belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Áthallások

Tóth Sára

Petri György: Ősz

Persze senki sem szeret szembenézni a sötétséggel.

 

Ezek ezek ezek
Ezek a didergő gyerekkezek
Ezek az eső
Vert levelek
Ahogy
Kapkodnak nyúlkálnak
Melegért fényért
És lerohadnak mielőtt a tél
Megdermesztené őket
E fonnyatag kérlelő kezecskéket.

Régen, amikor az emberek jobban ki voltak szolgáltatva a természet erőinek, amikor nem városban laktak és nem vették magukat körül annyi mesterséges fénnyel, jobban is féltek a sötétségtől, az éjszakától, a téltől és a hidegtől. Éppen ezért tudták oly sóvárogva várni a téli napfordulót, a fény születését, és ezért kapcsolódik össze ez az ünnep Krisztus születésével. Krisztus az igazi "naptámadat", aki világosságot hoz a sötét világba. De "pislákoló mécs" ő, nem erőlteti rá a fényét senkire. Advent idején gyertyát szoktunk gyújtani, a gyertyafény nem látható jól, csak teljes sötétségben. Ugyanígy, a Krisztus világossága sem fog számunkra megmutatkozni mesterséges fénnyel, hazug csillogással berendezett világunkban.

Persze senki sem szeret szembenézni a sötétséggel. Legkevésbé saját lelkének sötétségével. Kényelmesebb az a szürke maszlag, amit az életünknek nevezünk. Márpedig nem tudunk mélyre menni, és nem pillanthatjuk meg a világosságot a sötét háttér nélkül: a szürke maszlagot időnként ki kell élesíteni, el kell választani a jót a rossztól, az életet a haláltól, sötétet a világostól. Ebben segítenek a versek, ebben segít az igazi jó irodalom. Kivált a huszadik századi. Ne meneküljünk előle, különösen adventben nem. Petri György nagy költő volt, aki éles szemmel látta a sötétséget, az élet kegyetlenségét, az ember kiszolgáltatottságát.

Talán ezért van az, hogy a legtöbb versében van valami dermesztő távolságtartás, mintha kívülről szemlélné a "pléhpofával" előadott borzalmakat: másként nem lehetne bírni. Ez a vers nem egészen ilyen. Talán ezek a szaggatott, kopogó sorok nem is annyira rejtik el a benne kifejeződő mély sóvárgást. Már az első sor jelzi a vers intenzitását. "Ezek ezek ezek": a hármas ismétlés szenvedélyes, bár még nem tudjuk, hogy felháborodást, dühöt, türelmetlenséget vagy panaszt fejez ki. Talán egyszerre mindet. És amikor már tudjuk, mi jön utána, úgy olvashatjuk, mint iszonyú erejű kesergést, mintha a költő az égnek szegezné, az Isten arcába vágná a didergő kezecskék sorsát.

Különös, hogy a költő a fonnyadt őszi leveleket - a mi környékünkön sok a platán, nekem rögvest a platán óriási nagy tenyere ugrik be! - gyerekkezekkel azonosítja. E meghökkentő metafora köré szerveződik az egész vers. Az ősz az öregek, az elmúlás évszaka. A "fonnyatag kezecske" ellentmondásos képétől visszahőkölünk. Nehéz elfogadni, hogy gyerekek is megbetegednek és meghalnak, hogy a szenvedéstől időnek előtte megöregednek, hogy az emberi élet gyakran befejezetlenül és beteljesületlenül megszakad. A gyermekség és az öregség megidézésével a rövid vers felvillantja az egész emberi életciklust. Az emberi kéz és a falevél azonosítása az irodalomban általánosan elterjedt archetipikus erejű metaforára épít: az emberi életciklus és a természeti körforgás megfeleltetésére. A fiatalság az élet tavasza, öregség az ősz és a tél időszaka. Mire vágyik lelke mélyén és mitől menekül minden ember? Fél a hidegtől, a didergéstől, vagyis a magánytól és az elutasítástól. Fél a haláltól. Sóvárog a fény és a meleg után. Szeretet és legmélyebb egzisztenciális értelemben vett otthon után. Nem véletlen, hogy sortöréssel a "Vert" szót hangsúlyozza a szöveg. Mindannyian "eső vert" gyermekek vagyunk: otthontalanok, és mindannyian "vert" gyermekek vagyunk: sebzettek kívül-belül. És talán azért gyermekkezekről van itt szó, mert a gyermek az, aki kapkod-nyúlkál, látványosan didereg, nem leplezi kiszolgáltatottságát. Embervoltunk e dermesztő kiszolgáltatottsága mindvégig megmarad, bárhogy leplezzük, még fonnyatag öregkorunkban is.

De ez így kevés lenne. Olyan világban élünk, ahol a "legkisebbek" dideregnek, áznak-fáznak, ahol a kiszolgáltatottakat, a nyomorultakat bántják, kirekesztik, hiába kapkodnak-nyúlkálnak, kérlelnek az ablakunk előtt. "Ha nem tettétek meg eggyel e legkisebbek közül, velem nem tettétek meg." Nem fogadtátok be az Ember fiát.

"És lerohadnak." Petri György a legkíméletlenebb költő, akit valaha olvastam. Beleveri az orrunkat. Nem zörögve lehullnak, leszállingóznak, hanem "lerohadnak". Az ősz télbe fordul, a fonnyadás halálba. És már semmi kétségünk nem lehet afelől, hogy rólunk beszél. Nem a levélről, az emberről. A levél nem rohad le a fáról (csak az avar rohad el később, a hótól meg az esőtől), a hús rohad le a csontról, a sírban. Sőt, a levél kizöldül, a természet megújul, de az ember, az egyedüli példány nem tér vissza többé. Íme, az első zsoltár ellenpontja, melyben az igaz embert a víz mellé ültetett fához hasonlítja a zsoltáros, akinek a levele nem hervad el. És ez a vége. A didergő kezecskéket nem melegíti fel semmi. Hiányzik belőle az Újszövetség reménysége, hogy az elrohadó mag életre fog kelni. De amint Dietrich Bonhoeffer írta a börtönben, "az utolsó szót nem lehet, nem szabad hamarabb kimondani, mint az utolsó előttit". Aki nem látja a sötétséget, a világosságot sem látja, aki nem látja a halált, az életet sem látja.
Az egész vers egy óriási nagy sóvárgás és kérlelés. Legyünk csöndben: halljuk meg a sóvárgást, a kérlelést. Halljuk meg, amint ember és természet, az egész teremtett világ "egyetemben fohászkodik és nyög", vágyva a szabadulást a "rothadandóság rabságából". Halálra szánt kezeinket nyújtogassuk mi is az ég felé:
sóvárogva, kérlelve...

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 29., péntek,
Auguszta napja van.
Tartalom
Vezércikk

Czapp Enikő
Szegénység
Isten mindig tudja, mit csinál.

Felszín

Pete Violetta
A Ráday utcán
No, mi kellene neked?

Magasság

Gueth Péter
Életéhség
Miből következik a felzabálás kényszere?

Réz-Nagy Zoltán
Jobb adni...
Az adásban és elfogadásban rejlenek az élet legszebb pillanatai

Turcsik Ferenc
Max Weber á la carte...
Az á la carte fogalma körülbelül annyit tesz a gasztronómiában, mint az ételek szabadon választása az étlapról, amihez hozzátartozik az is, hogy az összeállítás is teljesen az étkezni vágyón múlik.

Mélység

Tóth Sára
A szülői feladat:
hogyan sáfárkodunk Isten egyik legnagyobb ajándékával, gyermekeinkkel?

Teljesség

Szabados Ádám
Egy örökösödési vita és egy tanmese
Tudtam, hogy ha Jézus tényleg most jön vissza, akkor csak az van, amim van.

Turcsikné Révész Judit
Három sáfár...

Ha a sáfárságról gondolkodom, jó és talán kevésbé jó példák egész sora jut eszembe. Kétségtelenül emberi szemeim először a közelemben élő embereket veszik észre.

dr. Michna Ottóné Ablonczy Ágnes
Igazit
Lehet igazivá, vagy mese marad?

Somogyi Péter
Sáfárkodj okosan!
Honnan van, amim van? Hogyan használom?

Üzenet

Németh Péter
"Mert ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál?"
"Hosszú idő múlva aztán megjött azoknak a szolgáknak az ura..."

Németh Péter
"Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek."
Milyen sors is jutott nekem az életben? Mit tudnék elmondani róla?

Áthallások

Géczy Katalin
Gazdaggá tettél
Elmélkedés Mozart nagy g-moll szimfóniája mellett (K.V.550)

Tóth Sára
Petri György: Ősz
Persze senki sem szeret szembenézni a sötétséggel.

Gueth Péter
Saját hang
Kay Pollak: Hétköznapi mennyország (Svéd film, 2004)

Riport

Szerkesztő
"Az unalomtól falra tudok mászni!"

Kiegyensúlyozott, energikus emberre, egészséges lélekre valló gondolatok és mondatok.

Szerkesztő
"Megmutatni a létezésünket"
Kik is vagyunk mi magyar reformátusok? Milyen értékeink vannak, mi az, amivel gazdagítani tudunk másokat?

Szerkesztő
"Nem a mienk a cég"

Nem a mienk a cég - de benne dolgozunk.

Kitekintés

Bölcsföldi András
Álmodtam egy világot magamnak
Egy ilyen koncert is segíti az együttélést, az elfogadást, a befogadást, a nyitást. Magát a kapcsolatot. Segít eltávolodni magunktól, segít felemelkedni.

Dányi-Nagy Márió
Két ország - két világ
A kereszténység megáll - az ész világában is, nem csak a hitében.

Kovács Szilvia
Sok vagy kevés, amink van?
Nem csak a lelkészre bízatott sok vagy kevés, hanem az egész közösségre.

Látogatóink száma a mai napon: 2732
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57521836

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat