belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Felszín

Miklya Luzsányi Mónika

Hegyen-völgyön bakancsban

„Nem gondoltam, hogy ilyen hatalmas az Isten.”

Akik kedvelik a természetjárást, jól ismerik azt a semmivel össze nem hasonlítható érzést, amikor bakanccsal, hátizsákkal baktatunk hegynek föl, völgynek le. Lábunk alá engedelmesen simul az erdei ösvény, fejünk felett évszázados fák, ragyogó égbolt. Persze a sokadik meredek kaptató után már közel sem tűnik olyan engedelmesnek az ösvény, valahogy a hátizsák is megnehezedik, s ha elkap minket egy jó kis zuhé, akkor bizony ázhatunk a következő menedékházig. Mégis, aki belekóstol a természetjárás ízébe, általában élete végéig sem tud leszokni róla.

A magyar természetjárás több évszázados hagyományra tekint vissza. A 17. század első felétől találunk feljegyzéseket a természetjárással kapcsolatban. Ez akkoriban leginkább úri passziónak számított, illetve tudományos megfigyelések alapjául szolgált. Ezek a megfigyelések vezettek azután az első útleírások, útikönyvek megírásához, illetve térképek elkészítéséhez.

A felvilágosodás korában megnőtt az érdeklődés a természet összefüggéseinek feltárására, s egyre többen ismerték fel a természet szépségeit. Ekkoriban indult meg a turizmus is, az utazás célja immár jobbára a pihenés vagy az adott természeti környezet megismerése volt. Az erdei séták vagy a hegyi túrák résztvevői számára az ezernyolcszázas évek derekán állították fel az első menedékházakat, amelyek a 19-20. században gombamód megszaporodtak hazánkban, csakúgy, mint a természetjáró egyesületek, sportkörök. 

Hegyek nélkül
A magyar természetjárás klasszikus területeinek mindig is a Tátra és Erdély hegycsúcsai, patakokkal, zuhogókkal szabdalt völgyei számítottak. A sárospataki diákokat már például az ezerhatszázas évek végén vitték a Tátrába túrázni, a kolozsváriak pedig Torda erdeiben jártak szívesen. A közlekedés javulásával azután egyre messzebb és messzebb kalandozhattak el a diákok is, s a természetjárás annyira hozzátartozott a fiatalok létformájához, hogy a cserkészet egyik alapvetése lett, annak ellenére, hogy a trianoni békediktátum elvette tőlünk legkedveltebb kirándulóhelyeinket. Mégis, vagy éppen ezért, a két háború közötti időszak tekinthető a magyar természetjárás egyik fénykorának. Akkoriban szinte nem volt olyan város, s a városon belül olyan iskola, gyülekezet, amelynek ne lett volna saját túracsoportja. Már nem csak a diákok vagy az értelmiségiek kiváltsága volt a természetjárás. A gyárakban, üzemekben is sorra szerveződtek a turistaklubok, s vasárnaponként szervezett csoportok sokasága indult el az erdők, a hegyek, a völgyek felé.

Erre az igényre támaszkodva épültek meg a ma is működő nagy turistaszállók szerte az országban, s ekkoriban kezdték el komolyabban jelölni és gondozni a turistaútvonalakat is. 1938-ban, Szent István király halálának 900. évfordulójára szervezték meg az első Szent István vándorlást, a Trianon utáni Magyarország legnagyobb érintőpontos túráját, amely az ország keleti csücskében fekvő Nagy-Milictől a nyugati határt jelző Írottkőig végigvezet az északi területek legszebb vidékein. Az akkor még 910 km-es túra dr. Cholnoky Jenő, a Magyar Turista Egyesület elnöke kezdeményezésére jött létre, s a kék jelzést 10 év alatt (1928-tól 1938-ig) festették fel az önkéntesek.

A szocializmus idején a Szent István vándorlás útvonalát több helyütt kibővítették, s napi szakaszokra osztva pihenőhelyeket állítottak fel. Az Országos Kéktúra így vált a legismertebb túraútvonalak közé. Az évtizedek alatt természetjárók sokasága járta végig a sok száz kilométeres utat, generációk generációknak adták át a turistabotot. Mára már több mint négyezren birtokolják a híres, szabálytalan négyszög alakú, formájával a végtelenbe nyúló távolságot szimbolizáló jelvényt. 

 

Biblia és zarándoklat
A hívő, bibliás élettől sem kell távol lennie a hegyeken-völgyeken való kalandozásnak. Jézus korában még természetes volt a természetközeli lét. Jézus maga is gyakran tanított séta közben, vagy éppen a szabad ég alatt. Érdemes tehát erre az üzenetre is odafigyelni. A természet valóban milliónyi „példázatot” tár elénk, s olyan hitélmények vésődhetnek be gyerekeink, tanítványaink tudatába és lelkébe, amelyeket soha nem felejtenek el. Ilyen volt például, amikor a gyerekeinkkel egyszer a Kárpátok embertől elzárt csúcsai között túráztunk, ahol közel s távolban nem volt elektromosság. Éjszaka rendszeresen kifeküdtünk a fűre, csillagokat nézni. Az éjszakai égbolt koromsötéten borult ránk, a csillagok pedig úgy ragyogtak, mint még soha. A végtelen ég alatt egy pillanatra mindannyian megéreztük, milyen parányiak vagyunk, de megszólani egyedül a legkisebb, az akkor hároméves fiam tudott.

– Én nem gondoltam, hogy ilyen hatalmas az Isten – mondta, s utána nem kellett több szót szólni senkinek.

De a természet néma prédikációja mellett konkrétan megszólalhat az ige is egy-egy kirándulás közben vagy után. Bizonyos tekintetben tanulhatunk katolikus testvéreinktől, akik keresik a zarándoklat új formáit. Egy imádsággal, meditációval végigvitt túra, amelyet istentisztelet, úrvacsoravétel zár, valódi szakrális élmény lehet. 

Hozzászólások

1. B.Tóth Klári - 2014-05-04 22:40:39

www.panoramio.com/photo/6036490


2. B.Tóth Klári - 2014-05-04 23:26:41

Király Ernő a selmecbányai Evangélikus Líceum utolsó magyar igazgatója ,és a Magyar Turista Szakosztály megalapítója.



Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. november 22., péntek,
Cecília napja van.
Tartalom
Vezércikk

Pete Violetta
Ellentmondás
Isten-emberi történet

Felszín

Sebesi Viktória
Halktalan este
Csak saját szavukat hallották

Miklya Luzsányi Mónika
Hegyen-völgyön bakancsban
„Nem gondoltam, hogy ilyen hatalmas az Isten.”

Miklya Luzsányi Mónika
Lefagyasztott királyfiak
Férfiszerep animálva

Magasság

Tóth Sára
A lábmosásról
„De jaj, szolga csak egy van: az Isten”

Szikszai Szabolcs
Nagypéntek, húsvét és az önmagát kereső ember
Kiszabadítani az embert önmaga összefüggéséből

Mélység

Gueth Péter
A boldogság szigete
A boldogság statisztikájáról

Thoma László
Barát a bajban
Van-e embered?

Teljesség

Fekete Zsuzsanna
Álmok álmodója
Az elkényeztetés kabátjából a börtönbe

Pete Violetta
Ima a keresztút mellől
A kifosztott ajándéka

Üzenet

Réz-Nagy Zoltán
A nappal és az éjszaka harca
Hogy higgyen bennünk

Jakus Ágnes
Galambok
Égi és földi összefonódások

Áthallások

Hancsók Barnabás
A boldogság nyomában
Az ember, akiről hallgat az evangélium

Szoták Orsolya
József és a színes, szélesvásznú álomkabát
Meg kellett járnia a vermek mélységét, hogy jó vezetővé váljon.

Pete Violetta
Gyermekek a felnőttek háborúiban
Amikor az ártatlanság találkozik a tömegek könyörtelenségével, ott nagyon gyorsan fel kell nőni.

Riport

Jakus Ágnes
Léptek a Metanoia Parkban
„Fogj meg! Nyúlj belém! Írj tovább! Cselekedj!”

Kitekintés

Bölcsföldi András
Áldás egy londoni Irish Pubban
Élet – némelyeket sokkolhat

Detzky Panni
Az igazi segítő
Bizonyságtétel Isten munkájáról bennem

Látogatóink száma a mai napon: 4824
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45799190

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat