belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Felszín

Pete Violetta

Emlékkapszula

Vajon a reformátorok, vajon az 56-osok tudták-e anno, mit vesznek be?

Beveszem, megeszem, megtörtént.
Akár a téli napsütés, az a halk zongoraszólam a folyosóról, vagy a kedvenc füstölőm illata. Pont úgy lenyelem ezt is. Most már a testem része. Én vagyok.
Bevettem, és ki tudja mi van benne, hogyan hat majd rám. De az biztos, hogy hatással lesz. A hatóanyag elindul az emésztő szervektől sok éren keresztül a legkisebb pontjaimig, építve, vagy éppen rombolva. Beépül.
Talán hasznosnak bizonyul, és ebből táplálkoznak majd a sejtek. Talán rombol, és kísérteni fog, hogy aztán ilyet soha többé ne vegyek be. Gondolnád, hogy egyetlen antibiotikum hátrahagyott nyomai 30 évig meglátszanak a szervezetedben?

És sorra veszünk be dolgokat, táplálkozunk. Néha vitamint, néha fájdalomcsillapítót, de ahogyan az a mostani influenza elleni szerrel is van, kétséges, hogyan fog hatni. Mi rejlik a kombóban? Mit rejt mondjuk a mai nap, vagy az este, és mi fog belőle beépülni, mi fölösleges, és mi árt? Vagy csak elmúlik? Nem igazít el sem a gyógyszerész, sem Maria Treben, mit kezdjek a következővel, a következő pillanattal, amit be kell, hogy vegyek.

Vajon a reformátorok, vajon az 56-osok tudták-e anno, mit vesznek be?
Vajon elérte-e a kívánt hatást? Mit éreztek?
Nem tudom. Mint ahogyan azt sem, hogy mikor teszek, mondok, vagy mondanak nekem valamit, ami fontos lesz. Minden perc mérlegen van, hogy érdemes-e a megmaradásra. Akár mint egy jó detektívregényben, a leglényegtelenebb momentumok is jelentőséget nyerhetnek. És néha a legjobban előkészített és emlékezetesre tervezett pillanatok sem érik meg azt, hogy a jövő visszatekintsen rájuk.

Ha emlékezünk valamire, az azt jelenti, hogy hatása volt. Talán csak éppen szentimentális tenmagadra, talán egy egész nemzetre. Beépült a mi lelkünkbe, beépült a lelkesedésünkbe, vagy a félelmünkbe, vagy csak abba a furcsa gyomorbizsergető érzésbe, amit jobb híján nosztalgiának hívunk. Beépül a véráramba.

Te magad leszel belőle.
Én magam leszek belőle.

 

 

 

Mátrix (The Matrix) science fiction akciófilm Larry és Andy Wachowski írásában és rendezésében. Elsőként 1999. március 31-én került a közönség elé.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. november 18., hétfő,
Jenő napja van.
Tartalom
Felszín

Pete Violetta
Emlékkapszula
Vajon a reformátorok, vajon az 56-osok tudták-e anno, mit vesznek be?

Magasság

Turcsik Ferenc
Bölcsészmatek
Így lesz a 2x2 néha 5

Mélység

Pete Violetta
Ismeretlen férfi ismerős illattal
Még az orrunk is emlékezik…

Kovács Szilvia
Tükör az ajtó mögött
Elég egy aprócska dolog, amellyel megindul az emlékek áradata.

Teljesség

Turcsikné Révész Judit
Emlékezés és felejtés
Az emlékezés mégiscsak kivételes dolog…

Dr. Michna Ottóné Ablonczy Ágnes
Ki visz virágot?
Mert mifélék Isten útjai?

Üzenet

Nagy László
Emlékezés a focistára
„a labda választott engem, s nem én a labdát"

Áthallások

Gueth Péter
Amíg élünk, emlékezünk
Eljövök egy idegen helyre, hogy olyan valakire emlékezzek, aki sohasem járt itt, amíg élt?

Fekete Zsuzsa
Balázs álma
Eltelt csaknem harminc év…

Turcsik Ferenc
Emlékezem, tehát vagyok
Nem bánom, hogy nemcsak a jóra emlékezem.

Hajdúné Tóth Lívia
Így van jól
Előbb a lábát add neki!

Riport

Szerkesztő
150 éves a Budapest-Németajkú Egyházközség
"Lesz ebből egyszer újra templom?"

Kitekintés

Fodorné Ablonczy Margit
Emlékeztetés által ébresztgetem tiszta gondolkodásotokat…
Emlékezés: áldás vagy átok?

Pete Violetta
Jubileum, visszaemlékezés
Valami elkezdődött egy negyed évszázada…

Látogatóink száma a mai napon: 2145
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45770219

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat