belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Teljesség

Sáry Pál

Jézus pere

A jogrendszer amely lehetővé tette a keresztre küldeni

Jézus perét vizsgálva először is felmerül a kérdés: mi volt az a konfliktus, ami Jézus kivégzéséhez vezetett? Az alapvető problémát az jelentette, hogy Jézus messiásként viselkedett, de a zsidóság vezetői nem tudták őt Messiásnak elfogadni. Ők ugyanis olyan messiást vártak, aki legyőzi a rómaiakat és akinek a vezetésével Izrael szuperhatalommá nő. Mivel Jézusnak ettől egészen eltérőek voltak a céljai, úgy gondolták, hogy Jézus csupán álmessiás, akinek a mózesi törvények szerint meg kell halnia. A zsidóság vezetőit ráadásul alaposan feldühítette, hogy Jézus kíméletlenül ostorozta képmutató vallásosságukat. A főpapok valószínűleg azt is felismerték, hogy ha Jézus új vallást alapít, akkor az a zsidó vallás végét jelenti, s ezzel ők elvesztik állásukat, jövedelmüket, társadalmi rangjukat.

Eldöntötték ezért, hogy Jézust halálra adják. Ők maguk Jézust törvényesen nem végezhették ki, mivel a rómaiak a zsidó szerveket megfosztották a halálbüntetés kiszabásának és végrehajtásának jogától. A főpapok ezért a főtanács egyik ülésén azzal a javaslattal álltak elő, hogy tartóztassák le Jézust, vigyék Pilátus elé, s megfelelő eszközökkel (rágalmazással, ha kell, zsarolással) érjék el, hogy Pilátusnak ne legyen más választása, mint Jézus halálra ítélése.

E terv ellen azonban több zsidó tanácsos is tiltakozott. Egyikük, Nikodémus, megjegyezte: „Elítél-e törvényünk valakit, anélkül, hogy kihallgatták volna és meggyőződtek volna arról, hogy mit tett?" A főpapok kénytelenek voltak belemenni abba, hogy mielőtt Jézust Pilátus elé állítják, lefolytatnak ellene egy zsidó törvényszéki eljárást, melynek során kivizsgálják, hogy Jézus valóban halált érdemel-e.

Jézus letartóztatását a főpapok parancsára a jeruzsálemi templomőrök foganatosították, akik foglyukat először Annás házába hurcolták. Ebből is látszik, hogy az események mozgatója Annás főpap volt, aki még az éjszaka folyamán ki akarta hallgatni Jézust, hogy kiegészíthesse az ellene összegyűjtött vádpontokat. Jézus azonban nem volt hajlandó válaszolni Annás kérdéseire. Ezt jogában állt megtenni. A vádlottakat már az ókorban is megillette a vallomástétel megtagadásának joga. Annás ezért parancsot adott arra, hogy vigyék Jézust Kaifás házába.

A főtanács Kaifás főpap házában ült össze. Itt a főpapok által felbérelt tanúk azt bizonygatták, hogy Jézus hamis próféta, aki le akarja rombolni a zsidó templomot. A tanúk vallomása azonban nem egyezett, s ezért azokat nem lehetett terhelő bizonyítékként elfogadni. A zsidó perjog szerint egyetlen tanú vallomása alapján nem lehetett marasztaló ítéletet hozni, több tanú vallomását pedig csak akkor lehetett elfogadni, ha azok minden apró részletben megegyeztek egymással.

A tanúk meghallgatása után a tárgyalást vezető Kaifás megpróbálta beismerő vallomásra kényszeríteni a vádlottat, s feltette neki a kérdést: „Te vagy-e a Messiás, az élő Isten fia?" „Én vagyok" - válaszolta Jézus. A főpap erre felkiáltott: „Káromkodott! Mi szükség van még tanúkra? Magatok is hallottátok a káromkodást!"

Kaifás a ruháját szaggatva őrjöng, jelenetet rendez. Mindezt azért teszi, hogy befolyásolja a tanácsosokat, s hogy ne kelljen folytatni az eljárást. Ki kellett volna vizsgálni ugyanis, hogy lehet-e Jézus a Messiás. Mert ha igen, akkor nem történt káromkodás: a Messiás ugyanis joggal nevezhette magát Isten fiának. A ravasz főpap színlelt őrjöngése elérte célját; kérdésére: „Mi a véleményetek?", a tanácsosok egyhangúlag kiáltották: „Méltó a halálra!" A főtanács tehát Jézust bűnösnek találta istenkáromlás bűntettében. Az az ember ugyanis, aki azt állította magáról, hogy Isten fia, a zsidó gondolkodásmód szerint önmagát isteni rangra emelte, s ezáltal megsértette Isten fenségét.

Jézust ezt követően átvitték a helytartóságra, és Pilátus előtt a következő vádat emelték ellene: „Megtiltja, hogy adót fizessünk a császárnak, és Messiás királynak mondja magát." A vád tehát nem káromkodás volt, mivel azt a római jog nem büntette. A főpapok olyan cselekményekkel vádolták meg Jézust, amit a római jog halállal büntetett: az adófizetés megtagadására való lázítással és azzal, hogy királynak vallja magát, ami a rómaiak szemében szintén azt jelentette, hogy Jézus az államrend elleni lázadó.

A felségsértésnek minősülő vádak egyértelműen rágalmak voltak. Ezt Pilátus a vádlott rövid kihallgatás után rögtön felismerte, s kijelentette a főpapoknak: „Semmi vétket sem találok ebben az emberben." Erre a vádlók újabb rágalmakkal álltak elő: „Tanításával fellázítja a népet Galileától kezdve egész Júdeáig!"

Amint Pilátus meghallotta a Galilea szót, pompás ötlete támadt arra, hogyan szabadulhatna meg az ügytől. Ha Jézus galileai, akkor Heródes Antipász - aki ekkor éppen szintén Jeruzsálemben tartózkodott - eljárhat ügyében. Egy adott bűnügyben ugyanis az elkövetés helye szerinti hatóságon kívül a vádlott lakóhelye szerinti hatóság is eljárhatott. Pilátus - kihasználva ezt az illetékességi szabályt - Jézus ügyét áttette Heródeshez.

Az ügy azonban Heródesnek is terhes volt: nem akart szembeszállni a vádaskodó főpapokkal, de a Jézust prófétaként tisztelő nép haragjától is félt. Az ügyet ezért visszatette Pilátushoz, aki így kénytelen volt folytatni a Jézus elleni eljárást. A helytartó ekkor megpróbálta az összecsődült tömeget felhasználni a vádlott szabadon bocsátáshoz. Így szólt a néphez: „Az a szokás nálatok, hogy húsvétkor szabadon bocsátok valakit. Akarjátok-e, hogy elbocsássam a zsidók királyát?" A római jogban az eljárási kegyelem egyik esetét képezte, amikor a hatóság a nép kérésére szabadon bocsátotta a vádlottat. Jézus esetében erre nyílt lehetőség. A nép azonban - a főpapok által fizetett hangulatkeltők hatására - Jézus helyett egy köztörvényes bűnözőnek, Barabásnak kért kegyelmet.

Barabás szabadon bocsátását követően Pilátus újból a néphez fordult: „Mit tegyek azzal, akit a zsidók királyának hívtok?" A nép kiabálni kezdett: „Keresztre vele!" A helytartó ekkor arra gondolt, hogy ha megostoroztatja Jézust, az talán kielégíti a tömeg vérszomját, s utána elengedheti a vádlottat.

A rómaiak az ostorozást olyan kegyetlen brutalitással hajtották végre, hogy azt sokan nem élték túl. Jézust - megostorozása után - Pilátus a nép elé állította és így szólt: „Ecce homo", „Íme, az ember". Ezzel azt akarta elérni, hogy a tömeg Jézusban az egyszerű embert lássa meg, akit megkínoztak, megaláztak, s aki iránt irgalom kell, hogy fakadjon. Pilátus azonban ismét kudarcot vallott. A tömeg - vért látva - még őrjöngőbben követelte Jézus megfeszítését.

A helytartó ennek ellenére a vádlott felmentése mellett döntött. Ekkor a főpapok - kijátszva utolsó kártyájukat - fenyegetőzni kezdtek: „Ha elbocsátod, nem vagy a császár barátja. Mindaz, aki királlyá teszi magát, ellenszegül a császárnak." Pilátus ekkor rádöbbent arra, hogy azok, akik Jézust megrágalmazták előtte, ugyanígy őt is megrágalmazhatják a császár előtt. Megvádolhatják azzal, hogy egy lázadó pártjára állt. Pilátus ismerte Tiberius gyanakvó természetét, s tudta, hogy Jézus elbocsátásával veszélybe kerülhet hivatala, sőt talán még az élete is. E kockázatot nem merte vállalni. Bírói székébe ült, s meghozta a halálos ítéletet: „kiszolgáltatta Jézust, hogy keresztre feszítsék."

