belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Magasság

Farkas Zsuzsanna

Őszi nap fénye

Kávéházi történet

Avarillatú, napos őszi délutánon idősödő úr foglalt helyet egy régi kávézó belső udvarán és elmerengve figyelte a vendégek forgatagát. Régi rutin volt ez, sok délutánt töltött a kis kávézó asztalainál, barátok gyűrűjében, randevúkon, később feleségével, majd gyermekeivel. Kávéjába kortyolva megpillantott egy elegáns, középkorú hölgyet, aki a szemközti asztalnál foglalt helyet, majd mosolyogva rápillantott. A férfi szíve nagyot dobbant a bájos mosoly láttán, mely kétségkívül neki szólt, ezért esetlen félmosollyal válaszolt.

Őszi napok teltek el bágyadt napsütéssel, aztán köddel és hűvös esővel tarkítva. A kis kávézó udvarán álló fákon már majdnem minden levél megsárgult, de a hulló levelek alatt délutánonként már egy asztalnál ült az őszülő férfi és az elegáns hölgy. Két gőzölgő feketekávé fölött beszélgettek az időjárásról, zenéről, ételekről, de soha semmi komoly dologról. Bátortalanul nevettek néha egymásra beszélgetés közben, végül minden elfogyasztott kávé után egy intéssel búcsúztak el a kávézó előtt.

Egy délután a férfi ismét egyedül ült régi asztalánál és kávéja múltat idéző illatától emlékeibe révedt. Tűnődőn forgatta arany karikagyűrűjét és fiatalságára gondolt. Mindig büszkén viselte gyűrűjét, akkor azonban olyan szorosnak és kényelmetlennek érezte, mint soha azelőtt. Felrémlett előtte felesége fiatal arca, melyre később barázdákat karcolt az élet, újra látta megismerkedésüket, fiatalságukat és minden boldog percüket. Az együtt töltött évek nem voltak egyszerűek, de boldogan éltek, szeretve egymást. Két fiút neveltek föl, akik távoli egyetemen tanultak, de mindig örömmel tértek haza a szülői házba. Felidézte felesége őszinte, szívből jövő mosolyát, ami a nehézségek közepette sem torzult soha erőltetetté.

Újabb napok teltek el, és a férfi napközben is egyre többször gondolt az elegáns hölgy meleg, barna szemére. Délután nagy elhatározással lépett be a jól ismert kávézó ajtaján, majd lassan helyet foglalt.
– Féltem, hogy ma nem jön... – pillantott rá az elegáns hölgy.
– Mégis itt vagyok. Viszont ma jöttem utoljára – mosolygott vissza a férfi, majd a kérdő pillantásra válaszolva folytatta mondandóját. – Nem találkozhatunk többet, ez az utolsó közös kávénk. Ne haragudjon rám, kérem, de nem érzem helyesnek. Ön visszahozott a szívembe egy rég elfeledett érzést, amiért örökké hálás leszek, de ennek nem lehet folytatása. Otthon vár a feleségem, akinél csodálatosabb nővel soha sem találkoztam. Régóta házasok vagyunk már és mindketten megöregedtünk, de ő minden este hazavár és úgy mosolyog rám, mint, amikor először találkoztunk. Meglátszanak rajta az évek, de egy percre sem szűntem meg szeretni őt. Hálás vagyok önnek ezekért a délutánokért, de eljött a búcsú ideje. Egyszer, régen, egy nyári napon, Isten előtt esküdtem örök hűséget feleségemnek és megfogadtam, hogy hitetlenül őt el nem hagyom. Nem szándékom hát elhagyni őt még csak gondolatban sem. És nem akarok hitetlenné sem válni azzal, hogy esetleg nem hiszek már a közös jövőnkben. Hiszem, hogy Isten segítségével még sok mindent átélhetünk együtt, de ehhez most el kell mennem és többet nem jöhetek vissza.

Az elegáns hölgy kedves mosollyal bólintott, majd felállt és kezet nyújtott. Az ősz férfi jobb kezébe fogta a felé nyújtott, törékeny kezet és lassan megcsókolta. Még egyszer rápillantott a kedves arcra, majd székét betolva kisétált a kis kávézóból. Hazafelé újra múltján merengett és melegség járta át, ahogy felidézte fiatalságát, esküvőjét, gyermekei születését és a nehéz perceket. Úgy érezte, hogy az őszi nap fénye lelkéig hatol és mennyei béke árad szívébe. Az avarillatú úton lépkedve nosztalgikus könny csillant szemében és egyre gyorsabban gyalogolt haza, hogy újra láthassa felesége jól ismert, szívmelengető mosolyát, amikor ajtót nyit neki. 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. október 16., szerda,
Gál napja van.
Tartalom
Vezércikk

Czapp Enikő
Folyamatos reformáció
Bátorság vagy ráhagyatkozás?

Gondolkorzó

Fikó Norbert
Jézus követése
A megtérés egy pont vagy folyamat?

B. Tóth Klára
Indulj el egy úton
Kirepül a gyermekem. De hová?

Bölcsföldiné Türk Emese
Ház – As – Ság
Kíváncsi volt, hát lenyomta a kilincset.

Felszín

Bíró Anna
Egy utazás margójára
Fél év Brazíliában

Szabó Julcsi
Évadkezdésre
Díszletek a HÉV-en

Bölcsföldi András
Hinta, hinta...
Felnőttkorból gyermekkorba és vissza

Magasság

Ottucsák Melinda A.
Indulni kell
– képek valahonnan a Közel-Keletről –

Pólya Dániel
G. K. Chesterton: Az elfeledett óriás
(tündérmese négy felvonásban)

Farkas Zsuzsanna
Őszi nap fénye
Kávéházi történet

Mélység

Szakács Gergely
A szorongástól az önbecsülésig
Pál Feri könyvének margójára

Tóth Sára
„Gyermekeim, akiket ... fájdalmak közt szülök meg"
Szülés a Bibliában és az életben: szüléseim története

Záborszky Zsófia
Függőségből függőségbe
Hol kezdődik az ördögi kör?

Teljesség

Miklya Luzsányi Mónika
Menjetek el szerte a világba...
Egy magyar lelkész Mandzsúriában

Záborszky Zsófia
A szolgáló vezető
Az első lépések a vezetővé formálódás útján

Szakács Gergely
A test imádsága
Mit jelent Jézussal zarándokolni?

Üzenet

Szabó Julcsi
Egyre közelebb
Indulj el tapasztalni!

Czapp Enikő
A hőssé válás útja II.
„Aki dudás akar lenni"...

Áthallások

Miklya Luzsányi Mónika
Road movie másképpen
Új alapot építeni autózás közben

Hancsók Barnabás
Lágy eső
„Anya meghalt, apámat nem ismerem”

Kitekintés

Ottucsák Melinda A.
De én nem vagyok szendvicsgyerek!
Születési sor(s)rend - könyvajánló

Látogatóink száma a mai napon: 5362
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45522502

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat