belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Üzenet

Németh Péter

"Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek."

Milyen sors is jutott nekem az életben? Mit tudnék elmondani róla?

Lekció: Józsué könyve 17: 14-18.
Textus: Filippi levél 4: 11-13.

Különös, hogy amikor idős embereket kérünk meg arra, hogy meséljenek életük soráról, akkor a legtöbb esetben bajok, próbák, csapások, betegségek és szenvedések elbeszélése, elpanaszolása történik. Az öröm, a boldogság, a megelégedés valahogy nálunk magyar embereknél nagyon is a háttérbe szorult. Panaszkodhat-e örökké a keresztyén ember? A szentírás tanítása az, hogy nem, mert a panasz elégedetlenséget jelent. Elégedetlenséget azzal, aki sorsunkat vigyázza.
Miként látjuk a múltunkat, a jelenünket és a jövőnket? Miként látjuk a sorsunkat mi, keresztyén emberek, akik a sorsunk Urának és kézbentartójának fiai és leányai vagyunk? A sorsunkra elsősorban úgy tekintünk, mint egy sorsolásra, egy sorsvetésre, amibe nem szólhatunk bele, és bármennyire szeretnénk is, nem a mi akaratunkon múlik. A sorsolással, és a sorsunkkal ugyanazt kell tennünk: el kell fogadnunk azt, ami éppen nekünk jutott, akár vannak sorstársaink, akár nincsenek. El kell fogadnunk azt, amit nekünk mért az élet sorsvetője, az Úr, az Isten.
Amikor Izráel népe elfoglalta az ígéret földjét - miként a mi magyar honfoglaló eleink is tették -, törzsenként vették azt birtokba. Mielőtt megkapták volna, mielőtt eldőlt volna, ki hol telepedhet le, előtte bejárták, megszemlélték, és gondosan összeírták annak a területnek a nagyságát, értékeit, majd felosztották elfogadható értékű és nagyságú részekre, és ezután az "Úr színe előtt" Józsué - a nép vezére - sorsvetéssel elosztotta közöttük.

Van-e igazságos elosztás? Lehet-e igazságos sorsolás?
Aki a sorsolással jól járt, jobban járt, mint a többiek, annak az embernek az a véleménye, hogy: igen van, és ez is az volt. Aki azonban a sorsolás során a rosszabb, előnytelenebb, értéktelenebb részt kapta, az úgy érzi, hogy valami nem jól történt, és a sorsolás nem volt igazságos.
A sorsvetés ma is azzal kezdődik - ott, ahol nem tudunk nélküle döntésre jutni -, hogy annak résztvevői elfogadják a feltételeket, megbeszélik a részleteket, és a sorsolást követő teendőket. Sorsvetés után pedig - mivel abba mindenki előtte beleegyezett -, csak azt tehetik, hogy elfogadják sorsukat, és nem kérheti, követelheti senki a másik sorsát magáénak. Bele kell nyugodni mindenkinek abba, amit kapott.
Amit kapott, mert a sorsvetés során a legtöbb esetben nem a veszteségeken osztozunk, hanem azt döntjük el, ami által több lesz az életünk. Azt osztjuk szét, amit megszereztünk, amit örököltünk, ami a közösből a mi részünk, a mi tulajdonunk lehet azután.

Izráel népe új országot, új hazát kapott az Istentől, a "tejjel-mézzel folyó Kánaánt". Azt gondolhatnánk, hogy az egyiptomi nyomorúság, a negyvenévnyi pusztai vándorlás ínséges ideje után mindenki örülni fog a végre elnyert új és jobb sorsának. Nem így történt. Mint minden sorsolás után, itt is voltak, akik veszteseknek érezték magukat. A felosztott területek bibliai oldalakon keresztül történő aprólékos leírása után, amikor József leszármazottai is egy törzsként megkapták nekik sorsolt földjüket, így válaszolnak az Úr színe előtt sorsot vető vezetőjüknek, Józsuénak: "...nem elég nekünk!"
Nem elég - azt jelenti, hogy több kell. Többet szeretnénk, többet akarnánk, többre és jobbra vágynánk.
Örök kísértése minden embernek, Isten gyermekeinek is: az elégedetlenség. Amikor a sorsunkkal, az életünkkel, testi adottságainkkal, szellemi képességeinkkel, földi lakóhelyünkkel, családunkkal, szomszédainkkal, öröklött vagy megszerzett földi javainkkal elégedetlenek vagyunk.
Mai napra rendelt igénkről - magyarázatként - többek között ezt a mondatot olvashatjuk református bibliaolvasó kalauzunk lapjain: "Igényeink jóval meghaladják a szükségeinket."
Ádám és Éva elégedetlensége Istentől kapott sorsukkal - örök tanulságként áll előttünk, örökké "jobb sorsra vágyó", magunkat "jobb sorsot érdemlőnek" tartó emberek előtt. Volt-e szüksége Ádámnak és Évának az édenkert összes fája mellett ráadásként még arra az egyre is, amelynek gyümölcse nem lehetett az övék? Vajon kevesebb, szegényebb lett volna az életük nélküle? Mindenki tudja, hogy: nem volt szükségük rá, mégis leszakították.
Mennyi hasonlóan felesleges gyümölcsét kínálja szemünknek ma is a kísértő. Mennyi minden kecsegtető látványa mellett súgja a szívünkbe, hogy "Te még ezt is megérdemelnéd!", mert "Neked még ez is járna!" Ahogy Jézus Krisztus is érezhette ott a pusztában böjtölve, hogy nem kell neked éhezned, mert van hatalmad, hogy elvedd, ami jár neked.
Vajon mindent megérdemelnénk, és minden valóban jár nekünk, amiről azt mondja a világ hazug szava mögött rejtőző kísértő, hogy: igen? Vajon fel kell-e lázadnunk a sorsunk ellen, és a sorsunkat kezében tartó Isten ellen, ha valami, amire nagyon vágyunk, nem lehet a miénk? Vajon követelnünk kell, mint a magukat földre dobó hisztis gyermekek, vagy pedig erővel és csellel is meg kell szereznünk attól, akinek jobb sors adatott, mert én is méltó lennék rá? "Igényeink jóval meghaladják a szükségeinket."
Mennyi igény, mennyi hiábavaló vágyakozás mérgezi meg az életünket, és teszi azt keserűvé.
Isten igéje azt mondja, ha valóban nem elég, ami neked jutott, ha valóban, igazán szükséged van a többre, akkor dolgozz, és küzdj érte, de arra mindig vigyázz, hogy ne úgy legyen neked több, hogy azáltal testvéred, sorstársad szükséget szenvedjen. Jézus Krisztusban pedig - nem szabad elfelednünk - minden ember sorstársunkká, és testvérünkké lett.

Fel kell mérnünk újra és újra az igényeinket. Nem csak azt, amit ma már szinte betegesen megteszünk, és nemcsak itt, hazánkban, hanem a hozzánk képest jóval gazdagabb országokban is, hogy megszállottként számolgatjuk, mi hol kerül kevesebbe, hol "akciósabb" megvennünk azt, amit szeretnénk, hanem azt is mérjük fel, hogy mire van IGAZÁN szükségünk. Mi az, amiért élünk, mi az, amiért munkálkodnuk, fáradoznunk kell.
Aki pedig elfeledkezik arról, hogy más az igény és más a szükséges, az az ember örökké elégedetlen lesz a sorsával, mert ami van, az mindig kevés lesz.
Annyi mindent megtanultunk ebben az életben, hogy jól, jobban tudjuk élni azt. Tanuljuk meg sorsunk elfogadását, az igényeink helyükön való tartását, mert ha azok elszállnak a magasba, akkor örökké csak azokra tekintünk felfelé vágyakozó, szomorú, sóvárgó tekintettel, és nem vesszük észre a testvéreket, a felebarátainkat, akikben mindent megadott nekünk a mi Édesatyánk, teremtő és szerető Istenünk.
Tanuljuk meg ezt az "okos" látást, amely nem néz bele a vakító napba tágra nyílt szemekkel, mert tudja, hogy miként maradhat meg az életnek Isten szerint való tiszta és világos látása. Tanuljunk a damaszkuszi úton három napra vakká vált, de Krisztussal való találkozása után mennyei látást nyert Pál apostoltól, aki ezt írta: "Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem."
Mindenre van, és mindenre lesz erőnk Jézus Krisztusban, mert - ahogy a házi áldás is tanítja -: "Hol hit, ott szeretet,hol szeretet, ott béke, hol béke, ott áldás, hol áldás, ott Isten, hol Isten, ott szükség nincsen." Ebben a hitben, a sorsunkat Isten kezében tudó hitben lehet a nem elégből - elég, és a szomorú, kesergő, panaszkodó életlátásból, Istenben való öröm, megelégedettség, és boldogság.
Ámen

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. november 16., szombat,
Ödön napja van.
Tartalom
Vezércikk

Czapp Enikő
Szegénység
Isten mindig tudja, mit csinál.

Felszín

Pete Violetta
A Ráday utcán
No, mi kellene neked?

Magasság

Gueth Péter
Életéhség
Miből következik a felzabálás kényszere?

Réz-Nagy Zoltán
Jobb adni...
Az adásban és elfogadásban rejlenek az élet legszebb pillanatai

Turcsik Ferenc
Max Weber á la carte...
Az á la carte fogalma körülbelül annyit tesz a gasztronómiában, mint az ételek szabadon választása az étlapról, amihez hozzátartozik az is, hogy az összeállítás is teljesen az étkezni vágyón múlik.

Mélység

Tóth Sára
A szülői feladat:
hogyan sáfárkodunk Isten egyik legnagyobb ajándékával, gyermekeinkkel?

Teljesség

Szabados Ádám
Egy örökösödési vita és egy tanmese
Tudtam, hogy ha Jézus tényleg most jön vissza, akkor csak az van, amim van.

Turcsikné Révész Judit
Három sáfár...

Ha a sáfárságról gondolkodom, jó és talán kevésbé jó példák egész sora jut eszembe. Kétségtelenül emberi szemeim először a közelemben élő embereket veszik észre.

dr. Michna Ottóné Ablonczy Ágnes
Igazit
Lehet igazivá, vagy mese marad?

Somogyi Péter
Sáfárkodj okosan!
Honnan van, amim van? Hogyan használom?

Üzenet

Németh Péter
"Mert ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál?"
"Hosszú idő múlva aztán megjött azoknak a szolgáknak az ura..."

Németh Péter
"Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek."
Milyen sors is jutott nekem az életben? Mit tudnék elmondani róla?

Áthallások

Géczy Katalin
Gazdaggá tettél
Elmélkedés Mozart nagy g-moll szimfóniája mellett (K.V.550)

Tóth Sára
Petri György: Ősz
Persze senki sem szeret szembenézni a sötétséggel.

Gueth Péter
Saját hang
Kay Pollak: Hétköznapi mennyország (Svéd film, 2004)

Riport

Szerkesztő
"Az unalomtól falra tudok mászni!"

Kiegyensúlyozott, energikus emberre, egészséges lélekre valló gondolatok és mondatok.

Szerkesztő
"Megmutatni a létezésünket"
Kik is vagyunk mi magyar reformátusok? Milyen értékeink vannak, mi az, amivel gazdagítani tudunk másokat?

Szerkesztő
"Nem a mienk a cég"

Nem a mienk a cég - de benne dolgozunk.

Kitekintés

Bölcsföldi András
Álmodtam egy világot magamnak
Egy ilyen koncert is segíti az együttélést, az elfogadást, a befogadást, a nyitást. Magát a kapcsolatot. Segít eltávolodni magunktól, segít felemelkedni.

Dányi-Nagy Márió
Két ország - két világ
A kereszténység megáll - az ész világában is, nem csak a hitében.

Kovács Szilvia
Sok vagy kevés, amink van?
Nem csak a lelkészre bízatott sok vagy kevés, hanem az egész közösségre.

Látogatóink száma a mai napon: 5536
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45761939

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat