belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Felszín

Bella Violetta

Angyalok

Miről ismerjük fel őket?

Sokszor nehéz megfogalmazni egy lelkésznek, miért dolgozik. Mert nem mérhető kilóra, ami történik, és ráadásul valljuk is, hogy néha a munkánkat megáldva, néha hibáink ellenére kegyelemből a munkát, a változást Isten végzi el. Mégis, a hétvégén kaptam egy szeletnyi betekintést abba, miért is dolgozunk.

Elmentünk a férjemmel egy kedves szomszédos bencés pap ezüstmiséjére. Már az alkalom is felemelő volt a maga egyszerűségében és zeneiségével. Majd átmentünk a gyülekezeti terembe, hogy váltsunk két szót az atyával.

A nagy tumultusban nehéz volt az amúgy szerény ünnepelthez közel jutni, amíg viszont a folyosón vártuk a sorunkat, sokakba futottunk bele. Először egy hölgybe, akinek az arcát ugyan azonnal felismertem, de nem tudtam megmondani, honnan is ismerős. Cherry Jonesra hasonlít kicsit fiatalabb korában, mondjuk akkor, amikor a Jelekben eljátszotta a rendőrtisztet. Ennek a hölgynek is mosoly bujkált az arcán. Látványosan ő is felismert, és már mondta is, honnan: a bankból. És valóban! – csaptam a homlokomra. Nem egészen második hónapja élek Győr térségében, de kétszer is bementünk már kérdezősködni a bankba, mert nem boldogultam az internetes felülettel. Mindkétszer megjegyeztük a férjemmel, mennyire segítőkész ez a hölgy, és reméljük, máskor is hozzá kerülünk. Emlékezett ránk abból a sok arcból, akik naponta megfordulnak nála.

Egy másik hölgy is ránk köszönt, bevallom, első ránézésre nem tűnt ismerősnek. Majd mondja, hogy a patikából. És valóban! Jártunk a patikában is (talán ott is épp kétszer), és amikor a sorunkra vártunk, hallottuk, ahogy egy kismamának magyarázta el a hölgy a különböző gyógyszerek hatóanyagait és felhasználási különbségeit. Péterrel össze is kacsintottunk: ide fogunk járni, ha ilyen értelmesen elmagyarázzák azokat a nem mellékes háttérinformációkat, amikre eddig még más nem pazarolta az idejét. Komolyan okosabbak lettünk mindössze pár perc alatt. Ilyen szakértelemre szívesebben bízza oda magát az ember.

Harmadszor egy mosolygós férfi lépett oda a férjemhez: emlékszik rám, tiszteletes úr? És valóban, ő volt az, aki segített akkor, amikor egy kisebb autóbaleset miatt nem tudott odaérni idejében az istentiszteletet megtartani. Megkérdezte, mit segíthet, így ő lett a hírnöke, hogy az istentisztelet csúszik pár percet, és egy fuvar sem ártana, mert a lelkész kocsi nélkül maradt.

Ez a három személy mind olyan helyzetben segített, amiben járatlanok és ennélfogva kiszolgáltatottak voltunk. És egyszerre ezen a rendezvényen minden magyarázatot nyer: hát persze, azért, mert ők is Krisztusban hisznek. Angyalok abban a követi, hírnöki értelemben. A küldöttségük felelősségével kezelik az olyan hétköznapi helyzetet is, amikor valaki a munkájuk során fordul hozzájuk kérdéssel, értetlenkedéssel, segítségkéréssel, mások pedig váratlan helyzetben ajánlják fel segítségüket.

Azon gondolkodtam, (egy pap ezüstmiséjén amúgy is elég hangsúlyos a hivatás gondolatköre), hogy ennek örülnék a legjobban: ha így ismernék a gyülekezetem tagjait. Mint akik a leggyakorlatibb hétköznapi esetekben tudnak küldöttek, Isten követei lenni, és segíteni ott, ahova épp rendelte őket az Úr.

Lehetne az is a legfőbb célja egy lelkész életének, hogy a legszívetmelengetőbben prédikáljon, vagy minél többeket bevonzzon a templomba ( és természetesen ezek sem ördögtől való célkitűzések), de talán ez a legnagyobb misszió, a legjobb ízű belekiáltás a világba, ahogyan az ilyen emberek ott vannak a helyükön és működnek. Derűvel, küldöttként, segítőkészen. Meggyőződésem, hogy ez minden ékesszólásnál jobban megszólító evangelizáció. 

 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. május 25., szombat,
Orbán napja van.
Tartalom
Vezércikk

Szabó Julcsi
Mindenütt, amerre csak jársz
Mi van a batyudban?

Gondolkorzó

Záborszky Zsófia
A szabadság/rabszolgaság szigete
Sziget Fesztivál élménybeszámoló

Fekete Zsuzsanna
Ablak a végtelenre
Görbe tükörben az egyházi iskolák

Szakács Gergely
Ásó, kapa, nagykaland...
Mitől működik a házasság?

Herbert Dóra
Álmodtam egy iskolát magamnak...
Hátha egyszer ott állhatnak majd a gyerekeim (vagy unokáim?) a kapuja előtt

Felszín

Bella Violetta
Angyalok
Miről ismerjük fel őket?

Szoták Orsolya
Huszonévesként a világban
Mit tanulok abban az életszakaszban, amiben vagyok?

Fekete Zsuzsanna
Kikészítő kiképzés
Hogy érzi magát a menyasszony 3 héttel az esküvő előtt?

Magasság

Bölcsföldiné Türk Emese
Naomi útjai
Útra készen...

Horváth Zsuzsanna
Ő ugyanígy jön majd vissza
Gondolatfoszlányok egy hintaszékből

Győri Katalin
Szél úrfiak vizsgája
A jó öreg Szeptember...

Jezsoviczki Noémi
Kész vagyok?!
Jelenet egy házasság végén

Mélység

Záborszky Zsófia
Felkészülés az életre zárt ajtók mögött
Mi történik egy leánynevelő intézetben?

Miklya Luzsányi Mónika
Felkészülni a halálra
Mit jelent a „szép halál"?

B. Tóth Klára
Kórház, belülről
Mindennapok az elfekvőben

Teljesség

Fikó Norbert
Mire készített fel engem a teológia?
A láng, amely nem éget meg

Záborszky Dávid
Spárta és az Egyház
Hol vannak a férfiak?

Székely Tamás
Macska a fényképen
Kis mozaik-metafizika

Frederich Buechner
Várakozás
Frederich Buechner

Üzenet

Laczay Ágnes
„Megyek szerencsét próbálni!”
Hogyan lesz a mesehős?

Czapp Enikő
A hőssé válás útja (I.)
Mese, mese, mátka...

Géczy Ráhel
Az iraki helyzet margójára
.

Áthallások

Miklya Luzsányi Mónika
A végtelenség lovagja
Robin Williams halálára

Szakács Gergely
Üres tarisznya
Árral szemben vagy a hullám sodrásában?

Riport

Hajduk Zsófia
A Szabadulás útja
Merre tovább 35 év alkoholizmus után?

Kitekintés

Rácz Levente
Az iskolai erőszak
Könyvajánló

Látogatóink száma a mai napon: 5114
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44430855

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat