belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Mélység

Kovács Szilvia

Tükör az ajtó mögött

Elég egy aprócska dolog, amellyel megindul az emlékek áradata.

Mindig is csodáltam azt a különleges, Istentől kapott ajándékunkat, amely lehetővé teszi az emlékezést. Miért olyan csodálatos, hogy van erre lehetőségünk?

Számomra elsősorban azért, mert így nem csak egyszer élhetünk meg valamit. Miközben emlékezünk, a múlt újra jelenné válik. Sokszor nem is tudjuk pontosan, mivel és miért, de máris elkezdődik bennünk egy folyamat. Ha engedjük, hogy magával vigyen, akkor a célba érkezésnél azt érezzük: újra éltem azt, amit már magam mögött hagytam. Mintha még egyszer megtörténne velem.

Elég egy illat, amely felidézi, milyen volt hazaérkezni, előre örülni annak, hogy közös asztalhoz ülhetünk. Vagy ahogyan a levegőben hirtelen megváltozott valami, ami jelezte, hogy közeledik a tavasz vagy hóesés várható. Elég egy szín, amely emlékeztet valakinek a ruhájára és arra, amit közösen élhettünk meg. Elég egy mozdulat, amelyet éppen úgy tett meg valaki, ahogyan régen egy másik, hozzánk közel álló személy. Elég egy aprócska dolog, amellyel megindul az emlékek áradata, és sodor, visz magával bennünket is. Ezek az emlékek egészen váratlanul lepnek meg bennünket. Nem tudjuk őket befolyásolni, hogy korábban vagy később jöjjenek. Nem tudjuk azt mondani, hogy most örömmel fogadjuk őket, szélesre tártuk ajtónkat előttük, mint ahogyan azt sem tudjuk megtenni, hogy kizárjuk őket, mert nem állunk készen a fogadásukra.

Vannak azután olyan emlékeink is, amelyek mindig élesen élnek bennünk. Bármikor elő tudjuk hívni őket, sőt, ez a folytonos, meg nem szakadó emlékezés tartja őket életben. Hogyan is lehetne ez másképpen? Hiszen már a történés pillanatában azt mondtuk: ezt soha nem fogom elfelejteni. Szinte belénk égtek, vésődtek, fontosak nekünk, elszakíthatatlanok tőlünk.

Vannak azonban másfajta emlékek is. Amelyek mintha mindig azok mögött az ajtók mögött rejtőznének, amelyeket hiába próbálunk, nem tudunk megnyitni. Hiába rángatjuk előbb türelmesen, később kétségbeesve a kilincset, hiába fordítanánk a kulcsot, valami nem engedi, hogy az ajtó mögé tekintsünk. Még akkor sem, amikor tudjuk, hogy ott valami nagyon fontos vár ránk. Valamivel szembe kellene néznünk, mert csak akkor léphetünk tovább, mégsem sikerül.

Milyen érdekes, hogy nem tudunk mindent irányítani. Pedig szeretnénk, és az élet számtalan területén ehhez szoktunk hozzá.

Talán azért marad csukva az emlékezés ajtaja, mert ezzel védjük önmagunkat. Az ajtó mögött ugyanis mindig van egy tükör. Amelyben természetes módon önmagunkat látjuk. Az emlékezés ajtaja mögött pedig azért van tükör, hogy ne kívülről lássuk önmagunkat és életünk korábbi pillanatait. A tükör lehetőséget ad arra, hogy az emlékezés belőlünk is megmutasson valamit. Azt, hogy milyenek voltunk, miért azt és úgy tettük, miért azt mondtuk vagy gondoltuk. Rájövünk arra, hogy a múlt nem tőlünk független, véglegesen lezárt események sorozata, hiszen az emlékezésben megint egészen közel kerül hozzánk. A tükör segít abban, hogy a jelenünket formáljuk, alakítsuk az alapján, amit a tükörbe nézés során megértettünk.

Mert az emlékezés képessége ajándék. Istentől kaptuk. Sokféleképpen lehet jól élni vele.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. május 24., péntek,
Eszter , Eliza napja van.
Tartalom
Felszín

Pete Violetta
Emlékkapszula
Vajon a reformátorok, vajon az 56-osok tudták-e anno, mit vesznek be?

Magasság

Turcsik Ferenc
Bölcsészmatek
Így lesz a 2x2 néha 5

Mélység

Pete Violetta
Ismeretlen férfi ismerős illattal
Még az orrunk is emlékezik…

Kovács Szilvia
Tükör az ajtó mögött
Elég egy aprócska dolog, amellyel megindul az emlékek áradata.

Teljesség

Turcsikné Révész Judit
Emlékezés és felejtés
Az emlékezés mégiscsak kivételes dolog…

Dr. Michna Ottóné Ablonczy Ágnes
Ki visz virágot?
Mert mifélék Isten útjai?

Üzenet

Nagy László
Emlékezés a focistára
„a labda választott engem, s nem én a labdát"

Áthallások

Gueth Péter
Amíg élünk, emlékezünk
Eljövök egy idegen helyre, hogy olyan valakire emlékezzek, aki sohasem járt itt, amíg élt?

Fekete Zsuzsa
Balázs álma
Eltelt csaknem harminc év…

Turcsik Ferenc
Emlékezem, tehát vagyok
Nem bánom, hogy nemcsak a jóra emlékezem.

Hajdúné Tóth Lívia
Így van jól
Előbb a lábát add neki!

Riport

Szerkesztő
150 éves a Budapest-Németajkú Egyházközség
"Lesz ebből egyszer újra templom?"

Kitekintés

Fodorné Ablonczy Margit
Emlékeztetés által ébresztgetem tiszta gondolkodásotokat…
Emlékezés: áldás vagy átok?

Pete Violetta
Jubileum, visszaemlékezés
Valami elkezdődött egy negyed évszázada…

Látogatóink száma a mai napon: 3808
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44422324

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat