belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Áthallások

Gueth Péter

Kenyerem

"Kenyér után bolyong, hogy hol találna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja."

Jób, 15,23.

Meg kell keresnem a kenyerem. Nincs kenyerem, ezért meg kell keresnem. Minden reggel kilépek az ajtómon, bezárom, és a kulcsokat elteszem. Lemegyek a lépcsőkön három emeletet, nincs lift, de nem baj, lefelé úgyis könnyebb. Ha a házban felmostak, akkor a kopott lépcsőfokok csúszósak, figyelnem kell a lépésekre. A bejárati kapu tölgyfa volt valamikor száz éve, talán büszkeségből nem enged, feszíteni kell, épp csak résnyire nyílik, hogy kiférjek, máris csukódik és hangosan csattan mögöttem. Felgyorsítom lépteimet, nehogy a kapu melletti lakásban lakó egykori házmesternéni utánam topogjon, és megfenyegessen, hogy már megint ez a csapkodás, miért nem lehet normálisan - nem lehet -, csendben közlekedni.
Az utcasarokig tíz méter, tele kutyapiszokkal, de hát szegény állatoknak is kell valahová - a sarkon túl szerencsére nagy a forgalom hajnal óta, ott a szorgos cipőtalpak már mind széthordták. A trolimegállóban ideges tömeg, a legtöbben dohányoznak, a cigarettavégek gyors íveket írnak le a levegőben, füstöt húznak maguk után, kis meteorként szétrobbannak a köveken, vagy egy cipő alatt végzik, vagy ha nem vigyázok, akkor a kabátomon.
Koldusok és krisnások kéregetnek az aluljáró előtt, ez utóbbiak azért, hogy megetethessék az előbbieket - mondják.
A metrónál tolongás, jegy és bérlet, mozgólépcső a föld alá, piros számláló, két és fél perc, addig az óriásplakátok ígérnek nagyon sok boldogságot, csak meg kell venni, és alá kell írni néhány évet, kis kamatra, meg hogy két év garanciával. Benyöszörög egy rozsdás szerelvény, csattognak az ajtók, itt nincs házmester néni. Aki áll, az himbálózik, aki ül, az alhat még néhány megállónyit.
Elérem az épületet, fotocellás ajtó halkan surran, bent meleg, szürke, fehér és fém és steril jellegtelenség. Nyolc órán keresztül itt leszek, mert keresem a kenyerem. A szürke, fehér és fém színek között. Dobozokat kell kinyitogatni, egy asztalra kipakolni a tartalmukat, megszámolni, majd egy rácsos papírra számokat írni, a dobozt újra visszazárni, leragasztani és egy raklapra helyezni, ha a raklap eléggé megtelt, akkor fóliával átkötni, telefonon a központba szólni, hogy vihetik. Napi háromszáz dobozt kell átpakolni, így keresem a kenyerem.
Hazafelé menet már sötétedik, az üzletek bezártak. Vinnem kell kenyeret vacsorára, ezért egy szupermarketbe megyek, amely még nyitva van, ahol ilyenkor este hatalmas a tömeg. Olyanok gyűlnek össze itt, akik egész nap máshol, talán kék, fehér és réz, vagy szürke, sárga és piros, esetleg zöld, barna és ólom színek között keresgéltek. Nagy nehezen, sok bocsánat, és elnézés közben, oldalazva átvergődök a hátsó sarokba, ahol ott áll a kenyeres pult. Üres. Még morzsák sincsenek sehol elszóródva körülötte. Talán sohasem volt rajta kenyér, és más okból áll itt? Nem tudom, de mire észbe kapok, már tele is dobáltam a kosaram mindenféle csillogó műanyagzacskóval, meg dobozzal és palackkal, amikben színes löttyök vannak, és csúszni kezdek, az üzlet megdől, mint egy hánykódó hajó, mintha ki akarna vetni magából, a kassza felé sodródom, és nem tudok megállni, és már pittyeg a kódolvasó kérlelhetetlenül és a mogorva pénztáros ítéletet hirdet felettem, aki már reggel hat óta ott ül és színes zacskókat és palackokat meg dobozokat rakosgat jobb kezétől a bal kezéig egy futószalagon, mert a kenyerét keresi ő is, neki sincs, csak színes zacskók és piros fénycsík, és fehér, és szürke.
A trolimegállóban lomha a tömeg, már csak néhány túlélő cigaretta parázs köröz lassan, néha lehull egy-egy a megálló tömegsírrá változó macskakövei közé. A sarkon befordulok és nekifeszülök a kivénhedt tölgyfaajtó lapjának, épp csak résnyire, hogy beférjek, és most tartom, lassan engedem, alig kattan. Felfelé három emelet, nincs lift, csak a szemétledobó, egy öreg korlát kúszik felfelé csigaívben, talán neki kellene belém kapaszkodni. Az ajtómhoz érve a zárakat kinyitom, az ajtót magam mögött bezárom, a kulcsokat elteszem. Megjöttem. A cipőmet papucsra cserélem, kabátom felakasztom, sapkát mellé, úgy. A konyhába megyek és elkezdem kipakolni a nejlonokból a nejlonokat, a zizegőkből kiemelem a recsegő-zörgőket, a legszínesebbeket az asztalon hagyom, a többit a hűtőbe teszem, a palackokat és dobozokat szintén. Aztán leülök az asztal mellé egy székre és nézem a mai nap eredményét, a fogásomat, amiért oly sokat keresgéltem, és beletúrok, és néhány zacskót kinyomkodok és keresgélek, de nem találom, felbontok egy dobozt is, a tartalmát kiöntöm egy pohárba, de semmi, pedig azért indultam el reggel, és most mégsincs sehol? Nem találom, nincs kenyerem. El kell menjek megkeresni a kenyeremet. De most hullafáradt vagyok, nem vagyok rá képes, különben is, kint már sötét van és hideg, majd reggel. Felállok, kicsoszogok a konyhából, a villanyt lekapcsolom. A fürdőszobába nyitok, a vizet megeresztem, kék és fehér és halványzöld. Majd a törülközőt a szárítóra akasztom, a villanyt eloltom, az ajtót magam mögött bezárom. A folyosó végén benyitok, a ruhámat levetem, az ágyat megvetem, az ébresztőórát beállítom, a lámpát eloltom. Álmos vagyok, ásítok. Fekete, sötétkék, fekete, itt már nem keresem a kenyerem.

Gueth Péter
teológus

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. szeptember 18., szerda,
Diána napja van.
Tartalom
Felszín

Pete Violetta
16 tonna feketeszén

Már központi ideológia sincs, csak egyéni közhelyek.

Czapp Enikő
Krumplihámozás

Rendes anya módjára rendes vacsorát rittyentek.

Turcsik Ferenc
Maximin-minimax
Ami bizonyos, hogy a lécet akkor nem verjük le, ha embernek érezzük magunkat.

Pete Violetta
Mi leszek, ha nagy leszek?

...minden munkatársam fogja tudni, hogy az Úr az én kősziklám, és első számú főnököm.

Magasság

Réz-Nagy Zoltán
"A munka szabaddá tesz"
Jézust nem a biztonsá-gunk, hanem a nyugtalan-ságunk érdekli...

Mélység

Hézser Gábor
A munkahelyi kiégés
Én élem-e az életemet - vagy az "élet él engem?

Tóth Sára
Munkamegosztás a családban
Mit üzenünk gyermekeinknek?

Teljesség

Kovács Endre
A holnapnak élni, a mának, vagy a mában?

Ami ma nem megy, holnap sem megy ...

Üzenet

Szerkesztő
Madarak

Nézzétek az ég madarait, nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket.
Máté 6.26.

Németh Péter
Rendben van-e az életed?

....elengedtem minden tartozásodat, mivel könyörögtél nekem.
Máté evangéliuma 18. 23 - 35.

Áthallások

Pete Violetta
Apáról fiúra
Hányunkat határoz meg titkon az, hogy a szüleinktől mit láttunk?

Turcsik Ferenc
Eladó az egész világ...
Emberek! Így nem megy!

Gueth Péter
Kenyerem

"Kenyér után bolyong, hogy hol találna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja."

Jób, 15,23.

Riport

Szerkesztő
A szeretettől motiváltan
Ha melletted van valaki, aki feltételek nélkül szeret...

Szerkesztő
Mi lesz eztán?

Gazdasági válság

Kitekintés

Rácz Róbert
Az igaz ember miből él?
Szegénnyé nem az tesz, hogy nem kapunk, hanem az, hogy adni nem tudunk.

Fekete Zsuzsa
Munka Isten áldásával

Nem a kívánság teljesülésben kell hinni, hanem a beteljesítőben.

Ablonczy Ágnes
Őrizni és Művelni
Nem a kívánság teljesülésben kell hinni, hanem a beteljesítőben.

Látogatóink száma a mai napon: 5039
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45321823

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat