belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Gondolkorzó

Szikszai Szabolcs

Beérkezés a startvonalba

A végén kezdődik az igazi út?

Egy elhanyagolhatatlan tényezőt hajlamosak vagyunk kifelejteni a számításainkból. Elfelejtjük, hogy minden megérkezés valami elmúlásának és valami más kezdetének a határán van.

Rég rájöttem arra, még Hankiss Elemér Félelmek és szimbólumok és Az ezerarcú én című könyvei olvasása közben egyetemistaként, hogy amire vágyunk, nem más, mint az édenkert. Az édenkert viszont nem azonos a mennyországgal, mert nincsenek előzményei. Az előzmények nélküli állapotra vágyunk. Amikor még nem tartottunk sehonnan sehová. Az illúzió, amit a vallás kapcsán Marx a keresztényekkel szembeni kritikaként fogalmaz meg, nem a menny, hanem az édenkert. A bűneset előtti állapot utáni sóvárgás. A legnagyobb illúzió ezért éppen az, ha úgy teszünk, mintha nem történt volna meg a bűneset, és az ember nem űzetett volna ki a paradicsomból.

Az ember sírva jön a világra. Megérkezik valahová, és onnan tudja, hogy megérkezett, hogy rossz itt lenni. Visszavágyik az előző állapotba.

Első nap az iskolában. Emlékszem a gyerekek kétségbeesett arcára, amikor a szüleik otthagyták őket. Világos volt, hogy valami visszavonhatatlanul új veszi a kezdetét. Az iskolakezdéssel együtt járó sírás. Valami elkezdődött, mert valami véget ért. A kötetlen otthonlét a családi környezetben.

Honnan tudom, hogy megérkeztem valahová? Erre a kérdésre emberek milliói ezt a választ adják: onnan, hogy jól érzem magam. Általában nem azok adják ezt a választ, akik jól érzik magukat, hanem akik nem.

Akik valóban jól érzik magukat, tudják, hogy ez döntés. Az élethez viszonyulás kérdése, és nem a körülmények együttállásának a következménye. Akik úgy vélik, a beérkezettség tétlen várakozás eredménye, azok azt gondolják, hogy nem ők futnak a cél felé, hanem a cél közeledik hozzájuk. Komikus. Erre mondták gyerekkoromban, hogy mire vársz, hogy a sült galamb a szádba repüljön?

Van rossz értelemben vett várakozás is. A rossz értelemben vett várakozás jele az, hogy már hosszú-hosszú ideje nem érkezem meg oda, ahová meg szeretnék. Amikor a buszt az erdő közepén várjuk. Vagy a vonatot a hegytetőn. Amikor azt várjuk, hogy a hegy menjen Mohamedhez. Persze, nem megy, mi meg úgy érezzük, kitolt velünk az élet vagy a jó Isten, mert mindenki másnak összejött az élet. Én meg sehová sem jutok. De vajon nem arra várok-e, hogy a cél érjen el hozzám, ahelyett, hogy én érnék el a célig?

Az embernek, ha igazán őszintén teszi fel a kérdéseit, be kell ismernie, hogy igaza van a Bibliának, amikor azt mondja, hogy átutazóban vagyunk ebben a világban. Hogy a beérkezettség elérhetetlen. Csak azokat gondoljuk beérkezettnek és gond-nélkülieknek, akiknek nem ismerjük az életét belülről. Mások élete mindig zöldebb. A keresztény élet a mennyek országának a kiteljesedése. Egy cél felé haladás. Ezen az úton szakaszok vannak. Valami véget ér és valami kezdetét veszi. Onnan tudhatom, hogy kezdetét vette valami, hogy elgyászolom azt, hogy ami eddig volt, véget ért. Honnan tudhatom, hogy megérkeztem valahová? Onnan, hogy sírok. Az ember minden igazán jelentős eseménynél sír, még akkor is, ha ez a sírás nem fizikai.

Már egy éve házasok voltunk a feleségemmel, amikor nagyjából egyszerre tudatosodott bennünk, hogy ez már így marad. Már soha nem fogunk senkivel „úgy” megismerkedni, már együtt fogunk maradni. Ez megrémített minket. Nehéz időszak volt, de ebben a nehéz időszakban gyászoltuk el szingli önmagunkat, és vette kezdetét a tényleges értelemben vett házasság. Azt gondoljuk, hogy akkor érkeztünk el a házasságig, amikor eljegyezzük egymást vagy amikor házasságot kötünk, de igazság szerint nem az ünnep, a gyűrű és a templomi szertartás jelentette a megérkezést, hanem az a felismerés, hogy már soha nem lesz semmi úgy, mint előtte volt. Ez kétségbeejtő, de ezen a traumán keresztül nyílt meg az út előttünk a szingliségből a házasság felé. Így érkeztünk meg a házasság kezdetéhez. Hogy azon belül mikor érkezünk meg a célig? „Hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek, vele tűrök, vele szenvedek, és őt sem egészségében, sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában, holtomig vagy holtáig hitetlenül el nem hagyom, hanem teljes életemben hűséges gondviselője / segítőtársa leszek. Isten engem úgy segítsen!” A beérkezés a meghalás, ami egy új kezdet nyitánya.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. október 23., szerda,
Gyöngyi napja van.
Tartalom
Vezércikk

Bölcsföldi András
A visszakapott karácsony
Az a karácsony, amihez nem tudsz mit hozzátenni.

Gyertyánként

Szabóné László Lilla
Eljött szülésének ideje
Jászol helyett klinika

Bölcsföldiné Türk Emese
Kifordított katedrális
Chartres-i advent

Farkas Zsuzsanna
Százéves karácsony
Szenteste a lövészárokban

Gondolkorzó

Szikszai Szabolcs
Az egyformák közt furcsa, aki más
Nincsen számukra hely?

Herbert Dóra
Nagy fényesség
Elvakít vagy megvilágít?

Szikszai Szabolcs
Beérkezés a startvonalba
A végén kezdődik az igazi út?

Felszín

Pólya Dániel
A meditációról kezdőknek
– egy kezdőtől –

Bíró Anna
Ének az aluljáróban
Ettél-e már cigányasszony konyhájában?

Dósa Loretta
Ajándékcsomagolás
Lépésről lépésre

Magasság

Tamási Dénes
Az Esernyő
Üres fejjel és kitisztult szívvel ballagott az esőben...

Czapp Enikő
Ház a tónál
A belső képek ereje

Jezsoviczki Noémi
Mégis, kinek a karácsonya?
Magdi, Pista, vagy....?

Mélység

Záborszky Zsófia
Selyempapírba csomagolt gyűlölet
Karácsony után a semmibe

Teljesség

Székely Tamás
„…Mert mind ez világ csudálja, Istennek szűztől lesz Fia”
A test szent botránya

Szakács Gergely
A lelkészgyereknek is lesz karácsonya, ugye?
Levél a padlásról

Szabó Julcsi
Fel sem tett kérdéseink válasza
„Reményteljes jövőt adok nektek”

Üzenet

Czapp Enikő
A hőssé válás útja (III.)
Megérkezés

Szabó Julcsi
Ami összekapcsol
Megérkezés egy új családba

Miklya Luzsányi Mónika
Várni jó…
Mire, hogyan, miért?

Áthallások

Szabó György
Elhavazva
Képmeditáció

Miklya Luzsányi Mónika
Eső előtt
,,kirobbanás lehetőségével telítődik a lég”

B. Tóth Klára
Tekeredik a kígyó
A tékozló fiú hazatérése

Kitekintés

Szoták Orsolya
Advent, fent és lent
Mit csinál decemberben a Szeretetszolgálat?

Találkozzunk!

Pólya Dániel
Kék tó, fehér hattyúk és fekete kávé
Beszámoló a balatonszárszói Közös(s)Ég találkozóról

Látogatóink száma a mai napon: 4621
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45570658

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat