Korábbi számok Elküld Nyomtat Kitekintés

Tanúul hívom ma ellenetek az eget és a földet,
hogy előtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot.
Válaszd tehát az életet, hogy élhess te és utódaid is!

5Móz 30,19

Akkor a fekete ember azt mondta, most fogjuk meg egymás kezét, szeretne elmondani egy imádságot. Így tettünk és el is mondott egy egyszerű imát, melyben arra kérte a Mennyei Atyát, hogy őrizzen meg bennünket az életünkben, s különösen az úton. Majd egy rövid áldással elbocsátott minket.
Mindez London egy külvárosában, Hammersmith-ben történt, március 30-án este 11 körül, miután először csengettek, ami azt jelezte, hogy lassan zár a vendéglátóipari egység, de aki még szeretne valamit fogyasztani, megteheti. Ott nem azt kiabálják, hogy záróra, lassan el kellene húzni, hanem figyelmeztetnek, hogy nehogy elmulassz még egy kört rendelni.
Ez egyébként is különleges pub, nemcsak azért mert ír, s mert esténként élőzenét játszanak, hanem azért, mert a vidám zenélgetésbe bárki bekapcsolódhat, aki visz hangszert és meg is tudja szólaltatni, sőt a többiekkel is együtt tud játszani. Így aztán örömzene lesz belőle, felszabadult népi játék, spontán zene meghatározott dallamokkal és szólózással. Így kapcsolódhatott bele Annánk is a zenélésbe, néhány percre kölcsönözve a fekete ember hangszerét. Ő hozta aztán asztalunkhoz újdonsült testvérét. 

Egyszer egy kiránduláson azt mondta valaki: Too many people, too many problems! Ez így is lehet egy olyan városban, ahol több mint hétmillióan laknak, és még ennél is többen tartózkodnak. Ha valaki nem szokott hozzá, jó kis kultúr-sokkot kaphat, hiszen nem csak hogy túl sok az ember, hanem még különböző fajokból, kasztokból és rasszokból is származnak, némelyiknél még a földrészt sem biztos hogy el tudnám találni, ahonnan származnak, de ez nem az ő hibájuk.

Ha valaki szereti a kultúrák ilyen mélységű keveredését, mondhatni kavarodását, annak nem furcsa, de másokat sokkolhat. Még akkor is, ha a nagy egyesítő nyelv, az angol (bár ezt nem mindenki beszéli egyformán jól – én sem) teremt valami látszat-egységet. Ehhez mérten nagyon udvariasak a megfogalmazások például a metrókban (tube), ahol különböző általános viselkedési szabályokra hívják fel a figyelmet, de nem tiltással, megmondással, beszólásokkal, hanem valami szépséget és intelligenciát fejezve ki a nyelvvel, ami miatt nem lesz rossz érzésed. 

Szépek a régi terek, a házak, némely építmények, galériák, hidak, királyi paloták, kastélyok, szűk utcák, állomások, külvárosok, hatalmas építmények. Mellettük épül egy jövőbeni város, az üveg-vas-kő-műanyag csodák, melyek most tetszetősek és látványosak, de mi lesz velük 15-20 év múlva, mikor más lesz a trend? Hogyan őrzik meg csillogásukat, szépségüket, eredetiségüket? És mennyire alakítják át a városképet, mi lesz a meghatározó benyomás egy korábban jól kialakult látványhoz, stílushoz, jelleghez képest? Elveszik-e valami eredeti a modernség mellett, teljesen eltörli-e az új a régit, átokká válik-e egyszer, ami ma áldásnak, új és progresszív folyamatnak tűnik? 

A Szent Pál-székesegyházba lassan megyünk be. Az épület, amely hétköznapokon nem kevés pénzért látogatható, most megnyílik előttünk, és eredeti funkciójában használhatjuk. Istentisztelet kezdődik, mégpedig kórus részvételével. Valami eredetiség tükröződik számunkra, igen, mi így képzeljük el az öreg szigetet: a templomban egy kórusnak valahol, valamilyen módon meg kell szólalnia. S fel is hangzanak a kisgyermekek és felnőttek ajkáról az ismert vagy ismeretlen dallamok a hatalmas kupola alatt.

Amikor liturgiai botostul, bibliástul, kórusostul bevonul a szolgáló közösség, valami jó érzés kerít hatalmába. Ők a másik oldalról érkeznek, mi a hosszú utat tesszük meg, ami a bejárattól a kupola alatti részig tart. Addig is csoda minden, meg azután is. Az énekek alatt mindig állunk. Ami elhangzik, az már csak a ráadás ehhez a sok szépséghez, amit együtt élhetünk át, az istentisztelten, a liturgián keresztül. Áldás esője hull. 

Meleg van, a tavasz első igazi napja. A terek tele vannak, mondhatni: mindenki a téren van. A Trafalgar Square-en éppen evangélizáció folyik a maga megszokott menetében, egy fiatalember Bibliával a kezében hangosan adja bizonyságát hitének pár lelkes turista és néhány kőoroszlán hallgatásában. Hősök árnyéka. A templom előtt szobor-installáció: „Az ige testté lett” felirattal egy köldökzsinóros csecsemő mereszti égre végtagjait. Megdöbbentő alkotás egy templom bejáratánál. Vajon el tudnánk képzelni a Kálvin téren? Tanakodunk magunkban. Ki lehet jobban fejezni a testet öltés csodáját és botrányát, mint egy hatalmas kőtömb tetején kapálódzó gyermekkel?

A St James’s Parkban újabb embertömeg, ahol igazi tavaszi feltámadás történik, a természet ezer színnel fejezi ki az életet, kacsák, vízimadarak bóklásznak a vízparton, szemtelen mókusok lopkodják a turisták által nyújtott mogyorót, és az emberek kifekszenek a fák alá a fűre. Megtörtént az évi feltámadás, visszatér az élet, kezdődik az új élet. A Covent Gardenben színes tömeg, a mutatványosok mindenkit belevonnak a játékba: közömbösen elhaladó turistát, a fotót készítő gyanútlan járókelőt, a mosolyra húzódó szájú bámészkodót. Piac, zsibvásár, színes tömeg. Élet. 

Elkezdődött valami. Választottunk. Élet. Tavasz. Feltámadás. Áldás.