Munkácsy Mihály: Krisztus Pilátus elõtt (1881)

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. november 20., szerda,
Jolán napja van.
Tartalom
Vezércikk

Szabados Tamás
„Hamis tanúbizonyságot ne tégy"
A külvilágot pedig - eddig azt hittem - nem érdekli, milyen az Isten.

Gondolkorzó

Pete Violetta
Segítség, kinek higgyek?
A vádlottak padján Máté, Márk, Lukács és János evangélisták hamis tanúzás vádjával

Bolyki János
Védőbeszéd az evangélisták mellett
Mi értelme volna teljesen egyező beszámolóknak, hogyha több nézőpont is lehetséges?

Szerkesztő
Mi talán mindenre emlékezünk?
Empátiám a az elkövetőkkel szemben

Szerkesztő
Se elvenni, se hozzátenni!
Fontos az az ióta is!

Felszín

Miklya Luzsányi Mónika
Tanúk nélkül nincs házasság
Lezárul a kötelesség a kézjegyünkkel?

Gueth Péter
Kő mellé kenyér
Szikraként pattognak a szavak a szónok szájáról, a fülünkön be, majd onnan ki

Pete Violetta
Hallomásból vallomás
Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett...

Magasság

Réz-Nagy Zoltán
Elvhű élet és ítélet
Marx, Engels, Mózes és Jézus Krisztus

Kósa Balázs
Paradoxonok márpedig vannak
Sokan hiszik, hogy az Istenre, hitünkre vonatkozó állítások egyértelműek és világosak, logikailag következetes rendszert alkotnak és azt is kell alkotniuk.

Turcsik Ferenc
Nesze semmi, fogd meg jól
Az idők változnak, de az ámítók és az igazak nem

Turcsik Ferenc
Egy régi per margójára
Van, hogy vesztesz és nyersz, és van, hogy nyersz és vesztesz...

Mélység

Nagy László
Miről tanúskodik az életünk?
Ha a minareteken és a Csillagok háborúján át vezet az út.

Nagy László
A hazugság - hamis tanúzás
Mi az a motiváció, ami tanúvá tesz, és ki az a Tanú, aki felfedi?

Teljesség

Faragó Dávid
Ecce Testes! - Íme, a Tanúk!
Ott állunk a tömegben és kiáltjuk: Barabbást!

Bölcsföldi András
A tanú - Örök parafrázis
Amikor NEM állítja meg az atya kezében a tőrt angyali szózat

Sáry Pál
Jézus pere
A jogrendszer amely lehetővé tette a keresztre küldeni

Üzenet

Rusznák Emese
Tanúim lesztek!
Találkozások Vele

Szűcs Balázs
Egy egész szappan
Robbantás helyett szolgálat: ez a tanúság.

Sümegi Nóra
Edi, tanú gáborok között
Nem baj, ha nem tud róla...

Fodorné Ablonczy Margit
Vallomás a rossz útról
Beszélni kell, hogy más elkerülje

Dobóczky László
Különös tárgyalás
Tanúskodás a kábítószer ellen

Áthallások

Tóth Sára
Gömbvillám a plafonon
Zsidó menekültből karmelita szerzetes

Szerkesztő
Valaki járt a templomban...
... de mit láttak a szemtanúk?

Jeney Edit
Ben Hur - Hiányérzet egy film kapcsán
Különvélemény

Riport

Szerkesztő
Végh Tamás a bizonyságtétel gyakorlatáról
Kívül menni a kerítésen és elérni az embereket az utcán

Miklya Luzsányi Mónika
Média - hatalom
Hogyan gondolnak a mai magyar keresztyén média képviselői?

Kitekintés

Jéger-Pete Renáta
Isten a focipályán
Kinek jár a hálaadás a góljainkkért?

Miklya Luzsányi Mónika
Vele szentül élek
Egészen addig, amíg egy szakmai konferencián nem találkoztam valakivel, aki...

Dr. Szathmáry Béla
Tanúbizonyítás az igazságszolgáltatásban
Mi a lehetősége, felelőssége és joga annak akit ma beidéznek a törvény elé?

Látogatóink száma a mai napon: 4085
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45787586

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat