belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Kitekintés

Gueth Péter

A csirketemplom

Látomással nem vitatkozunk

A világ keresztényeinek központja egy csirke begyében van. A csirke meg egy dombtetőn, rálát a Borobudurra, ami meg a világ buddhistáinak a központja. Vagy ha nem is a központja, de legalábbis nagyon fontos hely. Ahogyan a csirke is az a dombtetőn. Ha már egyszer. Azon gondolkodom, hogy írjam-e a begye helyett azt, hogy a szárnyai alatt. Mégis csak szebb lenne, de mondjuk pontosabb meg nem. Ahogy a csirke se pontos, mert valójában hattyú, még ha nem úgy néz is ki.

A dologról nem ő tehet, hanem egy Daniel nevű férfi, aki szerint ilyen egy hattyú, mint ez a csirke. Nehéz lenne megmondani, próbálta-e valaki meggyőzni, hogy egy hattyú – akármelyik fajta – azért mégsem ilyen. Hogy: figyelj, Dániel, ülj le, nézd, ez így nem lesz jó. Mert ha már eladtad minden vagyonodat, hogy azt a földet ott fönt megvehesd, évekig gyűjtöttél adományokat, támogatókat keresve kilincseltél, és már a családod is, a barátaid is, meg a fél falu, szóval akkor legalább csináld rendesen.

És nem, a vasbetonnal nincsen semmi gond, mások is abból, ezen ne aggódj. Persze, a vulkán oldalából faragott kövek tartósabbak, ahogy az a sztúpa is ott lent már ezerkétszáz éve bírja, de mondom, jó a beton, lehet festeni is, csak ezek a tervek itt az asztalon, akárhogy is, de ebből csirke lesz, Dániel, ha nem vigyázol. Pont olyan, mint azok ott az udvaron.

De tudod, mit? Még az se lenne a baj, mert a csirke is szép, mint a Jóisten összes teremtménye, csak hát nem fogják érteni. Mert már azt is csak nehezen, hogy van egyáltalán egy ilyen központ, és ha van, akkor miért éppen Közép-Jáván, a Borobudur feletti hegyen, az erdő mélyén, ahol borzasztó meleg, fullasztó pára, meg a nyavalyás szúnyogok is. És ha már ezt sem értik, akkor nem fognak eljönni sem, hidd el.

Világos, hogy innen nézve ez egyértelmű. Látomásod volt, kell ez a hely, és kész. A látomásoddal nekem eszem ágában sincsen vitatkozni, de értsd meg, ezeknek már az is gond lenne, hogy együtt, egy helyen. Nemhogy egy csirke begyében.

Tudom, hogy komolyan gondolod. Csak hát ők is komolyan gondolnák, és éppen ezért azt mondanák, hogy ez gyerekes elképzelés, úgyhogy ha már mindenképpen templom, és mindenképpen hattyú alakú, akkor legalább ne legyen csirke.

Szóval nem tudom, hogy annak idején, a kilencvenes évek elején, leült-e valaki beszélgetni erről Daniellel. Minden esetre megvette a hegytetőt, szerzett támogatókat, és felhúzták a falakat. Aztán jött a kilencvenhetes délkelet-ázsiai válság, tönkrevágta Indonézia gazdaságát, a rúpia elszabadult, csak néhány nullával arrébb sikerült megfékezni, menesztették az addigi hatalmi apparátus nagy részét, választásokat tartottak, és közben megfeledkeztek a hegyen épülő templomról.

A falak állnak, a tető is kész, csak belül üres. Gazdátlan hely lett a világ keresztényeinek központja, lassan benövi a gaz. És ezen a szép kilátás sem segít. Mondjuk az, hogy úgy néz ki, mint egy csirke, meg igen. Ha másért nem, hát legalább ezért felkapaszkodnak páran, hogy ezt lássák. Kissé romos, de be lehet menni, nézni az ürességet. A mennyezeten kereszt alakú ablak, pontosabban csak a helye, de ha nem lenne, talán senkinek se jutna eszébe, hogy ez templom, és nem valami vicc.

Tény, hogy furcsa az egész, de mint már mondtam, én a látomásokkal nem kívánok vitatkozni, még akkor sem, ha lehetne. És abban biztos vagyok, Daniel se szeretne, főleg a sajátjával nem. Ő annyit se enged, hogy a hattyú legalább ne legyen csirke. Nem tudom, valaha látott-e hattyút, esetleg a képét. De az is lehet, hogy a Jóisten akarta így. Csak hát, ha meg ő akarta, akkor vajon mit jelent? Egy képzelgésből épült zavarba ejtő rom? Szimbólum?

Ha nem lenne olyan messze mindentől, talán arra buzdítanám az olvasót, hogy jöjjön és nézze meg maga. Itt egy templom a hegyen, olyan, mint egy csirke, egy kedves jávai hívő férfi építette, mert nyolcvannyolcban volt egy látomása, amitől nem tudott szabadulni, hogy menjen, és építsen egy templomot, ahol majd a világ keresztényei találkozhatnak.

Tényleg hasznos lenne ezt látni, mert ha a csirkét nem is, és talán a látomást sem, de a találkozás lehetőségét érdemes komolyan venni.

 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. október 18., péntek,
Lukács napja van.
Tartalom
Vezércikk

Pete Violetta
Búcsú
Talán eltűnök hirtelen

Gondolkorzó

Tóth Sára
Anyák napjáról, másként
Mit is keres az istentiszteleten?

Felszín

B. Tóth Klára
Mit hoz a víz
Életmorzsák egy friss házasság idejéből

Magasság

Szűgyi Zoltán
A magad helyén
Otthon

Mélység

Czapp Enikő
Érettség(i)
A lázadás oka

Fekete Zsuzsanna
Számvetés és rohanás
Aratni- akár még zölden is

Teljesség

Szikszai Szabolcs
A halban
Prófétává szülő Isten

Üzenet

Fekete Zsuzsanna
Érettségünk próbái
A tervezetthez képest

Áthallások

Bölcsföldi András
A megérlelt szeretet
Catullus négyszer

Kitekintés

Gueth Péter
A csirketemplom
Látomással nem vitatkozunk

Látogatóink száma a mai napon: 354
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45530092

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat