belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Gyertyánként

Szabóné László Lilla

Eljött szülésének ideje

Jászol helyett klinika

Különös karácsony volt. A SOTE I. számú klinikája kongott az ürességtől. Mindenkit hazaengedtek, csak páran voltak, akik az égi gyermek anyjának nyomdokaiba léptek, az ünnepek idején adtak életet.

Már 9 nap telt el a kiírt időponthoz képest. Tudta, ha a következő napig nem indul be a szülés, orvosi beavatkozással kell megszülnie harmadik gyermeküket.

A már nehezen viselt nagy pocakkal egyre inkább kerülte a zsúfolt adventi vásári forgatagot, a rokonok és ismerősök kérdésáradatát, a telefonon érdeklődők kíváncsiskodását. Az advent, a várakozás megannyi árnyalata eltöltötte már: rákészülés, belefeledkezés, megpihenés, izgalom, türelmetlenség, toporgás, sürgetés, rimánkodás, könyörgés: Miért késlekedsz?! Indulj már!

Te vagy segítségem és megmentőm, Uram, ne késlekedj!

December 22. 9 óra. Az utolsó kialkudott időpont. Még reménykedett. Csak eljön addig a szülés ideje! Mennyire nem mindegy a kezdet! Mennyire más az isteni és az emberi akarat! Amennyire más az előre egyeztetett és a váratlan találkozás, a megbeszélt és a meglepetés ajándék.

Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett.

December 22. Már a kórházban várakozik. Szülészeti osztály. Bezsúfolva egy utolsó helyre a szűkös kórterem egyik sarkába. Vizit, vizsgálatok, adminisztráció. A család, a két nagyobb gyermek 110 km-re. Közelben lévő barátai, rokonai, ismerősök már mind az ünnepre készülnek. Mindenki tesz-vesz, takarít, süt, főz, csomagol.

Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt.

December 23. Hajnal. Fájások. Öröm. Mégiscsak! Betelt az idő! Nem emberek akaratából. Ha felülről a fájdalom, még a szenvedés is elviselhetőbb. Csak a cél van előtte, az élet csodája, a holnap, a fájdalmon túl.

Amikor az asszony szül, fájdalma van, mert eljött az ő órája, de amikor megszülte gyermekét, nem emlékszik többé a gyötrelemre az öröm miatt, hogy ember született a világra.


December 24. A kórház óráról órára ürül. Mindenki hazaindul, aki teheti. A veszélyeztetetteket is hazaküldik. Csak az 1-2 napos újszülöttek és az anyák maradnak a Szentestére.

És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.

Csak ketten maradnak. A hatágyas kórteremben a széles kórházi ágyon összebújik az anya és a karácsonyi gyermek. A magas, visszhangzó falak közt minden mozdulatnak, minden levegővételnek súlya van. A gyermek szuszogása, az anya lehelete összeér.

Kopogtatnak. Kedves arc. Egy barátnő. Ajándékot hozott és egy gitárt, karácsonyt dalolni. Ahogy az anya ismét a gyermekkel marad, maga elé veszi és pengetni kezd.

És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.”

Újabb kopogás. Most már többen, egy egész baráti család áll az ajtóban. Igazi szentesti kompánia. Már szól is a református karácsonyi ének, felerősítik az üres folyosók és a termek vastag falai, dicséret zengi be a klinikát!

A pásztorok így szóltak egymáshoz: „Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr.”Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisgyermeket. Amikor meglátták, elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak,és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik.

Lassan, nehezen alszik el. A fehér lepedős vas kórházi ágyon ketten kuporognak. Nézi, hosszan nézi a pólyába kötözött szuszogó csomagot, ahogy időnként fel-felnyitja szemhéját, grimaszol, szopiért cuppog, ásít, tátog. Ahogy lassanként ő is engedi, hogy lecsukódjon a szeme, még utoljára beletekint a távolság és a közelség örvényébe, az idei karácsony fényeibe. Távol az otthontól, a társtól, a két nagyobb gyermektől. Közel Istenhez, az Égi és a megszületett gyermekhez. Távol a megszokottól, a kiszámíthatótól, az eltervezettől. Közel a különöshöz, a váratlanhoz, a semmihez nem fogható csodához, az élet ajándékához.

Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében.

 

 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. október 22., kedd,
Előd napja van.
Tartalom
Vezércikk

Bölcsföldi András
A visszakapott karácsony
Az a karácsony, amihez nem tudsz mit hozzátenni.

Gyertyánként

Szabóné László Lilla
Eljött szülésének ideje
Jászol helyett klinika

Bölcsföldiné Türk Emese
Kifordított katedrális
Chartres-i advent

Farkas Zsuzsanna
Százéves karácsony
Szenteste a lövészárokban

Gondolkorzó

Szikszai Szabolcs
Az egyformák közt furcsa, aki más
Nincsen számukra hely?

Herbert Dóra
Nagy fényesség
Elvakít vagy megvilágít?

Szikszai Szabolcs
Beérkezés a startvonalba
A végén kezdődik az igazi út?

Felszín

Pólya Dániel
A meditációról kezdőknek
– egy kezdőtől –

Bíró Anna
Ének az aluljáróban
Ettél-e már cigányasszony konyhájában?

Dósa Loretta
Ajándékcsomagolás
Lépésről lépésre

Magasság

Tamási Dénes
Az Esernyő
Üres fejjel és kitisztult szívvel ballagott az esőben...

Czapp Enikő
Ház a tónál
A belső képek ereje

Jezsoviczki Noémi
Mégis, kinek a karácsonya?
Magdi, Pista, vagy....?

Mélység

Záborszky Zsófia
Selyempapírba csomagolt gyűlölet
Karácsony után a semmibe

Teljesség

Székely Tamás
„…Mert mind ez világ csudálja, Istennek szűztől lesz Fia”
A test szent botránya

Szakács Gergely
A lelkészgyereknek is lesz karácsonya, ugye?
Levél a padlásról

Szabó Julcsi
Fel sem tett kérdéseink válasza
„Reményteljes jövőt adok nektek”

Üzenet

Czapp Enikő
A hőssé válás útja (III.)
Megérkezés

Szabó Julcsi
Ami összekapcsol
Megérkezés egy új családba

Miklya Luzsányi Mónika
Várni jó…
Mire, hogyan, miért?

Áthallások

Szabó György
Elhavazva
Képmeditáció

Miklya Luzsányi Mónika
Eső előtt
,,kirobbanás lehetőségével telítődik a lég”

B. Tóth Klára
Tekeredik a kígyó
A tékozló fiú hazatérése

Kitekintés

Szoták Orsolya
Advent, fent és lent
Mit csinál decemberben a Szeretetszolgálat?

Találkozzunk!

Pólya Dániel
Kék tó, fehér hattyúk és fekete kávé
Beszámoló a balatonszárszói Közös(s)Ég találkozóról

Látogatóink száma a mai napon: 1854
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45560472

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat