belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Teljesség

Nagy László

A reménységtől a reményvesztettségen át a bizalomig

A fel nem vállalt élet, a meg nem élt élet azonban csak olyan mennyországképig vezethet el téged, mely maga a pokol...

A fel nem vállalt élet, a meg nem élt élet azonban csak olyan mennyországképig vezethet el téged, mely maga a pokol...

Egyszer egy magával s az élettel egyaránt elégedetlen csinos hölgy egy szép autóval jött az Elengedés Házába. Amikor az életéről mesélt, akkor kiderült, hogy sok olyat megélt már, amit sokan mások nem. Élt Párizsban, majd több helyén a világnak. Két szép gyermeke van, s egy férje, aki néha csibész, de alapjában nagyon szereti őt. Elmesélte, hogy egyszer eljutottak a Csendes-óceán egy kis szigetére, egy turistaparadicsomba, amikor a nászútjuk volt. Élete talán legjobban szívbe markoló élménye az volt, amikor egy napon ott ült a homokos parton, s azon gondolkozott, hogy mi van otthon a szülőkkel, mit kell majd tennie, ha hazamegy. Abban a pillanatban rádöbbent, hogy nincs olyan helye (álmok szigete), s körülménye (nászút) az életnek, ahol s amikor ne akarna máshol, mással lenni. Hirtelen belémarkolt a felismerés, hogy a reménységei beteljesülései elvezették őt a teljes reménytelenségig. Persze ezt a felismerést nyakon öntötte néhány martinivel s csókolózással a homokban a párjával, de mélyen valahol továbbra is ott maradt legbelül. Több mint tíz év elteltével jött el az Elengedés Házába, hátha... . Ugye azért mégis a remény hal meg utoljára?

A remény és a vágy között szoros kapcsolat áll fenn. Alapvető emberi hit az, hogy a vágyak beteljesedésén keresztül jobb lesz az élet, mint volt. A remény mindig több a puszta vágynál. Míg a vágy egy bizonyos meglevő hiányt fejez ki, addig a remény pedig azt a várakozást, hogy a hiány mint olyan alapvetően megszűnik. Ezért olyan nagy a csalódás, hogy a vágyak betöltésekor nem csökken, hanem inkább még nő a hiány, az elégtelenség érzete az emberben. 
Persze a legtöbb ember alapélménye az, hogy sok vágya nem teljesül. Egyszerűen az anyagiak korlátozott volta, vagy a félelmeik következtében meghozott döntéseik miatt immár nem engedhetik meg maguknak azt, hogy megéljék azt, amire vágytak, vágynak. Ha a korlátozottság nagyon erős, akkor valószínűbb az egyre nagyobb reménytelenség kialakulása, ami tulajdonképpen egy nézőpontból azt is jelenti, hogy az emberben még mindig él a vágy, az a gondolat, de elérésére, megélésére már nincs esély. Ilyenkor kezdenek olyan remények felbukkanni, hogy "majd jó lesz odaát", vagy "úgyis nemsokára meghalok", esetleg, hogy "majd ő is megfizet azért, hogy ilyet tett velem". Egy másik lehetőség pedig az, hogy áttételesen éli meg a reményeit. Vágyott a szerelemre, most pedig reménykedve várja a brazil sorozat új részét. Szeretett volna híres focista lenni, most reménykedve várja kedvenc csapatában játszó sztárjának brillírozását a következő meccsen. Fontos ember akart lenni, s most a magas pozícióba jutó gyermekén keresztül ez valamennyire sikerül neki. Tulajdonképpen a vágyait meg nem élő, s ezért reménytelen ember is "abban hisz", hogy a vágyai betöltésén keresztül érhetné el a reménye beteljesülését, azaz azt az állapotot, mely az öröm, a békesség, a szeretet állandóságát adná neki.

Rossz lenne hát a remény? Természetesen nem rossz. Ez alapvető emberi szükséglet, elsősorban azért, hogy legyen miért felkelni reggelenként az ágyból. Ha ez nem lenne, akkor mély depresszióba, sőt a teljes fásultságba, vegetációba kerülne az ember. A remény szükséges, de csak eszközként. Annak eszközeként, hogy felfedezhessük, hogy a beteljesülés nem a reménylett állapot elérésében (tehát mindig csak majd, a jövőben) van, hanem abban a pillanatban, amiben a remény megjelenik, tehát az itt és mostban. Hiszen nem túlélnünk kell az életet, hanem megélnünk azt. Ha túlságosan fontos lesz a jövő - a remény = jövő - akkor megnyomorodik a jelen. Emlékezzünk csak vissza a középkor életérzésére: a földi világ egy siralomvölgy. Miért lett ez ilyenné? Azért, mert elhitették az emberekkel, hogy a jelen a szükséges rossz, s a mennyek országa majd, s odaát várja őket. A csúnya félrevezetésnek a gyümölcse lett a tömeges nyomor, s az egyre nagyobb reménység a nagyon távoli jövőben, a halál utáni életben (persze azért valószínűleg még ott is le kell tudni egy kis szenvedést a purgatóriumban). A középkor vallása tulajdonképpen az élet megnyomorítása, s a halál várása volt. Igaz lehet az, hogy egy ember, aki egész életét nyomorúságban töltötte, tényleg abban reménykedett, hogy hálából majd az örökkévalóságban mindörökké halleluját zeng annak az Istennek, aki ilyen életet adott neki? 
Amikor nem kis részben a protestantizmusnak köszönhetően a nyugati világ jó része a reménységét egy életet igenlő, szerető Istenbe vetette, akkor egyre inkább élhetővé vált az élet a földön, ám irányultsága mégis megmaradt alapvetően mennyeinek, reménykedőnek. Az újabb kor embere is alapvetően a mennyei hazába tartó vándor volt, ám olyan, aki már nem tekintette letudandó kötelességnek az életet, hanem bátran megélte azt.
Az ez után tömegében megjelenő materialista, kommunista típusú ember már jobban befékezett az időben. Vágyai erre az életre irányultak tisztán, s reménységei csak ide vetültek ki. Jellemző volt a földi biztonság keresése, ami megnyilvánult a 40 év egy helyen való ledolgozásában, a nyugdíj, s az egészségügyi ellátás színvonalának emelkedése által megteremtett hosszabb élettartamban, s az élet sok területén a kényelemnek, a bőségnek (evés-ivás stb.) jelentős növekedésében. Hisz csak ez a földi életünk van. Ezek a reménységek már jóval rövidebb időre szóltak (a halálig), s jól emlékszünk még a kommunista emberideál megtestesítőire, a pártvezérekre, akik tulajdonképpen életfogytiglan töltötték be a posztjukat - hiszen mi mást is tehettek volna egyébként öregen, odahaza, ha már közeleg a halál, s mást remélni sincs mit.

1. oldal ( összesen 2 ) Következő oldal
Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. november 13., szerda,
Szilvia napja van.
Tartalom
Felszín

Turcsik Ferenc
Remélni, de hogyan?

Nem csak az ember halott reménység nélkül, de a reménység is halott nélkülünk. 

Turcsik Ferenc
Reménység-szavak

Szemezgetés egy furcsa szótárból, ahol minden mindennel összefügg és minden mindennek szinonimája.

Magasság

Tóth Sára
"Csalfa, vak"?
Az ember csupán félig él, ha nem a jelenben él.

Mélység

Czapp Enikő
Remény és pszichológia
A remény nem pszichológiai fogalom.

Teljesség

Nagy László
A reménységtől a reményvesztettségen át a bizalomig
A fel nem vállalt élet, a meg nem élt élet azonban csak olyan mennyországképig vezethet el téged, mely maga a pokol...

Turcsikné Révész Judit
Élő reménységgé válni...
Akinek nincs embere, annak nincs reménye sem?

Szerkesztő
Öt betű
A föld csendes. Minden alszik. Kezdődik a feltámadás.

Üzenet

Fekete Ágnes
Ég és Föld

"Bűneinket maga vitte fel a fára!"

Miskolczy József
Párhuzamok

Jézusnak semmi szüksége elképzeléseink szépen felvirágozott temetőkertjére.

Szerkesztő
Remény a reménytelenségben
Mintha Noé bárkájának fekete doboza lenne itt előttünk megnyitva.

Áthallások

Nagy Zsuzsanna
A balkonláda
Olyan árva volt az a láda, olyan elveszett, hogy jobban sajnálta már a ládát, mint saját, nyomorult életét, elhagyott otthonát

Réz-Nagy Zoltán
A Boldog Szigetek frankomán zarándoka
- tűnődések Paul Gauguin-ről -

Pete Violetta
Azon a tárgyaláson
Borzasztó érzés megvádolva lenni...

Pete Violetta
Homokóra
Rá kellett jönnöm: lefolyok én is...

Farkas Zsófia
Most elképzelem
- Dsida Jenő: Templomablak -

Riport

Szerkesztő
Közhely
(és ami mögötte van/ lehet)

Kitekintés

Rácz Róbert
A reménység irányt mutat
Meghalni készül az utolsó is..(?)

Turcsik Ferenc
Fiatal reménység, reményteli fiatalság
A Fészek olyan hely, ami a miénk.

Miskolczy József
Reménység a nyitott koporsók mellett...
"Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él"

Látogatóink száma a mai napon: 1159
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45732853

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat