belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Magasság

Turcsik Ferenc

Egy régi per margójára

Van, hogy vesztesz és nyersz, és van, hogy nyersz és vesztesz...

Hiteles halál: ez lehetne talán a mottója annak a pernek, Szókratész perének, amelyről Platón is ír egyik dialógusában. Lehetne persze az is a célom, hogy a történelmi hitelesség jegyében valamiféleképpen megpróbáljam rekonstruálni a szókratészi pert - már amennyire ez lehetséges, de most nem erről szeretnék beszélni. Nem is arról, hogy milyen párhuzamok vonhatóak a két peres eljárás között, ha Jézus és Szókratész halálát szeretnénk összevetni. Sokkal inkább annak fontosságára szeretném a hangsúlyt helyezni, hogy... de ez derüljön ki később.

Szókratész sohasem írt, mégis, jelentősége senki számára nem kérdéses. Perében három vádat hoznak fel ellene. Az első szerint: „vétkezik Szókratész és áthágja a törvényt, mert föld alatti dolgokat és égi jelenségeket kutat, a silány ügyet jónak tünteti fel és másokat is erre tanít". A második vádpont szerint a nevezett filozófus „..nem hisz azokban az istenekben, akikben a város, hanem más, új daimonok működésében". A harmadik vádpont pedig a fiatalok megrontása volt. Nem szeretnék mély elemzésekbe fogni azzal kapcsolatban, hogy elméletében mely pontokon érhető tetten mindaz, amire ráfoghatóak a vádpontokban összeszedett rágalmak. Annyi bizonyos, hogy filozófiai gondolkodása és módszerei adtak okot - még ha felszínesen is - a vádpontokra, de ezek az okok minden racionálisan gondolkodó számára pillanatok alatt kámforként tűntek volna el, mint félreértelmezett gondolatok, amelyek hamis vádakhoz vezettek.

Ehelyett inkább arra mutatok rá, hogy amellett, hogy a fentebb említettekben is lehetett fogódzót keresni a vádaskodóknak, az igazi okok politikaiak voltak, hiszen Szókratész nagyon sok esetben egyfajta erkölcsi tükröt állított országa vezetői elé, amelyben megláttatta, hogy alapvetően nem bölcs emberek, és mint ilyenek, nem alkalmasak a polisz vezetésére.

Az athéni törvények értelmében Szókratész maga védte magát. Védekezése során azonban elsősorban arra helyezte a hangsúlyt, hogy felmutatva a vádpontok elégtelen alapját, a vádaskodás igazi okaira, azaz régebbre visszanyúló rágalmakra irányítsa a figyelmet. Védekezésében gyakran hivatkozott az erényre, az erényes életre, ami filozófiájának középpontjában állt. Az erényes élet pedig egyben olyan öntudatos élet is, amely nagy örömöt okoz az embernek. Ennek fényében pedig igaz az, hogy aki ismeri a jót, az rossz ember nem lehet. Miután pedig bizonyította, hogy ő a vádpontokban ellene felhozottakat nem követte el - olyan valaki tehát, aki ismeri a jót -, bíráira hagyta a döntést. Az első szavazás eredménye az lett, hogy a bírák csekély többséggel bűnösnek kiáltották ki. Miután ez megtörtént, következhetett a büntetés kiszabása, ahol Szókratésznek lehetősége lett volna arra, hogy a büntetés enyhítését kérje, de ezt elutasította. Azért nem fogadta el a kínálkozó lehetőséget, mert a haláltól nem félt, sőt azt gondolta, hogy vagy hosszú álom következik a halál után, vagy túlvilági élet, ahol filozofálgatásait ugyanúgy folytatni tudja; és nem utolsósorban, az is nyugalmat adhatott neki, hogy úgy képzelte, hogy jó emberrel sem életében, sem halálában rossz nem történhet. Útban a halálos ítélet végrehajtásához híressé vált mondatával búcsúzott: „Én halni indulok, ti élni; de hogy kettőnk közül melyik megy jobb sors elé, az mindenki előtt rejtve van, kivéve az istent." Ez pedig nem jelent mást, mint, hogy még a halála előtti pillanataiban is némi iróniával feltette a kérdést bíráinak: mivel nehezebb megküzdeni: a halállal, vagy az igazság meggyalázásával?

Szókratész törvények iránti tisztelete, saját filozófiájába vetett hite egyaránt ott volt életének végénél is. Maga a tény, ahogy minden történt, tanúskodik Szókratész mellett. Aki elolvasta mindezt, és még mindig nem unta el magát, néhány kellemetlen(kedő) kérdést is kap. Nem azért, mert minden vágyam a kellemetlenkedés, hanem azért, mert az eddigiek kívánják meg ezeket a kérdéseket. A filozófia és a filozófiát művelő életének mennyire szükséges velejárója a konzisztencia? Mennyire fontos, hogy a mi gondolataink, elveink, és tetteink egymással összhangban legyenek? És vajon mennyire sikerült megértenünk mindebből, hogy tényleg: egy ideig az a Jani, aki üt, de később már az, aki állja... mert van, hogy ez tanúskodik mellettünk...

Bizonyos értelemben hasonló eset Dietrich Bonhoeffer, német evangélikus teológus élete is, hiszen a náci Németország ideológiájával szembeni ellenállása börtönbüntetéshez vezetett, majd röviddel a felszabadulás előtt pedig halálához. Az általa írt könyveket olvasva szintén arra a következtetésre juthatunk, hogy élete beteljesítője, megjelenítője és igazolása gondolatainak. Arról meg vagyok győződve, hogy, ha élete másként alakul, akkor ez nem szükségszerűen mond ellent gondolatainak, ahogy arról is, hogy gondolatainak milyenségét az igazság mércéjével mérve lehet legjobban mérni, nem pedig életének helyességével vagy helytelenségével. Ezzel együtt is igaz azonban, hogy az ő esetében is igaz, hogy élete segíti hitelességének elfogadását és elismerését.

Pedig ha ma élne közöttünk bármelyikük is, és egy hasonlóan nehéz, adott esetben kétértelmű helyzet állna elő, akkor hezitálnánk azzal kapcsolatban, hogy meg kell-e halniuk vagy sem. Talán kérdéses lenne a számunkra az, hogy tényleg ez lenne-e az egyetlen helyes út. Ha pedig az apánkról vagy az anyánkról lenne szó, akkor még inkább felmerülnének bennünk ezek a kérdések. Az azonban biztos, hogy azzal, hogy vállalták a halált, még akkor is, ha könnyen megszabadulhattak volna ennek a fenevadnak a torkából, nem tették. Vesztettek, hogy nyerjenek. És sokan vannak, akik azt hitték, hogy nyertek, és egy életen át hordozták a veszteség terhét...

Nem csupán két történelmi példát szerettem volna megmutatni, amelyekből akár tanulhatunk is, hanem az volt a célom, hogy megmutassam: a kívülállók ítélete nem mindig azonos az igazsággal. Van, hogy a könnyebb út a nehezebb, és a nehezebb a könnyebb. Ahogy apám is szokta volt mondogatni: az olcsó mindig drága, hiszen egy minőségi termék megvásárlása - még ha adott esetben nem tudunk is olyan mennyiséget vásárolni - jobb, mint, ha olcsóbbat vásárolnánk, mert a minősége miatt megéri. A vágyott dolgok nem biztos, hogy jót hoznak, és a nem vágyottak pedig nem mindig jelentenek rosszat. Sokszor ezek a nem-vágyott és nem-akart események és történések teszik fel a pontot az i-re vagy ébresztenek rá korábbi rossz döntéseinkre.

Ha mindezt végiggondoljuk, talán meglátjuk, hogy a dolgokat érdemes a visszájára fordítanunk ahhoz, hogy helyesebben és jobban tudjuk értékelni azokat. A hitelesség és a boldog élet reményében.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. október 23., szerda,
Gyöngyi napja van.
Tartalom
Vezércikk

Szabados Tamás
„Hamis tanúbizonyságot ne tégy"
A külvilágot pedig - eddig azt hittem - nem érdekli, milyen az Isten.

Gondolkorzó

Pete Violetta
Segítség, kinek higgyek?
A vádlottak padján Máté, Márk, Lukács és János evangélisták hamis tanúzás vádjával

Bolyki János
Védőbeszéd az evangélisták mellett
Mi értelme volna teljesen egyező beszámolóknak, hogyha több nézőpont is lehetséges?

Szerkesztő
Mi talán mindenre emlékezünk?
Empátiám a az elkövetőkkel szemben

Szerkesztő
Se elvenni, se hozzátenni!
Fontos az az ióta is!

Felszín

Miklya Luzsányi Mónika
Tanúk nélkül nincs házasság
Lezárul a kötelesség a kézjegyünkkel?

Gueth Péter
Kő mellé kenyér
Szikraként pattognak a szavak a szónok szájáról, a fülünkön be, majd onnan ki

Pete Violetta
Hallomásból vallomás
Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett...

Magasság

Réz-Nagy Zoltán
Elvhű élet és ítélet
Marx, Engels, Mózes és Jézus Krisztus

Kósa Balázs
Paradoxonok márpedig vannak
Sokan hiszik, hogy az Istenre, hitünkre vonatkozó állítások egyértelműek és világosak, logikailag következetes rendszert alkotnak és azt is kell alkotniuk.

Turcsik Ferenc
Nesze semmi, fogd meg jól
Az idők változnak, de az ámítók és az igazak nem

Turcsik Ferenc
Egy régi per margójára
Van, hogy vesztesz és nyersz, és van, hogy nyersz és vesztesz...

Mélység

Nagy László
Miről tanúskodik az életünk?
Ha a minareteken és a Csillagok háborúján át vezet az út.

Nagy László
A hazugság - hamis tanúzás
Mi az a motiváció, ami tanúvá tesz, és ki az a Tanú, aki felfedi?

Teljesség

Faragó Dávid
Ecce Testes! - Íme, a Tanúk!
Ott állunk a tömegben és kiáltjuk: Barabbást!

Bölcsföldi András
A tanú - Örök parafrázis
Amikor NEM állítja meg az atya kezében a tőrt angyali szózat

Sáry Pál
Jézus pere
A jogrendszer amely lehetővé tette a keresztre küldeni

Üzenet

Rusznák Emese
Tanúim lesztek!
Találkozások Vele

Szűcs Balázs
Egy egész szappan
Robbantás helyett szolgálat: ez a tanúság.

Sümegi Nóra
Edi, tanú gáborok között
Nem baj, ha nem tud róla...

Fodorné Ablonczy Margit
Vallomás a rossz útról
Beszélni kell, hogy más elkerülje

Dobóczky László
Különös tárgyalás
Tanúskodás a kábítószer ellen

Áthallások

Tóth Sára
Gömbvillám a plafonon
Zsidó menekültből karmelita szerzetes

Szerkesztő
Valaki járt a templomban...
... de mit láttak a szemtanúk?

Jeney Edit
Ben Hur - Hiányérzet egy film kapcsán
Különvélemény

Riport

Szerkesztő
Végh Tamás a bizonyságtétel gyakorlatáról
Kívül menni a kerítésen és elérni az embereket az utcán

Miklya Luzsányi Mónika
Média - hatalom
Hogyan gondolnak a mai magyar keresztyén média képviselői?

Kitekintés

Jéger-Pete Renáta
Isten a focipályán
Kinek jár a hálaadás a góljainkkért?

Miklya Luzsányi Mónika
Vele szentül élek
Egészen addig, amíg egy szakmai konferencián nem találkoztam valakivel, aki...

Dr. Szathmáry Béla
Tanúbizonyítás az igazságszolgáltatásban
Mi a lehetősége, felelőssége és joga annak akit ma beidéznek a törvény elé?

Látogatóink száma a mai napon: 3961
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45569999

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat