belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Gondolkorzó

Bölcsföldi András

Szabálytalan lelkésztípusok

Nem a lelkésztípusok szabálytalanok, hanem a róluk kialakított kép.

Nemrégen megkérdeztem egy gyülekezeti tagot, hogy van(nak) az új lelkész(szel)? Dőlt belőle a keserűség. Nem a pásztort kritizáló szavak, sem nem önmarcangolás, hanem inkább a helyzet feltárása. A lelkész oldaláról próbálta megérteni, hogy mi nem működik jól: a kapcsolat, a viszonyok, a megértettség, az ügymenet, az egészséges családi élet, de megjelent a féltés hangja, a szeretet, a hiányok, a lehetőségek eljátszása...

Bármennyire tiltakozunk is, a gyülekezeti élet mégiscsak lelkészközpontú, és itt most éppen nem arra gondolok, hogy mindent a lelkész végez, semmit nem hajlandó kiengedni a kezéből, hanem inkább arra utalok, hogy a személye nagyon is a központban, középpontban van. Ezért lehetségesek azok a rossz vagy jó modellek, melyek miatt aztán mégsem működik igazán jól az egyház. Vagy mégis.

Egy jó barátomról készült egy a szolgálatát és a gyülekezetét bemutató cikk, amelynek megjelenése kapcsán a nyilatkozatot adó szembesülve az általa mondottakkal maga is megdöbbent, hogy mennyire lelkészközpontúra sikeredett a cikk, ő sem ilyennek szerette volna. Nagyon nem akarta, hogy az róla szóljon, hanem inkább a gyülekezetről. Pedig egyébként arról szólt, sőt még egy fontos dologról: hogyan van ő jelen a gyülekezet valós közösségében. De hát nem sikerült másra, mert alapvetően lelkészközpontú az egyházunk. Olyan a felépítése, szerkezete, döntésmechanizmusa, tradíciója, lelki alkata. Nem is lehet más. Még ha a struktúrájából következne is a kettős vezetés, a presbiteri jelleg, a kollektív döntés lehetősége.

Milyen szerepekkel és elvárásokkal találkozik egy lelkész a 21. század kapujában? Meg lehet egyáltalán határozni, hogy milyen lelkészt „várnak" a gyülekezetek? Hogyan tehető különbség? Figyeli azt valaki, hogy melyik gyülekezet milyen karakterű, milyen lelkész „illik" hozzá? Vagy mindenki mindenre alkalmas, mivel generális az oktatásunk, mert mi ilyen tökéletes egyház vagyunk?

Néhány modell az elvárásokról vagy a kínálatból:

„Simogató" lelkész, avagy a pásztor lelkipásztor
Egy gyülekezetbe lelkészt kerestek, s mikor a tagok elmondták, milyet szeretnének, így fogalmaztak: „simogató lelkészt keresünk". Persze meg lehet kérdőjelezni már a felvetést is mondván: az egyház nem masszázsszalon, ahol a vevőt illatos olajokkal, ellazítással és kellemes simogatással kényeztetik. Az ige néha nagyon kemény és egyébként is meg van írva: „áthatol az elme és a lélek, az ízületek és velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait." (Zsid 4, 12) Néhány lelkész ezt az igét maga előtt tartva maga is áthatol néhány szíven, vesén és májon, de azt jobbára gyomorgörcsnek hívják. Itt mégsem erre gondolunk. A simogatásban benne van a kedvesség, az intimitás, a közvetlenség, a közel-valóság, az együttérzés és még sokkal több is. Olyan valakit kívántak, aki közel van az emberekhez, közöttük van, ismeri a gondjaikat és vigaszt tud nyújtani. És tényleg felveszi vállára a megtalált bárányt! Bekötözi sebeit és megsimogatja.

Van ilyen?

Diktatórikus modell
Többnyire határozott személyiségnek tűnnek. Van véleményük, biblikus (?), világos látásuk, legalábbis ők úgy tartják. Kívülről úgy is látszik, hogy minden rendben megy a gyülekezetben, és rend is van, minden elvágólag, ő maga is mindenkivel jól kijön. Már aki maradt még a gyülekezetben. A határozottság gyakran megosztottsághoz vezet. Mondhatjuk erre: az evangélium hirdetése időnként megoszlást szül. Igen, az evangélium sokszor, de nem mi.

Valakik ilyet szeretnének?

Nagyot álmodó lelkész
Akik mindig nagy (világmegváltó) terveket szőnek, s néhány meg is valósul belőlük. Nagy ritkán, de akkor nagyot ütnek. Ők azok, akik struktúrákban és koncepciókban gondolkoznak, akik nagy terveket vázolnak fel, álmokat álmodnak, látásokat látnak, összetett világot festenek maguk elé és magukban. Szeretik megvalósítani céljaikat, és azért tesznek is, módszeresen és logikusan felépítve életüket és szolgálatukat.

Van, akiknek bejön ez a típus?

Mindenre nyitott lelkész
Manapság már egyre inkább pejoratív, ha egy lelkész nemcsak a saját környezetében és világában gondolkodik, hanem nyitott más irányokban, más felekezetek felé is. Más bibliaolvasót használ, terjeszt, más felekezetek együtteseit hívja, nincs problémája az ökumenével, átvesz más stílusú énekeket. Aki érdekelődik gyülekezeti tagjai szokásai, élete, hobbija iránt, az elmondottakat meg is jegyzi, s kellő pillanatban képes is felidézni. Aki nem zárkózik be a múltba, hanem nyitott a jövő felé, nem ijed meg az új dolgoktól sem.

Minden esetben jó a nyitottság?

Teljesen zárt vagy beteg lelkész
Mi van azokkal a lelkészekkel, akik mentálisan problémákkal vannak tele, a depressziós, mániákus betegekkel? Akikre senki sem meri kimondani, hogy betegek? Pedig mindenki tudja. És most ne alkoholra és más szenvedélybetegségekre gondoljunk. Inkább a mentális esetekre, a lelki-szellemi betegségekben szenvedőkre. Mert az akkor is szenvedés, ha kívülről nem sok látszik belőle. Ki szűri ki? Mi lehet az ő sorsuk?

Tud valamit segíteni egy gyülekezet?

Biznisz pásztor
Aki a manager szemléletben él, s pontosan úgy vezérli okostelefonjával, tabletjével, laptopjával a gyülekezetet, mint egy vezérigazgató a céget. Ő már telefonból olvassa fel az igét, e-mailen hívja össze a presbiteri gyűlést, kivetíti a tárgysorozatot, és Facebookon szervezi az ifjúsági kirándulást. Számára a gyülekezeti élet csak sikeres lehet, mert jól megírt pályázatok, kitűnő projektek és jól szervezett gyülekezeti alkalmak kísérik útját és szolgálatát. A modern, sikerorientált lelkész képe rémlik fel.

Elviselhető?

Szabálytalan lelkészek
Összeszedetleneknek tűnnek, talán nem is gyülekezetben, hanem intézményekben szolgálnak, vagy „csak úgy" az egyházban, de képtelenek együtt dolgozni másokkal, akárcsak bírni is egymás jelenlétét. Többnyire magánzók, saját világukban jól érzik magukat, ott jól és sokat szolgálnak. De képtelenek elviselni a kötöttségeket, nem tudnak igazodni a formákhoz, határidőkhöz, jól meghatározott struktúrákhoz. Lelkészi jelentést írni? Határidőre beküldeni valamit? Igazodni valami hatósághoz? Emellett végezhetnek nagyszerű munkát.

Vajon csak a sablonos a jó?

És aki megfelel az összes mások által kifejezett elvárásnak, az a szabályos lelkész? Van ilyen? Vagy aki megfelel az összes általa felállított elvárásnak? Akit mi is elképzelünk magunkban? Aki akkor szerepelt álmainkban, amikor jelentkeztünk a teológiára? Akit a lelkészképesítő bizottság lelkésznek nyilvánít? Akit a felettes szervek alkalmasnak találnak?

Milyen a jó lelkész? Az ideálist már ismerjük az Interneten terjedő humoros írásból, de milyen a jó? Ki tudja ezt megmondani? Hogyan talál egymásra egy lelkész és egy gyülekezet? Van ennek egyáltalán esélye? Hogyan kerül mindenki a helyére?

Lelkészközpontúak a gyülekezeteink?

Jól van ez így?
Lehet, hogy jól.
Kellene rajta változtatni?
Rajtunk múlik?
Kin múlik? 

Hozzászólások

1. Naszadi Christina - 2014-03-05 20:58:32

A képet Festina Lente István készítette, a Harmat Kiadó Válogatott kétbalkezesek c. kötet cimlapjáról került ide. Najó nem haragszunk, de akkor olvassátok el azt is. Vicces.


2. Kiss David - 2014-03-09 19:35:19

Vajon, maga a cikk írója, melyik kategóriába sorolható...


3. Kovács Zsolt Levente - 2014-03-15 12:23:55

Köszönjük az elgondolkodtató cikket, ehhez a témához mindenki szeret hozzászólni. Több okból is: vagy azért mert lelkész és életvitelszerűen, mélységeiben érintett benne, vagy mert kivülállóként végre tud objektív véleményt is alkotni. Lelkészként egyébként több táláló modell kapcsán is "szívenütve" éreztem magam, és mindenképpen jót tesz, ha a jól megfogalamazott kérdések jó irányú dialógusokat generálnak. Talán arra is figyelnünk kéne egy ilyen dialógusban, hogy ne a lelkészcentrikus egyházról, hanem a Krisztus-centrikus egyházról beszéljünk lelkészek és hívők egyaránt. Valamint a teocentrikus hívő élet lelkészek és hívek közötti kommunikációs éa viselkedési folyamatok legyenek hangsúlyosak. Néha nagyon túldimenzionáljuk a jelentőségünket. Ezt sokszor az egyházi törvények paragrafusai (az érintett személyek kényszerességétől függően) is még jobban megterhelik. Közben a mindennapi élet szintjén egyre másra futunk bele olyan "sztorikba", ahol csúnyán kiütközik, hogy sem a gyülekezet és a közösség nem kér már a lelkészekből, a másik oldalon, pedig döbbenetes mérétékűvé válik a pályaelhagyás, vagy a fiatal, elhivatott keresztények eredendő pályakérülése (Mondván: én legyek lelkész?! Ugyan az nem pálya! Inkább benzinkutas leszek és egyszerűbben, felszabadultabban meélem a hitemet! stb. / -ez utóbbi megjegyzés semmilyen negatívumot nem hordoz a benzinkutasokkal kapcsolatban, sőt!).

Summa summárum: higgyük el, hogy sem a lelkészek, sem egyes gyülekezeti tag-vezéregyéniségek szerepe nem annyira döntő. Isten mindig nagyobb!


4. Gáspár Tibor - 2014-04-01 19:35:44

Nem lelkészként az a véleményem, hogy ennek a kérdésnek a generálója a népegyházi gyökereinkben kereshető. Amiben a megtérés evangéliumának az átütő erejeű hirdetése helyett - mint ami a Krisztus egyházához tartozás egyetlen és kizárólagos feltétele - "beérjük a konfirmáltak egybegyűjtésével. Ezért aztán sok helyen az a valós gyülekezetkép, legalább egy megtért hívő legyen a közösségben: a lelkész. Aki olyan keresztény, amilyen. Jó értelemben. Egy lehetséges példa a krisztusi embertípusra. Legyen akkor ő a minta mindenben. Ahelyett, hogy arra nézhetnénk, aki már teszem azt 30 éve jár Jézussal - én nem tartozom ezek közé - az valószínűleg jobban hasonlít a Mesterre, mint akár az a lelkipásztor, aki nem régen jött ki a teológiáról. Ha a gyülekezeteink ilyen átütő erejű krisztusi életpéldákat látnának maguk előtt, akkor nem a lelkipásztort akarnák másolni, hanem azt keresnék, mi a közös a krisztusi életű hívekben, Jézust, magát. Véleményem szerint a konfirmáció - mint az egyház tagság feltétele - körül szükséges rendet tenni egyházunkban bibliai teológiai megalapotottsággal, hogy ebből a zsákutcából kitaláljunk: Krisztushoz.



Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. március 22., péntek,
Beáta , Izolda napja van.
Tartalom
Vezércikk

Pete Violetta
Nyitnikék
Szűrők, zárak, levélszemét

Gondolkorzó

Bölcsföldi András
Szabálytalan lelkésztípusok
Nem a lelkésztípusok szabálytalanok, hanem a róluk kialakított kép.

Felszín

Fekete Zsuzsanna
A hercegnő fejlődéstörténete
Nőideál és a párkeresés

Sebesi Viktória
Leheletnyi köd
„valahol én is, és ne itt egyedül”

Magasság

Fekete Zsuzsanna
Jövőnk hajnala
Civilizációk örökös libikókán?

Pete Violetta
Szakadt
Az állandóság hiánya

Mélység

Tóth Sára
Nyisd ki a szíved és sose félj?
Relaxáció, meditáció, szemlélődő imádság – kell-e tőle félni?

Bölcsföldiné Türk Emese
Elég-e, hogy református vagyok?
Máriák, gyertek segíteni a Mártáknak! – reakció Tóth Sára cikkére

Miklya Luzsányi Mónika
Vigyázz! Életveszély!
Kamaszok és a határfeszegetés

Miklya Luzsányi Mónika
Csak őszintén
Igen és nem kihívása

Teljesség

Székely Tamás
Nyitott vagy rá?
Lőrések és vizesárok helyett

Üzenet

Szikszai Szabolcs
Gyülekezetek és bennük mi
Zárt és nyitott, integratív és profil – te hova jársz?

Thoma László
Nyitott iskolaajtók
A református bolygóról érkeztünk

Czapp Enikő
Spektográf
Színekhez juttatni a színvakot

Áthallások

B. Tóth Klára
Az igazság ösvényein
Nyílt terek a Bibliában és a művészetben

Hancsók Barnabás
Kütyüszerelem – A nő
Meghódít a szoftvered?

Kitekintés

Gueth Péter
Az istenek szigete
Rövid történet a kellemetlen sztereotípiákról

Látogatóink száma a mai napon: 2116
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 43926936

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat