belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Mélység

Nagy László

Isten ajándéka az öregkor?

Figyeljetek életük végére, s kövessétek hitüket!

Jusztina néni a 99. évében járt. Időnként dúdolgatott, s a magyar nótára járt a keze s a lába.

Reggelenként megkávézott. Amennyi kávé került a csészéjébe, szigorúan annyi cukor is. Abban nem lehetett hiba.
Időnként meg kellett fürdenie. Ez többnyire nem tetszett neki, s ilyenkor hatalmas erővel birokra kelt 30 éves unokájával s 55 éves lányával. A vetkőztetős meccs első félidejében többnyire még ő vezetett, s majd csak a második játékrészben győzött az elszánt túlerő.
Két combnyaktörésből épült fel, s nem zavarták időnkénti szellemi kihagyásai sem. Volt, amikor beletette a fehérneműit egy hatalmas lábasba, s a gázon 2 liternyi vízben főzni kezdte azokat.
Az ijedt kérdésre, hogy „Mit csinálsz?!" - jókedvűen válaszolta: „Hát persze, hogy ebédet főzök, valakinek csak meg kell azt főzni". Időnként eljött hozzá Manci néni, az unokatestvére. Jókat beszélgettek, majd menetrendszerűen egy fél óra elteltével előkerült minden alkalommal az a bizonyos „föld-dolog". Volt akkori lakóhelyüktől úgy 200 kilométerre egy település, ahol egykor őseik éltek, s valamely külterületi dagonyás földdarab tulajdonjoga vita tárgyát képezte közöttük. Hát a 30. együtt töltött perc táján mindig kitört a fergeteges vita, amely fél óra után rendszeresen sértődéshez, s az akkor csupán 80 éves Manci néni haragos s villámgyors távozásához vezetett. Jusztina néni ezután keresztbe rakta a lábait, s meglóbálta azokat, majd „rágyújtott" egy magyar nótára. Néhány hónap után egy napon elhalt a harag, s a mosoly is az arcán, s a halál hideg érintése mozdulatlanná tette azt az embert, akit én Mamámnak szólítottam, s akivel gyermek-  s ifjúkorom minden napján egy fedél alatt éltem.

Amikor megszülettem, már a 68. évében járt. Mondhatni, hogy csak öregen láttam őt. Számomra ő lett az öreg-ember megtestesítője. Rajta keresztül az öregséget nagyon elevennek, intenzívnek érzékeltem. Egyszerű asszony volt, ám rendkívülien kifejezésre tudta juttatni belső érzelmi állapotait. Az önfeledt fütyörészés ugyanúgy sajátja volt, mint a haragos pofa, amely megsemmisítően közvetítette dühe áramlását annak célpontja felé. Utálta a férfiúi nemet, mivel egykori férje megcsalta őt egy „lotyóval", de engem, talán egyetlen kivételként, szeretett. Kívülről nézve sok hibája volt, de volt valamije, amivel a legtöbb ember nem bír: egységes volt kívül s belül. Rá nem lehetett azt mondani, hogy képmutató farizeus.

Így visszanézve érzem, tudom, hogy nagyon sokat köszönhetek neki. Ő volt azonban az is, aki rádöbbentett arra (akkor, amikor már nem élt), hogy valami még szükséges az öregkor teljesebb képéhez. A tudatosság, a belülről megérett, kiteljesedett ember. Jusztina néni egységes volt, ám valahogyan mégiscsak biológiai robotként üzemelt. Ugyanazok a gondolatok tartották őt fogva 98 évesen, mint amelyek 90, 80, 70, 60, 50, s 40 évesen is. Mindig ugyanazok a reakciók s érzelmi állapotok követték ezeket a gondolatokat. A tudatosság, a megértés, a letisztultság s a megadás csak minimális mennyiségben volt meg benne. Ez talán jellemző volt generációja legnagyobb részére is. Ő és generációja sokat segített nekem s az én generációmnak, hogy esélyünk legyen az öregkort ténylegesen Isten ajándékaként megélnünk. Ehhez pedig hozzátartozik a gondolatok felszabadulása, az érzelmek felszabadulása, a tudatosság, s az élet sok területén szerzett számos tapasztalat, amelyek sokszor felülírták a régi tudást, amelyek gyakran fájdalmas élményekhez kötődtek. Jusztina néni generációja szájából sokszor hallottam a „megver a Jóisten", „megbüntetett az Isten", „vigyázz, mert Isten mindent lát" kifejezéseket, amelyek mögött egy megkötöző, sötét istenkép rejtőzött. Örömteli, hogy a fiatalabb generációk egyre nagyobb gondolati és tapasztalati szabadságban haladhatnak az idősödés felé, amelyek lehetővé teszik a mélyebb megértést, a felelősség magunkra vállalását, s azt, hogy istenképünk egyre inkább megtisztuljon, s a Lélek által a felszabadultság öröme, hálája áradhasson belőlünk. Az öregember képe bennem egyre inkább kiteljesedik. Nagyanyám volt az első tartós tapasztalati alap, amelyet kiegészítettek azóta olyan idős emberek, akik tudatosak, érettek, támogatóak, akik már élik az „egyedül kegyelemből" valóságát. Gyönyörű rájuk nézni, örömteli mellettük állni. Hiszen támogatnak engem és generációm tagjait mindabban, amit csak akarunk. Abban a biztos tudásban, hogy minél hamarabb elérjük azt, amire vágyunk, annál hamarabb felfedezzük azt, hogy az élet célja az örömteli itt és mostban, s nem a távoli jövőben van elrejtve. Milyen hatalmas áldás az, amikor idősen átadott, ellazult életet élhetünk, s nem arra pazaroljuk azokat a napokat és éveket, hogy a meg nem élt remények, vágyak beteljesületlenségén, vagy a világ romlottságán sajnálkozzunk, s ezekért magunkat vagy másokat kárhoztassunk.

Az ifjúkor s a felnőttkor is Isten ajándéka. Éljünk bátran, odaadással, s akkor a földi életünkben az öregkor a legnagyobb áldásként vár minket. Fizikai létezésünk koronájaként, amelyet már nem a valamit elérni akarás, a „kell" görcsössége, hanem az ellazultság, a hála, a derű állapotai fémjeleznek. Isten országa felszabadult lakóivá válunk. Jusztina néni generációjának csupán kevés képviselőjét láttam ilyennek. Ám magamban és egyre több emberben is érzékelem a feltörő hála erejét, azért, mert jó élni. A bátran megélt életből pedig egyenes út vezet a beteljesedett öregségig. A panaszkodó, ellenállással, elvárással, minősítésekkel teljes öregkor a hamis gondolatokban (démonokban-istenképekben), ideológiákban való hit, a kettős, a hazug élet következménye. Csak arra az öregkorra mondhatjuk, hogy Isten ajándéka, amelyben kiábrázolódik a krisztusi ember arca. Sokat segíthet, ha egy-egy ideológiát, hitet már fiatalon megvizsgálunk fő képviselőinek öregkorát szemlélve: „figyeljetek életük végére, s kövessétek hitüket" - olvasható a zsidókhoz írott levélben. Tehát akkor kövessünk bármilyen hitet, lelki utat, ha az az érettséghez, a derűs, hálás öregkorhoz vezette azt, aki azt választotta. Az ilyen út pedig a következő generációkat is elviszi ahhoz az öregkorhoz, amely Isten ajándéka.

Fotó: Vincze János

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. május 25., szombat,
Orbán napja van.
Tartalom
Vezércikk

Frederick Buechner
Öregkor
Romos ház kispadjáról sugárzó aranyfény az idős ember

Gondolkorzó

Pete Violetta
Idős otthon - Idősotthon
„Inkább haljak meg 40 évesen, minthogy megöregedjek, leépüljek és bedugjanak egy öregotthonba."

Pete Violetta
Lehet igazi otthon egy idősotthon

egy bennfentes szemével

Felszín

Jéger-Pete Renáta
Szégyellt ráncok
Úgy élünk, mintha mi nem ugyanerre tartanánk

Süll Mária
In memoriam...
A Trónszék elé vitt minket is, a rohanó, törekvő, álmodó ifjúságot

Nagy László
„Nem csak a húszéveseké a világ..."
Időtlen Mártának és Gizikének ott a helye az úton, a vendéglőben, a cukrászdában...

Magasság

Réz-Nagy Zoltán
A 110. év felé...
Már nem lehetünk balett-táncosok, vagy atomtudósok, de talán az élet teljességét még megfesthetjük

Turcsik Ferenc
Pólusok vonzásában - Inkonzisztencia?
Hogy töltsünk újbort régi tömlőbe: indul a 6:20-as lőcsös szekér

Mélység

Nagy László
Isten ajándéka az öregkor?
Figyeljetek életük végére, s kövessétek hitüket!

Fodorné Ablonczy Margit
Szülői minták a következő generációban
A gyermekszem mindent elles

Teljesség

Dr. Egeresi László Sándor
Felfelé nézz!
A mulandó tükrében könnyebben észrevesszük azt, ami el nem múlik

Pete Violetta
Befektetett élet
Értékeinket befektetjük, kamatoztatjuk, forgatjuk, dédelgetjük. Az életünkkel mit kezdünk?

Üzenet

Miklya Luzsányi Mónika
Géza bácsi és a leépítés
Becsülendő-e, vagy hátrány a szakértelem, a tapasztalat, 30 év lojalitása?

Szűcs Balázs
Bölcs öregjeim
Értékes kapcsolatok: jó az öreg a háznál!

Szerkesztő
Hazafelé
Mert az élet végén csak kettőspont van

Áthallások

Tóth Sára
Lesz-e kutyából szalonna?
Grand Torino - Az öreg Clint Eastwood szép filmet csinált búcsúzóul

Rácz Róbert
„Mesélj a voltról!"
Átadni az élet művészetét

Szabados Tamás
Az örömöt is veszni hagyni
Fütyörészve zsebre tett kézzel áldozni fel az életet

Riport

Szerkesztő
Isten jelenléte az idősek között
Idősek között szolgálva - öreg korra készülve - benne járva a korban

Hegedűs Márk
Örökség
Templom-matuzsálem Sólyon

Kitekintés

Szász Júlia Szende
10 hónap legfiatalabbként a legidősebbek között
Egy áldott diakóniai év története

Dobóczky László
Az Öreg(iroda)
Nem kell feltétlenül idősnek lenni ahhoz, hogy valahonnan kiöregedjen az ember

Látogatóink száma a mai napon: 4939
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44430680

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat