belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Magasság

Pete Violetta

Szakadt

Az állandóság hiánya

Az IKEA bútorforgalmazó áprilisban új bútorcsaláddal rukkol elő: az új széria kifejezetten az albérlőkre szakosodott. Az On the Move fantázianevű termékcsalád olyanok számára ideális, akik sokat költöznek, albérletből albérletbe járnak, „ahol a morcos főbérlő még a falat sem engedi kifúrni, vagy éppen nem hajlandó normális bútort vásárolni” – ajánlja a cikk.  

Szép új világunkban ugyanis már nincs helye a földhözragadtságnak. Mobilitás van. Még a kormány is támogatja azokat, akik nagy távolságra költöznek a megélhetés érdekében, a munkahelyükért. Egyrészt a munkahelyek jók. De egyértelműen új generációs probléma előtt állunk: az egy generációval idősebbek még akár az életüket is végigélték egyetlen telken, egyetlen házban vagy lakásban, sőt úgy terveztek, hogy a következő generációk is ott éljenek velük egy fedél alatt vagy legalábbis egy utcában. A házbéli mindennapok megkönnyítésére feltaláltak csupa beépíthető tárolóhelyet, konyhabútort. Terveztek előre, és közben a hely stabilitását élvezték. (Az ő szemükben azok, akik albérletről albérletre élnek, azok nincstelen életművészek, megállapodni képtelen szerencsétlenek, híján mindennemű ambíciónak. Szemükben a bérleti díj kidobott pénz a semmiért.)

Ehhez képest nekem és generációmnak már fogalmunk sincs, hol leszünk akár csak egy-két év múlva. Tizenkét éves koromig én is élvezhettem az otthon stabilitását, aztán jött 13 év kollégium, ahol ez a stabilitás erősen megbomlott: évente más szoba, más ágy, más szobatársak, mikor ki jutott. Majd a felsőoktatás után elkezdtem albérletet fizetni . Ugyan csak egy fallal odébb, de már ez alatt a két éves periódus alatt is költöztem. Nyáron férjhez megyek, ami szintén új albérletbe költözést jelent. Kicsit paradox, hogy a megállapodás nálunk csöppet sem fog egyet jelenteni azzal a régi családomban látott stabilitással. Mert mindent úgy kell berendeznünk és kialakítanunk a közös életünkben és életterünkben, hogy ha a főbérlő olyat lép, vagy a körülményeink változnak, akkor minden egy az egyben átemelhető legyen egy másik lakásba. Nekünk ideális ez az új On the Move család.

Mielőtt bárki ezt hinné, ez nem panasz. Csak korrajz. Újabb tényező, ami miatt mi, fiatalok gyökértelennek tűnünk, újabb adalék, ami miatt nem ragaszkodunk dolgokhoz és talán ezek tiszteletén is csorba esik. Azt hiszem, elég erőteljes kifejezője az életemnek, hogy a házi áldás nálam nem szép keretben lóg a falon, vagy hímezve a konyhában, hanem a laptopom asztali háttere és egy hűtőmágnes, amit anyukámtól kaptam valamelyik költözéskor. Mozdítható, mint én magam.

Az, hogy nincs maradandó hajlékom, egyrészről Krisztusi. Hiszen az állandó hely az életemben egyedül az a bizonyos belső szoba, ahol az istenkapcsolatot meg lehet élni. Másrészt viszont egyértelműen korom egy pecsétje rajtam, s mint ilyen, csöppet sem pozitív. És ugyan még csak a házasságról esik szó az életemben, de ilyen erőteljesen változó viszonyok között, az állandóság teljes hiányában egyértelmű, hogy társadalmi szinten a gyermekvállalási kedv megcsappan. Magammal még megtehetem, hogy évente máshol ébredek és mást próbálok otthonomként értelmezni és rakom jobbról balra a mobilis bútoraimat. Egy tőlem függő új életet nem biztos, hogy szintén belevinnék ebbe a játszmába. És ebben a pillanatban fölsejlik előttem az Isten előtt lebegő új kis életek rendje, akikből Isten válogat, kit küldjön a földre mondjuk épp majd hozzám a jövőben, de nagy részüknek ott lóg a  nyakában a tábla: kalandorok kíméljenek.

Egy egész generáció nevében írom, hogy tényleg szakadtak vagyunk. Elszakadtak mindentől és mindenkitől. Áthelyezhető, mobilis, lapra szerelt, könnyű, mindenhova odailleszthető bútordarabok vagyunk a régi időtálló, ám kevésbé mozgatható, tömör darabjaival szemben. Mi is keressük és vágyjuk az állandóságot, de kénytelenek vagyunk másutt, más formában megharcolni. És kérünk benneteket, idősebbeket, akik talán még egy kicsit más világot éltetek, ne ítéljetek meg bennünket ebben a gyökértelenségben. Egyrészt mert nem kértük, hogy így legyen. Másrészt, noha igazatok volna, ettől mi csak még szakadtabbak leszünk. 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2018. október 24., szerda,
Salamon napja van.
Tartalom
Vezércikk

Pete Violetta
Nyitnikék
Szűrők, zárak, levélszemét

Gondolkorzó

Bölcsföldi András
Szabálytalan lelkésztípusok
Nem a lelkésztípusok szabálytalanok, hanem a róluk kialakított kép.

Felszín

Fekete Zsuzsanna
A hercegnő fejlődéstörténete
Nőideál és a párkeresés

Sebesi Viktória
Leheletnyi köd
„valahol én is, és ne itt egyedül”

Magasság

Fekete Zsuzsanna
Jövőnk hajnala
Civilizációk örökös libikókán?

Pete Violetta
Szakadt
Az állandóság hiánya

Mélység

Tóth Sára
Nyisd ki a szíved és sose félj?
Relaxáció, meditáció, szemlélődő imádság – kell-e tőle félni?

Bölcsföldiné Türk Emese
Elég-e, hogy református vagyok?
Máriák, gyertek segíteni a Mártáknak! – reakció Tóth Sára cikkére

Miklya Luzsányi Mónika
Vigyázz! Életveszély!
Kamaszok és a határfeszegetés

Miklya Luzsányi Mónika
Csak őszintén
Igen és nem kihívása

Teljesség

Székely Tamás
Nyitott vagy rá?
Lőrések és vizesárok helyett

Üzenet

Szikszai Szabolcs
Gyülekezetek és bennük mi
Zárt és nyitott, integratív és profil – te hova jársz?

Thoma László
Nyitott iskolaajtók
A református bolygóról érkeztünk

Czapp Enikő
Spektográf
Színekhez juttatni a színvakot

Áthallások

B. Tóth Klára
Az igazság ösvényein
Nyílt terek a Bibliában és a művészetben

Hancsók Barnabás
Kütyüszerelem – A nő
Meghódít a szoftvered?

Kitekintés

Gueth Péter
Az istenek szigete
Rövid történet a kellemetlen sztereotípiákról

Látogatóink száma a mai napon: 299
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 42454505

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat