belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Teljesség

Jeney Edit

„Ha olyanok nem lesztek…”

Mint aki bátran az óvó kezek közé ugrik.

Gyermekkorom istentiszteleteiből nem tanítások, „mondanivalók” maradtak meg bennem, hanem inkább fények, arcok és az előttem ülő presbiter bácsik tarkóráncai… Aztán néha, éles villanásként, képekben látva, mégis megelevenedik bennem egy-egy akkor hallott történet.

Például amikor a kicsi lányom újra meg újra azt kérte az egyik nagybátyjától, hogy ugyan dobja már fel a magasba, tudván, hogy mindig óvó, védő kezekben landol utána, eszembe jutott egy réges-rég’ hallott igemagyarázat.
Pontosabban annak egy rövid részlete, amely emlékezetem szerint úgy szólt, hogy egy lelkipásztort azért keresett meg valaki, mert nem értette, mit is jelent valójában az Istenbe vetett hit.

A lelkész nem kezdett teológiai okfejtésekbe, hanem kihívta a vendégét a kertbe a diófa alá. Majd felkiáltott a fán játszó gyermekének: „Ugorj, fiam!”
S a gyermek gondolkodás nélkül vetette magát az édesapja karjába…
A vendégnek nem kellett több magyarázat…

A minap pedig az egyik okos barátnőm mondta tömören:
„Lehet bármekkora is a zuhanás, a végén nem a gödör alja van, hanem az Isten óvó keze…” S én ránéztem: a csupa-ránc arcból csillogó, kicsit huncutkás gyermekszem nézett vissza rám…
A mindent megéltség fakósága helyett a leplezetlen kíváncsisága olyan volt, mint azé a gyermeké, aki az anyja védelmét, melegét érezvén körülnéz, mindent ismerni, mindent látni akar. Hát az Isten gyermeke is ki-kikukucskál, lát más világokat, más értékrendeket, előítélet nélkül megszemléli ezeket, s aztán mégis marad, nem kószál messzire. Nem ül más ölébe. S nem azért, mert nem szabad, mert tilos, hanem mert így érzi jól magát. Annak a védelmében és elrejtettségében, Akit ismer, Akiben bízik, Akinek közelsége olyan természetes és mindennapi a számára, mint maga a levegő.
Valamennyi anyuka tudja, hogy a kisgyermekek alapvetően konzervatívak: szeretik a megszokottat, a kipróbált jót, az esti fürdetés utáni rítusokat. Valahogy így vannak ezzel az Isten gyermekei is. A napnak keretet ad a reggeli igeolvasás, az esti ima. S amint a gyermek örül a jól ismert történetnek, s mindig ugyanazt ugyanúgy akarja hallani, hát mi is „egy történetesek” vagyunk. És soha nem unjuk meg. Hiszen a mi történetünk, Jézus Krisztus váltsághalála és feltámadása adja a gyermeki létünk lehetőségét, okát és védettségét.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. május 25., szombat,
Orbán napja van.
Tartalom
Gondolkorzó

Pete Violetta
Különcök a lelkészgyerekek?
Lelkészszülők áldott jó, vagy átkozottul konok gyermekei

Hegedűs Dorottya
Muszáj tökéletesnek lennem!
Egy lelkészgyerek felismerései

Katona Viktor
Szakma ez is
Lelkészgyermek vagyok, de még nem nősülök

Ráczné Édes Jolán
Bonyolultabb a kép, mint hinnénk
Rászedtél Uram, s én hagytam, hogy rászedj.

Katona Viktor
Utánlövés: Keresni a jézusit
Meddig szabad elmennünk a kritikával?

Ágostonné Szőcs Anna
Nem azért mert lelkészcsalád vagyunk, hanem azért, mert hívő család vagyunk!
Ha a többi gyerek felé is nagyok volnának az elvárások, talán kevésbé lennének különcök

Felszín

Rusznák Emese
Bábu vagy, vagy játékos...?
Most kimaradsz egy körből, hogy megismerd a játékszabályokat.

Nagy László
Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket
Talán be kellene iratkozni egy olyan iskolába, ahol a kisgyermekek a tanárok, ami az ő szellemiségük szerint a játszótársat jelenti.

Szűcs Balázs
Hagyd meglepni magad!
„Az édesanyámtól kaptam az első gitáromat. Biciklit szerettem volna, de arra nem futotta." (Elvis Presley)

Magasság

Turcsik Ferenc
Tabula rasa, avagy a semmi is valami
A tiszta lap nem érdem, hanem ajándék.

Gueth Péter
Beavatás
Egyes helyeken a gyermekekből felnőttek lesznek

Mélység

Kovách János
Az elveszett gyermekkor
Anya helyett pszichoanalitikus viszi a bölcsibe a minifelnőttet.

Tóth Sára
Gyermetegség és gyermekség
A kereszténység infantilis változatban otthonos, komfortos, de igen szűkös világot kreál a híveknek

Teljesség

Szabó István
Ami lényeges
Fontos dolgok köré szervezed az életed?

Jeney Edit
„Ha olyanok nem lesztek…”
Mint aki bátran az óvó kezek közé ugrik.

Pete Violetta
Családi fotó
Kinek a hithőse lehetsz?

Üzenet

Nagy László
Elhagyva és befogadva
Hogyan vezessem vissza a „felnőttet" a befogadott, elfogadott gyermekség élményéhez?

Dobóczky László
Gyermekorom elvárásai
Úgy éreztem magam, mint egy plüssmaci, akit csak akkor tesznek odébb, ha le akarják alatta takarítani a polcot.

Turcsik Ferenc
Rosszcsont kölök
Hogyan is lehetne bűnös ez az ártatlan gyermek?

Áthallások

Szerkesztő
„Visszaöregedett a saját gyermekkorába"
A király, akit csecsemőként nem fogadott be senki, s akit gyermeki szent öregként sem fogadnak be sem a jobb, sem a bal oldalon állók.

Hegedűs Márk
Hetedik Mennyország
Egy sorozat arról, hogy a legaktuálisabb problémákra is léteznek keresztyén válaszok.

Szerkesztő
„Felnőtlen gyermekkor”
Kicsiből naggyá, nagyból kicsinnyé

Riport

Szerkesztő
Fiam, ez itt a Parókia, nem a Sziget!
Akiknek a gyülekezeti terem a gyerekszobájuk

Hegedűs Márk
Gyermekkor a parókián
Előnyök és hátrányok, melyek a lelkész-gyerek-szobából jönnek

Miklya Luzsányi Mónika
Gyermekmentés a földi pokolból
Vannak, akik az általunk elképzelhető világon túlról jöttek

Kitekintés

Miklya Luzsányi Mónika
Iskola és tehetség
Önálló gondolkodásra a közoktatásban nincs módja, és az évek elteltével lassan igénye sem lesz.

Bölcsföldi András
Tiszta hangok
A gyermek, akinek még nincs semmije, nem tud mást adni, csak magát.

Látogatóink száma a mai napon: 4888
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44430629

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat