belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Magasság

Turcsik Ferenc

„Kör közepén állok..."

...és forgok újra, meg újra, míg advent lesz újra

A kör (vagy a gömb) mint síkidom megragadta már sokszor a művészetekkel foglalkozókat, ahogy a gondolkodók is szívesen alkalmazták példáikban. Amikor az időről beszélünk, akkor annak akár ciklikusságát, akár egyenes voltát, vagy éppen bármilyen más elképzelést róla, valahogy szintén valamilyen mértani alakzathoz hasonlították a legtöbb esetben. Ám ezek a látásmódok, véleményem szerint, leegyszerűsített változatai annak a valóságnak, amelynek megértésében segítenek, de semmiképpen nem írják le eléggé teljesen. Nem is vállalkozom én sem a teljes leírásra, de egy teljesebbre igen.

Az idő ciklikussága azt jelenti, hogy bizonyos időszakokra osztható az emberiség története, amely időszakok akár körkörösen is válthatják egymást. A lineáris szemlélet szerint viszont egy végpont felé halad az idő - és így a történelem is - egy meghatározott kezdőpontból kiindulva. Mindkét szemléletmódnak megvan a maga logikája, ez tagadhatatlan, és akár kizáró jelleggel is értelmezhetjük ezeket a látásmódokat. Azonban tehetünk másként is.

Ez a másként pedig nem más, mint az, hogy nem csak az emberiség egészére nézve értelmezzük a történelmet és a világot, hanem ennek kisebb egységeiben is. Így például szocio-kulturálisan is meghatározott időket kapunk, ahol, ha nem is előre meghatározható módon, de mégiscsak felfedezhető akár a ciklikusság, akár a lineáris idő. Mint keresztyén embernek, számomra a történelem és az idő az Isten teremtése felől az Isten országának kiteljesedése felé halad, azaz mindenképpen lineárisan értelmezendő. Azonban ez nem zárja ki a ciklusok meg- és jelenlétét sem. Persze ez utóbbit nem a végtelenségig tartó folyamatnak kell látnunk, hanem sokkal inkább az ebben a korszakban - azaz az előbb említett két pont közötti időszakban - olyan szakaszoknak, amelyek nem egy körforgás, hanem (talán) folyamatos újjászületés részei.

Így lehet nemzeti, vagy akár személyes időről is beszélni, melynek része a múlt, a jelen és a jövő is. A krízisek, a megújulások, azok a dolgok, amelyek elvisznek a halálba, majd onnan ismét sikerül feltámadva újjászületnünk, akár mint nemzetnek, akár mint egyénnek, és ezek a feltámadások és ciklusok az életünk célja, a teljesebb és boldogabb élet felé visznek. És persze mindezt még jól össze is kavarhatjuk, és azt hiszem, hogy akkor leszünk a legközelebb a valósághoz. Persze ez - tegyük hozzá - nem a hagyományos szemlélet. Ott mindig dönteni kell, hogy most ez vagy az a valóság.

Lehet, hogy én vagyok ilyen szintetizáló és kibékítő alkat, aki hisz abban, hogy a konfliktusokat sokszor az oldja fel, hogy nem oldjuk fel magukat a konfliktusokat, de akkor is... akkor is: az idő számomra csak így értelmezhető. És még bonyolódik is ez a dolog a globális idővel. Itt nem az előbbiekben értelmezettekre gondolok, hanem a globalizáció termékeként megjelenő globális időre, ami akként értelmezhető, hogy a világ legkisebb pontján is történhet olyan, ami felrúgja és megváltoztatja az egészet. Mégpedig gyökeresen. Vagy azt a példát is említhetjük, hogy a valahol a világban jól működő és beváltnak deklarált folyamatok egy máshol is érvényes racionalizálási folyamattá változnak, amelyeket mindenki alkalmazni akar. Vagy akár a politikai globalizálódásra törekvés is ide sorolható. Ez egyfajta időt meghatározó, a korábbi idősíkokat felülíró folyamat, amivel a XXI. században nem lehet nem számolni.

Az ember olyan szociális háló része, amely kivehetetlenül része az életének. Egy kör közepén áll, ahol az emberek, az intézmények körülveszik. Bonyolult háló, amelyet nagyon nehéz értelmezni. Az idő is mára már ilyen körré növi ki magát, a különféle dimenzióival, és így teszi árnyaltabbá, de egyben bonyolultabbá is az életünket. „Kör közepén állok, körbe vesznek jó barátok és rosszak" - mondja a dal szövege, amelyet már idéztem. A jó és rossz felismerését és a köztük hozandó döntéseinket segíti és árnyalja a fentebb felvázolt időszemlélet is. Ámbár az is igaz, hogy az emberi lét korlátaira is rámutat... már megint ez a kettősség! De hát ebben kell élnünk... Remélem, hogy segítettem abban, hogy teljesebb megértésre jusson más is az életével kapcsolatban.

 

 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. november 20., szerda,
Jolán napja van.
Tartalom
Vezércikk

Pete Violetta
Világít-e a lelked ilyenkor?
Milyen szerencse, hogy karácsony nem tör csak úgy ránk, hanem megelőzi advent.

Felszín

Jéger-Pete Renáta
Fontossági sorrend
Mivel töltöm ki a sosem-elég időt?

Jeney Edit
Boldog decembert!
Amit a csillag jelöl: magányügy!

Jeney Edit
A Barbie-baba
Ken és az álomház mellől a jászol mellé

Magasság

Tóth Sára
„Megszárad a fű, elhull a virág" - az idő és a bibliai hagyomány
Isten, aki bejelenti: újat cselekszem!

Turcsik Ferenc
„Kör közepén állok..."
...és forgok újra, meg újra, míg advent lesz újra

Turcsik Ferenc
A feneketlen mélység
A vég nélküli idő vakító ámulatában

Mélység

Nagy László
ALKALMAS a MOST éppen számodra?
Hamis elvárás, amikor a jelen minden áldásos ALKALMÁT megtagadjuk egy lehetséges jövőbeli miatt.

Nagy László
Alkalom a változásra
Különleges idők különleges helyzeteket szülnek, és néha új, különleges embert.

Turcsik Ferenc
Durci-murci
Daccal az alkalmaknak: „Csak azért sem akarok még egyszer belelépni ugyanabba a folyóba"

Teljesség

Kiss Gergely István
Istennek emberré
Mi mindennek kellett történni ahhoz, hogy az Istennel találkozni lehessen?

Géczy Katalin
A lehetetlen
Látnom kell Téged!

Fodorné Ablonczy Margit
Megvan az ideje...
„csak" be kell tölteni, amire való

Rácz Róbert
Az ünnepi alkalom gazdagsága
Áron is megvegyétek az alkalmatosságot!

Üzenet

Bölcsföldi András
Az Adventnek rendelt ideje van
A Prédikátor szava ma

Kovács Szilvia
A „most nem" és a „túl késő" után
Kifogásainkon fog az idő vas foga

Kovách János
Hogyan fordulhat jóra egy elrontott születésnap?
Kifejezni valamit abból a szeretetből, amit Isten akar ajándékozni

Áthallások

Békési Sándor
József álma
„...angyal mutatóujja forrasztja a magába zuhant emberhez az Isten üzenetét..."

Tóth Sára
Akkor a sötétség lesz a fény s lesz majd a csönd a tánc
Holtpontján a forgó világnak Isten belép az időbe

Gueth Péter
Kulcs a Mindenség kicsiny boltjához
Régi TITOK új csomagolásban

Réz-Nagy Zoltán
Leleplező karácsony - Bruegel Betleheme
Újra jön, hogy hatalmába kerítsen, megigézzen, vagy kifosszon és összetörjön. Szembesít minket boldogságunkkal, vagy boldogtalanságunkkal.

Miklya Luzsányi Mónika
A szólista - Film és valóság
Barátra van szüksége

Riport

Szerkesztő
Hogyan lesz alkalommá az ünnep?
Kerül-e püspökkenyér az ünnepi asztalra?

Szerkesztő
Készülődés egy kicsit máshogy
- egy vak családanya adventje

Kitekintés

Fekete Zsuzsa
Várakozás
Zöld füvön, nem várt ajkakon hangzik a dal

Miklya Luzsányi Mónika
Ajándék - kicsit másként
Dani az ajándék, akit nem cserélnének be.

Látogatóink száma a mai napon: 4743
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45788244

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat