belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Teljesség

Tóth-Simon Károly

Asszociáljunk közhelyekben?!

Róma 8,28

A másfél éves kislányom több mint egy hete kórházba került, és másnap megoperálták. Azóta még mindig bent van, a feleségem pedig a nap huszonnégy órájában mellette. Kapott egy ágyat a kórteremben, ő eteti, fürdeti, pelenkázza, méri a lázát, játszik vele, olvas és énekel neki. Nagyon nehéz nekünk a kórházi körülmények között látni a lányunkat. Az egyetlen dolog, amit tehetünk, hogy Istenben bízva imádkozunk, hogy javuljon az állapota. Mivel látogatási tilalom van, én csak nagyon kivételes esetekben láthatom őt. A feleségemmel pedig csak telefonon tudok beszélni – ha nem számítom azokat a 2-3 perces villámlátogatásokat, amikor ruhát vagy ételt viszek be nekik.

Valaki bátorítani szeretett volna minket, és ezért a legismertebb igeversek egyikét osztotta meg velünk: „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott." (Róm 8:28, MBT) Az egyik legszebb igevers, nagyon mély tartalommal. Feltár valamit Isten szívéből, arról, hogyan gondolkodik, hogyan uralja és irányítja a világmindenséget és egyéni körülményeinket egyaránt. A különböző bibliafordítások más-más színben ragyogtatják meg Pál apostol gondolatait:

Konkordáns fordítás:
„Tudjuk pedig, hogy az Isten mindent a javukra munkál azoknak, akik Őt szeretik."

Egyszerű fordítás:
„Egészen biztosak vagyunk benne, hogy minden összedolgozik azoknak a javára, akik Istent szeretik."
Vida Sándor:

„Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik szeretik az Istent, minden együttmunkál a javukra."

Csia Lajos:
„Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden összedolgozik a javukra."

De!

Van egy kis bökkenő. Nem szeretem, amikor abban a pillanatban, amikor én nehézséget vagy szenvedést élek meg, valaki az orrom alá dörgöli ezt az igeverset. Tudom, hogy minden szava igaz. Tudom, hogy Isten szeret engem. Tudom, hogy valamilyen titokzatos és számomra ismeretlen módon még a legnagyobb nehézségből is jót tud kihozni. De erre a felismerésre nekem kell eljutnom. Az nem működik, amikor valaki megpróbálja ezt a gondolatot bátorításként vagy meggyőzésként rám erőltetni.

Az Istennel való egyéni kapcsolatunk nagyon sokrétű lehet. Ő tudja, hogy milyen fejlesztési terve van mindannyiunk életére, és annak megfelelően cselekszik. Nincs két egyforma gyermeke, így nincsenek sablonos megoldásai sem arra nézve, hogyan bontakoztassa ki bennünk Krisztus képmását mind teljesebben. Valaki Isten személyre szabott módszeréről így fogalmazott:
„Isten sosem munkálja két ember növekedését ugyanúgy. Isten kézműves, nem pedig tömegtermelő. (...) Neki van terve arra az énre vonatkozóan, aki szeretne, hogy legyek. Ez pedig nem pontosan úgy fog kinézni, mint a bárki másra vonatkozó terve, ami azt jelenti, hogy szabadságot és felfedezést igényel, hogy megismerjem, hogyan tervezi Isten a növekedésemet. (...) Különböző módon tanulunk, különféle bűnökkel küszködünk, és különböző módon viszonyulunk Istenhez."

Egyéni tervében része van a nehézségeknek és a szenvedésnek is. Pál apostol arról ír, hogy az Istennel való kapcsolatunk és az abban való kiteljesedésünk nagyon nagy értékű kincs, mely gyenge és önmagában értéktelen cserépedényben van (2Kor 4:7). Amikor az élet viharai következtében megrepedezik cserépkorsónk fala, a maga teljességében tudja átengedni Isten dicsőségét, fényét, szépségét, szeretetét. Kellőképpen össze kell törnünk ahhoz, hogy többé ne mi legyünk erősek, ne a mi szépségünket képviseljük a világ előtt, hanem megtörtségünkön keresztül engedjük megmutatkozni az Istent. Jézus ismert gondolatát („Boldogok a lelki szegények...") egy parafrázis így adja vissza: „Boldogok, akik saját erejük végére értek. Minél kevesebb van belőle, annál jobban megnyilvánulhat Isten és az ő uralma életükben" (Mt 5:3, The Message).

És hogy jön a képbe a Róm 8:28? Hogyan használjuk ezt a verset? Én hogyan élem meg, ha találkozom vele? Amikor nehézségben vagyok, el kell jutnom arra a szintre, ahol már el tudom fogadni, hogy Istennek van igaza. Egy ideig azonban még csak a saját érzéseimmel és szenvedésemmel vagyok elfoglalva, és ilyenkor hajlamos vagyok kioktatásnak venni, ha megemlítik. Azt érzem, hogy tudnom kellene, hogy minden a javamra válik, de nem tudom. Hogy éreznem kellene, milyen jó nekem, hogy Isten megenged valamilyen nehézséget az életemben, de nem érzem. Hogy hinnem kellene, hogy jobb nekem, hogy szenvedek, mintha nem szenvednék, de nem hiszem.

Hitetlen lennék? Hitetlen lennél? Nem hiszem. Egyszerűen arról van szó, hogy egy ilyen mély értelmű igazságot nem úgy kell közölni velünk, mint a csütörtöki menüt a menzán. Nem úgy értjük meg, mint a tévéújság leírását az esti filmről. Olyan mélység rejlik e szavak mögött, melyet ízlelgetnünk kell, mielőtt le tudnánk nyelni. Idővel eljön az a pillanat, amikor már nem szabadulni akarunk a rossz körülményből, hanem elfogadjuk és átöleljük azt. Mesterünkként és tanítónkként tekintünk rá. Úgy látjuk, mint egy útjelző táblát, mely közelebb visz minket Istenhez. Amíg azonban ehhez a ponthoz nem értünk el, fájdalmat és szenvedést okoznak az ismert szavak. Találjuk meg a bátorításnak olyan módját, mely nem sebeket okoz, hanem bekötözi azokat. És éljük meg az Igét úgy, hogy az belső motivációból fakadjon, ne pedig külső kényszerből. 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. május 23., csütörtök,
Dezső napja van.
Tartalom
Vezércikk

Záborszky Zsófia
A szabadság rabságában
- a sikeres pályaválasztás lehetőségei és buktatói

Gondolkorzó

Szabó Julcsi
Földi perspektíva szerint élek és fűszerezem Isten áldásával?!
Mennyei és evilági nézőpontok

Péter-Szarka László
És akkor mindkettő megmarad
A tér hiánya

Kihívás

Géczy Ráhel
Ha csupa fül lennénk…
Gyülekezeti önismeret

Felszín

Bella Violetta
Rossz kutya!
Mi lehetne belőlem, ha hagynám?

Magasság

Jezsoviczki Noémi
Kosarak
Nem csak kenyérrel él az ember

Bölcsföldi András
Opció
Isteni sakkjátszma

Mélység

Miklya Luzsányi Mónika
Amikor bezárulnak a kapuk… Vagy mégsem?
Az életközépi válság mint új lehetőség.

B. Tóth Klára
Felülről szervezve
„Íme, én újat cselekszem"

Teljesség

Tóth-Simon Károly
Asszociáljunk közhelyekben?!
Róma 8,28

Thoma László
Nincsenek véletlenek (?)
Az idilltől a valóságig

Üzenet

Farkas Zsuzsanna
Az álmok ereje
„A lehetetlen nem létezik”

Herbert Dóra
Szabadulás a fogságból
Magyarországon magyarnak lenni

Áthallások

Hancsók Barnabás
Nyugodtan szemlélődve vagy egyfolytában kattintgatva?
Az interaktív filmezésről

Czapp Enikő
Egyszerű és bonyolult
Mint az élet

Találkozzunk!

Pólya Dániel
Fehér sivatag
– stílusgyakorlat, illetve helyenként beszámoló a Közös(s)Ég Magazin írószemináriumáról –

Látogatóink száma a mai napon: 5778
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44417175

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat