontosabb: a lelki gyógyultság vagy a fizikai jólét? Ezzel az egyszerű kérdéssel lényegében össze is lehet foglalni David Lynch 1999-es filmjét, amellyel a rendező egy megtörtént eseménynek állít emléket. A The Straight Story szeretnivaló és egyszerű történet kitartásról, makacsságról és önfeláldozásról, melyek miatt olykor őrültnek nézhetnek, mégis célba juttatnak. 

Alvin Straight (Richard Farnsworth) 73 éves, világháborút megjárt öregember, aki egy iowai kisvárosban éldegél enyhén fogyatékos lányával, Rose-zal (Sissy Spacek). Alvint afféle igazi régimódi cowboy-jellemmel és végeláthatatlan makacssággal áldotta meg az élet, így nem csoda, ha abba is csak hosszas könyörgés után hajlandó beleegyezni, hogy orvoshoz menjen cukorbetegsége okozta látászavaraival, gyenge csípőjével, tüdőtágulásával és keringési problémáival – az persze szintén rávall, hogy miután végre-valahára rászánja magát és elmegy, semmiféle kezelést nem engedélyez a városka dokijának.

 

Egy viharos estén, amikor épp lányával nézik az ablakból a cikázó villámokat, megcsörren a telefon a hírrel, hogy Lyle, Alvin néhány évvel fiatalabb öccse, agyvérzést szenvedett és kórházban kezelik. Ez az a pont, amikor főhősünk úgy dönt, hogy végképp fittyet hány fizikai erőnlétére, és meglátogatja tíz éve nem látott testvérét. Mivel azonban Alvin nem szereti, ha más vezet (értsd: nem ül fel tömegközlekedési eszközre), ő maga viszont nem kaphat jogsit rossz látása miatt, egészen egyedi tervvel áll elő a mintegy 317 mérföldes út megtételére. 

Lánya segítségével kezdetleges hálókocsit barkácsol egy régi utánfutóból, ezt ráakasztja rozsdás fűnyíró traktorára, és útra kel Wisconsinba. Mindenki teljesen őrültnek nézi már akkor, amikor „keresztülszáguld” a főutcán, ám ez őt cseppet sem zavarja; Alvin Straight, a 73 éves, két bottal is nehézkesen közlekedő bácsika nekivág a hosszú útnak. Két dolog hajtja: az egyik, hogy még életben találja testvérét, a másik pedig a film ezen pontján még titok a néző számára. 

Útja során aztán számtalan aprócska kalandba és érdekes figurába botlik, kezdve a családjától elszökő, ötödik hónapjában járó kismamától a traktorja sokadik lerobbanásán segítő önzetlen családon át egy korban hozzá közelálló veteránig, akivel régi háborús történeteket osztanak meg. És a lényeg pontosan ezeken a beszélgetésekben van, melyekből egyre jobban megismerjük főhősünket és egyre inkább megértjük motivációit; ezen párbeszédeknek köszönhetően válik a szemünkben Alvin makacs vénemberből önfeláldozó hőssé, őrültnek tűnő vállalkozása pedig valóságos Canossa-járássá, vagy ha úgy tetszik, El Caminóvá.

Ahogy ugyanis arra idővel fény derül, a két testvér egy egyszeri veszekedés miatt nem beszél egymással tíz éve, a megbékélést pedig nem annyira a kettejük között lévő távolság, sokkal inkább a személyes álláspontjukhoz való ragaszkodás, a már emlegetett makacsság gátolta. És hogy sikerül-e végül főhősünknek megtenni ezt a legalább másfél hónapig(!) tartó utat, és kibékülni testvérével? A rendező szerint ez egyáltalán nem lényeges. 

És valószínűleg igaz is, tényleg nem ez a lényeg. Sokkal fontosabb, hogy hősünk döntött: szeme előtt inkább a vezeklés (hiszen lett volna lehetősége egyszerűbb utazási módot választani) és a lelki béke lebegett, mint a nagyon is releváns veszély, hogy egyáltalán túléli-e bátor vállalását. Alvin Straight elérte azt a szintet, amikor a testi bajok helyett a lelki sebeket akarta gyógyítani, és a gyógyulás – minden bizonnyal – sikeres volt.

 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. április 25., csütörtök,
Márk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Bella Péter
P. élete
Nem a körülményeink tesznek jobb emberré

Gondolkorzó

Réz-Nagy Zoltán
Anyukánk a Marsra ment
Gyógyít a távolság? Vagy csak elszakít?

Pete Violetta
Mindenáron?
Hol a határ az áldozathozatalban?

Felszín

Jezsoviczki Noémi
Gyógyító emlék
Gyógyító emlék

Bálint Katalin
Időre bízott sérülések
Megoldás, vagy struccpolitika?

Magasság

Tóth Sára
A bűn mint betegség?
A betegségről nem tehet az ember

Nagy Dávid
Csoda
Statisztika és matek útján közelíteni

Mélység

Adamek Norbert
Előjelek
„Kövek, amelyekben elbotlunk, az építésnél felhasználhatóak.”

Dobóczky László
Gyógyulás a szenvedélyből
A legnehezebb volt belátni hogy beteg vagyok

Teljesség

B. Tóth Klára
Egymással élesítve
Gyógyírjai egymásnak

Üzenet

Horváth Zsuzsanna
Az apák egrese és a fiak foga
Kényszerpályák, és a kijárat

Áthallások

Hancsók Barnabás
317 mérföldet egy fűnyíróval?
Egy eszement vállalkozás – a lelki sebek bekötözésére

Tóth Sára
Loliták és amit a szőnyeg alá söprünk
„Ő akarta!”

Bölcsföldi András
Nem mindennapi terápia
Kivonulás a társadalomból

Riport

Szoták Orsolya
Egy gyógyító közösség ereje
Lelkigondozás betegágyak mellett

Kitekintés

Hajduk Zsófia
Kirekesztés helyett befogadás
Szenvedélybeteg-ellátás a nyolcadik kerületben

Látogatóink száma a mai napon: 4554
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44210986

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat