belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Áthallások

Turcsik Ferenc

Emlékezem, tehát vagyok

Nem bánom, hogy nemcsak a jóra emlékezem.

Vannak olyan dolgok az életemben, amelyekről szinte tudomást sem veszek, mert annyira természetesek, mint a levegő lélegzéskor. Van és kész. Vagyok és kész. Emlékezem, tudok dolgokat, rendszerezek, tapasztalok, és még sorolhatnám, mi mindent csinálok, amelyek magától értetődőek. Amikor még gyerek az ember, akkor könnyen mosolyodik el azon, hogy a nagyszülők nem emlékeznek már dolgokra a múltból, vagy éppen arra nem, hogy a szemüvegüket hova is rakták le... aztán később rájöttem, hogy az emlékezés nagyon is fontos és ambivalens része az életemnek.

Egy közismert dal, vagy legalábbis ez a rész közismert belőle, azt mondja: csak a jóra emlékezem. Hát ez az, amit én nem tudok megtenni. Sokszor próbáltam, hogy (talán) milyen fantasztikus lenne is, ha csak a jóra emlékezhetnék, de nem sikerült összehoznom a dolgot... aztán rá kellett döbbennem, hogy ez nem is akkora baj. Hiszen az én életem is csak olyan, hogy jó és rossz dolgok egyaránt alkotják, és az a fajta emlékezés, amelyben a rossz dolgok, azok feldolgozása nem kap helyet, nem lenne valós vagy hiteles emlékezés. Éppen ezért nem is bánom, hogy nem csak a jóra emlékezem.

Ez, mármint az emlékezés nagyon emberi, hiszen csak az időben élők számára fontos ez annyira. Az idő meghatározza minden lépésemet, minden döntésemnek része. Éppen ezért a tapasztalatoknak és a levont konzekvenciáknak is része az idő. Az idő, melynek van múltja, jelene és jövője. Az a múlt, az a jelen és az a jövő, ami az enyém, és egy kicsit másé is. És ez mindenkire igaz.

Az emlékezés is azok között a dolgok van, ami az embert emberré teszi. Ebbe beletartozik az is, ami a bibliai bűneset történetében is benne van. Hogy mi is ez? Nem más, mint az a fajta kettősség, amit a jó és rossz tudásával az ember a kezébe vett. Az, hogy sokszor - legtöbbször - eléggé tudatlanul kell az embernek döntést hoznia, de kell, jellemzi az emberi élet ambivalenciáját: vagy jó lesz vagy nem. Amikor tökéletes helyzetben élt az ember, biztos volt a dolgok kimenete. Ez megváltozott. Az emlékezés is magával hozza ezt, hiszen egyaránt része az emlékezésnek a jó és a rossz. Ahogy a jó és rossz közötti döntés felelőssége sem választás kérdése többé, ez sem. Akarhatok én csak a jóra emlékezni, de nem megy...

Hallgatom a Petőfi rádiót. Nézem az olvasólámpám zöld búráját. Ma is jó napom volt, de valahogy mégsem. Hiába próbálom felidézni, hogy hol romlott el, valahogy nem igazán megy. Ez az érzés valahogy nem olyan, mint amit elő lehet idézni, hanem inkább olyan, mint amit elő lehet hozni, mert ráadásul olyan ismerős is... A homály a késő éjszakában, mely a lámpa fényén túl körülölel az irodában, figyelmeztet: sokszor az emlékezés nem tudatos, hanem nagyon is tudattalan történés, ami képes akaratlanul is elő- és felhozni olyan érzéseket és gondolatokat, amelyekre nem is számítok.

De holnap is lesz nap. Egy új nap, új kezdetekkel, új feldolgozott és újonnan szerzett emlékekkel, hogy érezhessem továbbra is, hogy ember vagyok. Örömmel emlékezem, hiszen ez az én életem.  A jóra szívesen, a rosszra kevésbé. Az egyiket megölelem, míg a rosszból megpróbálok tanulni és nem ugyanazokat a hibákat elkövetni. Érzem és tudom, hogy vagyok, hogy ember vagyok mert emlékezem...

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. április 25., csütörtök,
Márk napja van.
Tartalom
Felszín

Pete Violetta
Emlékkapszula
Vajon a reformátorok, vajon az 56-osok tudták-e anno, mit vesznek be?

Magasság

Turcsik Ferenc
Bölcsészmatek
Így lesz a 2x2 néha 5

Mélység

Pete Violetta
Ismeretlen férfi ismerős illattal
Még az orrunk is emlékezik…

Kovács Szilvia
Tükör az ajtó mögött
Elég egy aprócska dolog, amellyel megindul az emlékek áradata.

Teljesség

Turcsikné Révész Judit
Emlékezés és felejtés
Az emlékezés mégiscsak kivételes dolog…

Dr. Michna Ottóné Ablonczy Ágnes
Ki visz virágot?
Mert mifélék Isten útjai?

Üzenet

Nagy László
Emlékezés a focistára
„a labda választott engem, s nem én a labdát"

Áthallások

Gueth Péter
Amíg élünk, emlékezünk
Eljövök egy idegen helyre, hogy olyan valakire emlékezzek, aki sohasem járt itt, amíg élt?

Fekete Zsuzsa
Balázs álma
Eltelt csaknem harminc év…

Turcsik Ferenc
Emlékezem, tehát vagyok
Nem bánom, hogy nemcsak a jóra emlékezem.

Hajdúné Tóth Lívia
Így van jól
Előbb a lábát add neki!

Riport

Szerkesztő
150 éves a Budapest-Németajkú Egyházközség
"Lesz ebből egyszer újra templom?"

Kitekintés

Fodorné Ablonczy Margit
Emlékeztetés által ébresztgetem tiszta gondolkodásotokat…
Emlékezés: áldás vagy átok?

Pete Violetta
Jubileum, visszaemlékezés
Valami elkezdődött egy negyed évszázada…

Látogatóink száma a mai napon: 89
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44206521

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat