belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Mélység

Fekete Zsuzsanna

A szerelem képlete

A kapcsolat felcseperedése

„Nincs többé olyan, hogy nélküled, tervem és jövőm van veled.” (Balzac)

„A szerelem nem valódi érzés, hanem hormonzavar. Megemelkedik a dopaminszint és rákattanunk a másikra, de ez az állapot csak 1-2 évig tartható fent. Átlagosan 18 hónap után térnek vissza a hormonok normális állapotukba, csökken a dopaminszint és elmúlik a szerelem, szóval nem sírig tart…” – osztotta meg velem hétvégén a biológia érettségire készülő öcsém a szerelem tudományos magyarázatát. Megrendített e tényszerűség és a tudomány fellengző hozzáállása, de lelkem mélyén hiszem, tudom és érzem, hogy ennél többről van szó.

Ezzel szemben áll a másik véglet. Az ellenkező oldalon romantikus filmeken és meséken felnőve annyiféle képzet és álom kering a szerelemről, hogy belefájdul a fejem. Adott két ember, a szimpátia és egy kis kémia, majd a rendezők fogják ezt az amúgy természetes élethelyzetet, leöntik csokiszósszal, megforgatják csillámporban és lefújják tejszínhabbal. Aztán a közönség meg birkózzon meg vele… A valóság pedig valahol a száraz tudomány és a szirupos giccs képlékeny határán van. Ehhez pedig egyedül kell felnőnünk.

Kiskorunktól van elképzelésünk a szerelemről, leginkább gyermeki álmok, amik aztán, jobb esetben, a valósághoz igazodnak. Nem arról szeretnék írni elsősorban, hogy milyen a szerelem, hisz nem tudnám megmondani, hanem hogy mi van a felszín alatt, milyen egy érett kapcsolat. Nem a rózsaszín köd az, ami egy életen át elkísér és nem hagyja kihűlni kapcsolatunk lángját, de akkor mi?

A szerelem egyszer csak fellobban, nem tudjuk megmondani, hol volt a kezdete. Jönnek a lángoló hónapok, az egymás iránti olthatatlan vágyakozás és a külvilág tökéletes kizárása. Ez olyan állapot, ami hosszú távon tarthatatlan. A sok impulzus és vélemény között elhisszük, hogy megértünk egy kapcsolatra és felkészülten várjuk a szerelmet, aztán arcon csap az élet…

Az igazi, mély kapcsolat nem kis szobák sötétjében és parkok árnyas rejtekén születik, hanem közösségben. Ez ugyan elég érdekesen hangzik, de igaz, hiszen be kell látni, hogy nem zárható ki életünkből a külvilág. Egy kapcsolatban nem lehetek csak én és a szerelmem, mert óhatatlanul jelen vannak családtagjaink és barátaink, akik hol könnyítik, hol nehezítik életünket. Azonban semmiképpen sem szabad elhanyagolnunk őket. Szépen lassan megtanuljuk, hova kell húzni határokat, hogy legyen saját kis világunk, de bizonyos rétegéig eljussanak szeretteink.

Nem biztos, hogy villámcsapással kezdődik, első látásra, mint a filmeken. Sőt. Van, hogy szemünket kiveri a nyilvánvaló, mégsem látunk tovább az orrunknál. Mindenkinek megvan a saját története, a saját romantikus meséje, ezzel tehetjük színesebbé az életet. Az érettséggel együtt jár saját mesénk megismerése és átélése, amiben senki nem nyújt segítséget, de igazából ezt az utat egyedül kell bejárnunk.

Az egészséges, érett kapcsolat két ember döntése egymás mellett és ígérete egymásnak. Szerelmet Isten ébreszt bennünk, de a többi rajtunk áll. Önmagában a szerelem kevés a boldogsághoz, kell még hozzá türelem, bizalom, szeretet és célok. Hiszek az Igaz Szerelemben és hiszem, hogy attól lesz szép és teljes az élet, hogy a társammal együtt váltjuk valóra közös álmainkat. Mindig jöhetnek (és jönnek is) nehéz időszakok, azonban pont attól szép egy kapcsolat, hogy együtt álljuk ki a próbákat. Amikor nem adjuk föl az első kihívásnál, hanem harcolunk egymásért, akkor erősödünk egymáshoz és egymásért. A szerelem titok ezer arccal, ami mindenkinek más formáját mutatja.  

 Mostanában mindenre ráhúzzuk a tudomány kényszerű skatulyáját, de az más kérdés, hogy van, amire felesleges. Értem, hogy fontosak a szabályok, a magyarázatok és az értelmezések, de a végletekig lecsupaszítani és leegyszerűsíteni valamit kiábrándító. Nem szabad az összes fogalmat megmagyarázni, megtanulni és elvárni, hogy úgy működjön, ahogy a nagy könyvben áll. Ha minden titkot kiirtunk az életünkből, már nem lesznek csodák, mint a szerelem, amiknek a megismeréséhez érdemes felnőni és éretté válni.

Nem kell a szerelmet görcsösen definiálni és felruházni kémiai, biológiai vagy egyéb háttérrel. Tény, hogy adható rá magyarázat, de az is tény, hogy több, mint a hormonok játéka. Mivel több? Egy lélegzetvétellel. Egy lágy fuvallattal. Egy színnel, amit senki se látott sosem, de mindenki ismer. Isten áldásával.

 

 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. május 23., csütörtök,
Dezső napja van.
Tartalom
Vezércikk

Hancsók Barnabás
Hány évesen kell felnőtté válnunk?
Tideland

Felszín

Jezsoviczki Noémi
A kis családfő
Koravén élethelyzetben

Magasság

Tóth Sára
Az emberélet útjának felén
A felnőttkor válságai

Mélység

Fekete Zsuzsanna
A barátság képlete
Tükrödnek lenni

Fekete Zsuzsanna
A szerelem képlete
A kapcsolat felcseperedése

Teljesség

Szakács Gergely
Halál árnyékának völgye
A lovag érett hite

Üzenet

B. Tóth Klára
Alkalmasak-e a kiválasztottak?
Mentegetőzők és megmentettek

Kitekintés

Szikszai Szabolcs
A konzervatív lázadás
Függőségből függetlenségbe

Látogatóink száma a mai napon: 5440
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44416837

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat