belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Magasság

Gueth Péter

Beavatás

Egyes helyeken a gyermekekből felnőttek lesznek

Arisztotelész azt írja a gyermekek boldogságáról, hogy az nem valódi, mivel ők még nem ismerik a szenvedést. Még az élet sáros mocsara előtt állnak, amelyen át kell vergődniük fáradsággal, küzdelemmel; de amelynek mélyén azért mégiscsak valódi kincsek rejlenek, melyeknek megtalálása valódi boldogsághoz vezet. Szenvedésteli próbatételek megtapasztalása előfeltétele az éretté válásnak. Ezek a próbatételek a világ minden vallásában fellelhetőek az ifjúvá avatási szertartásokban, méghozzá sokszor igen radikalizált formában.


Az ausztrál és afrikai törzseknél az ifjúvá avatás egyben az anyától való elszakítást, a „nemtelen" életforma végét és egy új élet kezdetét jelentette. Az avatandókat sokszor hetekre, hónapokra elvitték az erdőbe, ahol számos tilalomnak voltak alávetve - nem ehettek, alhattak napokig, vagy nem nyúlhattak egyáltalán az ételhez, illetve nem beszélhettek egymással. Külön erre a célra épített kunyhóba kellett bemenniük, ahol a földre fekve teljesen betakarták őket állatbőrökkel;  szimbolikus értelemben meghaltak, majd néhány nap múlva lerántották róluk a takarókat, vagyis újjászülettek. A kunyhó általában egy szörnyet, óriáskígyót szimbolizált, mely az avatandókat felfalta, összerágta, majd pár nap elteltével kiköpte, akik ily módon másodjára születtek meg. Ekkor a férfiak átadták nekik a titkos tanításokat, elmesélték a törzs mitikus eredetének történetét,  feltárták előttük az istenségük valódi nevét, amelyet az asszonyok és gyermekek nem ismerhettek; illetve bevezették a frissen beavatottakat a férfiélethez tartozó kötelességek és feladatok hogyan s mikéntjébe.

Indiában ugyancsak megfigyelhető volt az újjászületéssel egybekapcsolt beavatás. Az upanajáma szertartás lényege is ez, amely a gyermek bemutatása nevelőjének. A brahmacsárin, vagyis a beavatandó nevelője házába költözik, fekete antilopbőr ruhát visel, kizárólag azt eheti, amit koldult, és abszolút tisztasági fogadalmat kell tennie. A nevelő az által, hogy a gyermek vállára teszi a kezét, magzattá változtatja őt, aki három nap múlva bráman-létre születik újjá. Aki átment az upanajámá-n, azt dví-dzsá-nak, vagyis kétszer születettnek nevezték. Indiában természetesen számos egyéb az újjászületés szimbólumához kötődő rituálé létezett.

Ezek a rítusok elsősorban arra szolgáltak, hogy általuk a beavatandó ifjú magasabb, szellemibb létezésbe jusson, illetve saját életének értemét, a társadalomban betöltendő szerepének célját is pontosan megérthesse.

A beavatások, az átmenet rítusai olyan időszakok, amikor a világ addigi, törvényes működése átmenetileg megszűnik, bizonyos értelemben felfordul a korábbi rend. Ilyen átmeneti, liminális időszakok ma is akadnak; szilveszter éjszakája, egy születésnapi buli, választások időszaka, erős, napokig tartó havazás, amely megbénítja a közlekedést, vagy egy városokat összedöntő földrengés. Ezek között az amúgy hosszasan sorolható események között van egy lényeges különbség: néhányukból képesek vagyunk okulni, míg mások egyáltalán nincsenek hatással ránk.

Szakolczay Árpád egyik szociológiai tanulmányában írja, hogy ma a folyamatos átmenet korszakában élünk; vagyis egy olyan világban, ahol megszűnnek a korábban érvényes alapvető törvényszerűségek. És itt tényleg a legalapvetőbb rendszerek felbomlására kell gondolni, mint a tér és az idő  határainak megszűnésére. A virtualizálódó világban a tér egyre jobban összezsugorodik, hiszen az információ - a média segítségével - a föld egyik pontjáról a másikra pillanatok alatt eljuttatható; már nincs szükség a személyes jelenlétre sem. Így adódhatnak a korunkra oly jellemző paradox helyzetek, mint ez: nézem a tévében, ahogy a világ túlsó felén emberek tízezrei pusztulnak el egy hatalmas földrengés következtében, miközben az erős havazás miatt nem tudok buszra szállni, hogy kiutazzak az egyetemre. Az időjárás miatt közös szobába vagyok összezárva a világ túlsó, tőlem legtávolabb eső részének problémáival.

Az átmenet rítusainak sajátossága egyfajta meghalás és újjászületés, ami végül is a legnagyobb emberi próbatételt jelenti. Kis meghalások és kis megszületések pedig az életünk tanítómesterei.
Tanulni csak azokból tudunk, melyek fájdalmasak.
De fájdalmat okoz nekem, ha a képernyőn a szenvedőket látom?
Vagy kívülálló vagyok?
Mi az a hely, hogy hívják, ahol a kívülállók vannak?

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. március 20., szerda,
Klaudia napja van.
Tartalom
Gondolkorzó

Pete Violetta
Különcök a lelkészgyerekek?
Lelkészszülők áldott jó, vagy átkozottul konok gyermekei

Hegedűs Dorottya
Muszáj tökéletesnek lennem!
Egy lelkészgyerek felismerései

Katona Viktor
Szakma ez is
Lelkészgyermek vagyok, de még nem nősülök

Ráczné Édes Jolán
Bonyolultabb a kép, mint hinnénk
Rászedtél Uram, s én hagytam, hogy rászedj.

Katona Viktor
Utánlövés: Keresni a jézusit
Meddig szabad elmennünk a kritikával?

Ágostonné Szőcs Anna
Nem azért mert lelkészcsalád vagyunk, hanem azért, mert hívő család vagyunk!
Ha a többi gyerek felé is nagyok volnának az elvárások, talán kevésbé lennének különcök

Felszín

Rusznák Emese
Bábu vagy, vagy játékos...?
Most kimaradsz egy körből, hogy megismerd a játékszabályokat.

Nagy László
Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket
Talán be kellene iratkozni egy olyan iskolába, ahol a kisgyermekek a tanárok, ami az ő szellemiségük szerint a játszótársat jelenti.

Szűcs Balázs
Hagyd meglepni magad!
„Az édesanyámtól kaptam az első gitáromat. Biciklit szerettem volna, de arra nem futotta." (Elvis Presley)

Magasság

Turcsik Ferenc
Tabula rasa, avagy a semmi is valami
A tiszta lap nem érdem, hanem ajándék.

Gueth Péter
Beavatás
Egyes helyeken a gyermekekből felnőttek lesznek

Mélység

Kovách János
Az elveszett gyermekkor
Anya helyett pszichoanalitikus viszi a bölcsibe a minifelnőttet.

Tóth Sára
Gyermetegség és gyermekség
A kereszténység infantilis változatban otthonos, komfortos, de igen szűkös világot kreál a híveknek

Teljesség

Szabó István
Ami lényeges
Fontos dolgok köré szervezed az életed?

Jeney Edit
„Ha olyanok nem lesztek…”
Mint aki bátran az óvó kezek közé ugrik.

Pete Violetta
Családi fotó
Kinek a hithőse lehetsz?

Üzenet

Nagy László
Elhagyva és befogadva
Hogyan vezessem vissza a „felnőttet" a befogadott, elfogadott gyermekség élményéhez?

Dobóczky László
Gyermekorom elvárásai
Úgy éreztem magam, mint egy plüssmaci, akit csak akkor tesznek odébb, ha le akarják alatta takarítani a polcot.

Turcsik Ferenc
Rosszcsont kölök
Hogyan is lehetne bűnös ez az ártatlan gyermek?

Áthallások

Szerkesztő
„Visszaöregedett a saját gyermekkorába"
A király, akit csecsemőként nem fogadott be senki, s akit gyermeki szent öregként sem fogadnak be sem a jobb, sem a bal oldalon állók.

Hegedűs Márk
Hetedik Mennyország
Egy sorozat arról, hogy a legaktuálisabb problémákra is léteznek keresztyén válaszok.

Szerkesztő
„Felnőtlen gyermekkor”
Kicsiből naggyá, nagyból kicsinnyé

Riport

Szerkesztő
Fiam, ez itt a Parókia, nem a Sziget!
Akiknek a gyülekezeti terem a gyerekszobájuk

Hegedűs Márk
Gyermekkor a parókián
Előnyök és hátrányok, melyek a lelkész-gyerek-szobából jönnek

Miklya Luzsányi Mónika
Gyermekmentés a földi pokolból
Vannak, akik az általunk elképzelhető világon túlról jöttek

Kitekintés

Miklya Luzsányi Mónika
Iskola és tehetség
Önálló gondolkodásra a közoktatásban nincs módja, és az évek elteltével lassan igénye sem lesz.

Bölcsföldi András
Tiszta hangok
A gyermek, akinek még nincs semmije, nem tud mást adni, csak magát.

Látogatóink száma a mai napon: 9226
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 43911572

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat