belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Mélység

Miklya Luzsányi Mónika

Felkészülni a halálra

Mit jelent a „szép halál"?

A tabuk feloldódásának virágkorát éljük, ha másutt nem is, a „nyugati" fehér ember fogyasztói kultúrájában mindenképpen. A testtel, testiséggel kapcsolatos tabuk végképp megszűnni látszanak. A szexuális szabadság eszméje a hatvanas évektől indult világhódító útjára, ledöntve a házasság sérthetetlenségének vagy a magzat védelmének szentségét is. A nagy tabudöntögetési lázban azonban új tabu született, ami talán még keményebb, mint az előzőek. A halál és vele együtt az elmúlás, az öregedés vált tabutémává. Ha haláleset történik a környezetünkben, még a hívő ember is jobbára bénán toporog, nehezen tud valami olyasmit mondani, ami nem sztereotípia, ami őszintén vigasztaló szó. Ha lehet, még a halállal kapcsolatos kifejezéseket is kerüljük, tabuként tiszteljük. Kultúránkból kikoptak a gyász eleven rítusai. Elfelejtettünk siratni, elfelejtettük ezt a sok évszázados, évezredes tudást, ami anyáink, nagyanyáink birtokában volt még.

A múlt század elején a halált még az élet természetes részének tartották. Olyan pontnak, amire fel kell készülni. A mai kor embere a gyors, a váratlan halált tartja „jó halálnak". Ha valaki élete delén „elalszik" (például szívinfarktust kap álmában), akkor azt mondjuk: szép halála volt. De miért is? Hiszen félbe kellett hagyni az életét, a munkáját, nem tudta elrendezni az ügyeit, nem volt ideje elbúcsúzni, kibékülni ellenségeivel vagy akár magával az Istennel. A római katolikus egyházban még ma is használják azt a régi imádságot, amely így szól: „A hirtelen és készületlen haláltól ments meg, Uram, minket!"

Mert a halálra készülni kell. Polcz Alaine tanatológus szerint a haldoklók és gyászolók kirekesztésének, a halál tabuvá tételének egyik oka éppen az ismeretlentől való félelem. Régen egy gyermek számára természetes volt a halál. Tudta, hogyan zajlik a haldoklás, milyen egy halott, miben más, mint az élő ember, hiszen a haldoklók ápolása és a halott felravatalozása, a siratás is otthon történt. Ma az élet nevében kitaszítjuk a családból a haldoklót, a halottól megpróbálunk minél távolabb kerülni, a gyászoló légüres térben él, hiszen nem szocializálódtunk a halálhoz. A gyerekeinket is próbáljuk a halálnak még a gondolatától is megóvni, s azt hazudjuk magunknak, hogy az ő érdekükben tesszük, mert nem akarunk fájdalmat okozni nekik. Pedig éppen ezzel a túlféltéssel alakítunk ki feloldhatatlan görcsöt a gyermekben. Ha nem visszük be a haldokló nagyszülőhöz, nem adjuk meg neki a búcsúzás, elválás lehetőségét. Ha nem mehet el a temetésre, vagy nem mehet be a ravatalozóba, akár évekig is eltarthat, míg fel tudja dolgozni, hogy miért tűnt el egyik napról a másikra a nagyszülő az életéből, akit pedig ő úgy szeretett.

Készülünk a szülésre, a házasságra, a gyereknevelésre, könyveket olvasunk és tanfolyamokra járunk, ám életünk legfontosabb pontjával, a lezárással nem foglalkozunk. S ezzel megcsonkítjuk a saját életünket. A halál kérdéseivel való foglalkozás ugyanis nem csupán az elmúlásra készíthet fel bennünket. Annak a tudatosítása, hogy minden, ami van, mulandó, így addig kellene örülnünk neki, amíg ezt megtehetjük, felértékeli kapcsolatainkat, életünk eseményeit. A tanatológusok gyakori megfigyelése, hogy mind a haldoklók, mind a gyászolók leginkább arról panaszkodnak, nem volt elég idejük rendezni az emberi, családi kapcsolataikat. A halál tükrében önmagunkat, életünket, értékeinket is meglátjuk. Aki tehát a halállal foglalkozik, az egyúttal élni is tanul.

A hívő ember számára a halál pillanata az ítélő Isten előtti megállás pillanata is. Nem mindegy, hogyan készülünk fel erre a pillanatra. Pilling János pszichiáter, a Magyar Hospice Egyesület egykori titkára szerint a vizsgálatok azt mutatják, hogy nem a vallásosság, hanem az élő hit az, ami segít a halállal való szembenézésben. A vizsgálatokból kiderült, hogy a külső módon vallásos emberek (a köznyelv őket nevezi pl. „vasárnapi hívőknek") egy kérdőívben önmagukat ugyan hívőnek nevezik, életvitelük, gondolkodásmódjuk azonban jelentősen eltérhet hitük alapvető tanításaitól. A halálos ágyon nagyon sokszor a „betanult hittételekkel", az ítélkező Isten képével küzdenek, sokszor reménytelenül. A belső módon vallásos emberekre az a jellemző, hogy életvitelük, döntéseik alapja megélt hitük. Ők azok, aki kevésbé félnek a haláltól, s képesek felkészülten szembenézni a búcsú pillanatával, képesek meglátni a megbocsátó, kegyelmező Istent a halálos ágyukon is. Ők Jób lelkületéig juthatnak el ma is – „tudom, hogy az én megváltóm él" –, s az utódok elmondhatják róluk: „az élettel betelve" aludtak el. (Jób 19,25; 42,17) 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. május 25., szombat,
Orbán napja van.
Tartalom
Vezércikk

Szabó Julcsi
Mindenütt, amerre csak jársz
Mi van a batyudban?

Gondolkorzó

Záborszky Zsófia
A szabadság/rabszolgaság szigete
Sziget Fesztivál élménybeszámoló

Fekete Zsuzsanna
Ablak a végtelenre
Görbe tükörben az egyházi iskolák

Szakács Gergely
Ásó, kapa, nagykaland...
Mitől működik a házasság?

Herbert Dóra
Álmodtam egy iskolát magamnak...
Hátha egyszer ott állhatnak majd a gyerekeim (vagy unokáim?) a kapuja előtt

Felszín

Bella Violetta
Angyalok
Miről ismerjük fel őket?

Szoták Orsolya
Huszonévesként a világban
Mit tanulok abban az életszakaszban, amiben vagyok?

Fekete Zsuzsanna
Kikészítő kiképzés
Hogy érzi magát a menyasszony 3 héttel az esküvő előtt?

Magasság

Bölcsföldiné Türk Emese
Naomi útjai
Útra készen...

Horváth Zsuzsanna
Ő ugyanígy jön majd vissza
Gondolatfoszlányok egy hintaszékből

Győri Katalin
Szél úrfiak vizsgája
A jó öreg Szeptember...

Jezsoviczki Noémi
Kész vagyok?!
Jelenet egy házasság végén

Mélység

Záborszky Zsófia
Felkészülés az életre zárt ajtók mögött
Mi történik egy leánynevelő intézetben?

Miklya Luzsányi Mónika
Felkészülni a halálra
Mit jelent a „szép halál"?

B. Tóth Klára
Kórház, belülről
Mindennapok az elfekvőben

Teljesség

Fikó Norbert
Mire készített fel engem a teológia?
A láng, amely nem éget meg

Záborszky Dávid
Spárta és az Egyház
Hol vannak a férfiak?

Székely Tamás
Macska a fényképen
Kis mozaik-metafizika

Frederich Buechner
Várakozás
Frederich Buechner

Üzenet

Laczay Ágnes
„Megyek szerencsét próbálni!”
Hogyan lesz a mesehős?

Czapp Enikő
A hőssé válás útja (I.)
Mese, mese, mátka...

Géczy Ráhel
Az iraki helyzet margójára
.

Áthallások

Miklya Luzsányi Mónika
A végtelenség lovagja
Robin Williams halálára

Szakács Gergely
Üres tarisznya
Árral szemben vagy a hullám sodrásában?

Riport

Hajduk Zsófia
A Szabadulás útja
Merre tovább 35 év alkoholizmus után?

Kitekintés

Rácz Levente
Az iskolai erőszak
Könyvajánló

Látogatóink száma a mai napon: 4873
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44430614

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat