belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Magasság

Gueth Péter

Művészet és teljesség

A történelem véget ért, az események láncolatának ismerete már nem jelent kapaszkodót a valóságba való visszataláláshoz.

„Az ember elszakadt a világ ősi hatalmaitól, kiesett a kozmikus rendből, s ebből ered az individualizmus, szubjektivizmus térhódítása, előre nyomulása a művészetben” – írja Hamvas Béla.
Mindazonáltal a teljesség utáni sóvárgás megmaradt, és éppen a művészetben jut a leginkább kifejezésre. A műalkotás mindig maradandó kíván lenni, az öröklét számára készül, vagyis ilyen értemben egyfajta kísérlet az elvesztett teljesség újra létrehozására. Ebből a vágyakozásból fakad az a törekvés is, hogy a műveket meg kell óvni az enyészettől, múzeumba, képtárba kell helyezni, mert olyan szimbólumok sűrűsödnek bennük össze, amelyek az aranykort idézik meg és arra emlékeztetnek.
Az összes művészet közül a költészet az, amely a leginkább képes az elrugaszkodásra, a felülemelkedésre, vagyis a látható földi és a transzcendens világ közötti kapcsolat megteremtésére.
Mégpedig azért, mert a poéta még ismeri a költészet valódi nyelvét, mely az isteni logosszal, a teremtő szóval rokon. Martin Heidegger szerint a költészet lényegét tekintve nem más, mint létrehozás, alapítás a szóban és a szóval. A költészet nem elemzi, magyarázza a világot, mint a tudomány, hanem az által, hogy a dolgokat költőivé teszi, tulajdonképpen a mulandó földi életből az örökkévaló lét felé emeli azokat.
De a közvetítő szerep ég és föld között egyben azt is jelenti, hogy a költő a két világ közé van vettetve. Feladata hontalanságra és magányra ítéli, mivel olyan értékeket kell felvállalnia és képviselnie, amelyeket az emberiség nagy része feladott és elfelejtett, ennek pedig sok esetben meg nem értettség, számkivetettség a jussa.
A költőt a teremtő nyelv ismerete hasonlóvá teszi a mitológiák félisteneihez, akiknek feladata az emberi sors és isteni világ összekapcsolása volt – írja Hamvas.
De vajon a költői nyelv világalapítása, vagy akár a művészet bármely más megnyilvánulása alkalmas-e arra, hogy az elvesztett teljességet újra jelenvalóvá tegye? Ha a művészet képes lenne a jelenkor széthullottságán felülemelkedve, a benne ezer irányba tartó törekvéseket, egyéni érvényesülési, kifejezési szándékokat egységbe fogva az egyetemes emberiségre fókuszálni – akkor vajon sikerülne újra létrehozni a totalitást? Alkalmas-e a művészet arra, hogy az emberiséget visszaemelje a töretlen, romlatlan létezés világába?
A problémát jobban megvilágítják a filozófus Vilém Flusser gondolatai az úgynevezett technikai képekről. Ő úgy véli, hogy a képek eredendően mint jelentéssel teli felületek a történelem előtt, vagyis az írásbeliséget megelőzően az emberiség világértelmezésének módját jelentették.
A képek létrehozása a téridő dimenzióinak a síkra való szűkítését jelentette, míg a megfejtésük az ábrázolt két dimenzió újra kivetítését a téridőbe. A képek létrehozásának és megfejtésének képességét Flusser imaginációnak nevezi. A képek megfejtése során szemünk a kép egy pontjáról átsiklik annak egy másik pontjára, majd vissza. Vagyis a folyamatosan mozgó tekintetünk a kép elemeit összeköti. Így az ábrázolt elemek összefüggései komplex rendszerré, szimbólummá állnak össze. Mivel az egyes képelemek egymás után többször is megnézhetőek, vagyis szemünk újra visszapillanthat rájuk, ezért az „ugyanannak örök visszatérését” jelenítik
meg. Ez a folyamatos, ciklikus visszatérés jelentette a történelem előtti ember
világértelmezésének módját, amelyhez ezért a kép sajátságosan hozzátartozott. Az írásbeliség azonban kialakította a fogalmi gondolkodást és ez által a lineáris történelem képzetét, amelyben már nem lehet az elmúlt eseményeket újra jelenvalóvá tenni, azokat újra megcselekedni, legfeljebb csak felidézni. Ez a felfogás a mindig újat jelentő jövő felé irányulva eltörölni igyekezett a ciklikusságot és ezzel együtt a képiség kultuszát is. A 19. század végére azonban a szövegek imádata kultikus stádiumba érkezett, és így a tudományos szkriptúrákkal végül is véget
ért a történelem – írja Flusser. Mert míg a történelmi históriák, vallásos szövegek vagy az egyszerű természeti jelenségek leírásai elképzelhetőek, addig a tudományos szövegek ezekkel szemben elképzelhetetlenek. Erre a legegyszerűbb példa Einstein relativitás-elmélete. Ha valaki ugyanis „valahogyan” elképzeli a relativitáselmélet egyenleteit, az valójában „hibásan” fejtette meg azokat. De mivel végső soron minden fogalom egy képzetet jelent, ezért a tudományos univerzum végül is elképzelhetetlen, vagyis „üres” univerzum.
A technikai kép, vagyis a fotográfia feltalálása egy csapásra megoldást kínált a
tudományos szövegek számára. Olyan lakhelyet, ahol képként egyfajta mágikus jelekké alakulnak az egyenletek írásjelei, és e mágikus képek örökre reprodukálhatóak lesznek a technikai sokszorosításnak köszönhetően. Flusser szerint a technikai képek eme szívó hatásának semmi sem állhat ellent, mert minden történet, minden hétköznapi esemény meg akar örökítődni képen, vagy videoszalagon, hogy örökre ismételhető legyen, vagyis önmaga faktummá váljék.
De ez által minden mozivászonra, tévéképernyőre kívánkozó cselekedet elveszíti történelmi jelentőségét és mágikus rituálévá, örökké ismételhető mozgássá változik. „A technikai képek univerzuma, ahogyan kezd körülöttünk kirajzolódni, az idők teljességeként mutatkozik meg, amelyben minden cselekedet és szenvedés szakadatlanul kering.” – írja Flusser.
Ez az újfajta képiség a szubjektivista vallásosság, filozófia, darabjaira hulló művészet,
szakirányokra ágazó tudományosság elemeit szívja magába, vagyis nem egységes,
összefüggésekkel teli egészet, hanem fragmentumokat, mozaikszerű töredékeket örökít meg.
Ezért nem lehetséges, hogy a modern költészet, művészet újra visszajuttasson bennünket az aranykori teljességhez. Egyrészt mert a teljesség elérésébe vetett hit magában hordozza az „újba vetett reménységet”, ezért látásmódja történeti szemlélet, vagyis az aranykorhoz való visszatérést egyfajta időben való „visszatérésként” vagy „előre haladásként”, és nem az abból való kilépésként fogja fel. A másik, hogy a modern kor atomizáltsága, amely az emberi egyén széthullását is magában foglalja, ezt a felülemelkedni képes szintézist eleve lehetetlenné teszi a
közösség illetve a társadalom egésze számára. A 21. század elején már világos, hogy ami születik, a technikai mítosz, amely végül is nemhogy nem a második, a művészet által teremtett totalitás, hanem mindenféle teljesség ellenpontja, vagyis: a technikai értelemben megvalósuló virtuális valóság. Ez az a hamis isteni világ, melynek szentélyeibe a fogyasztás templomainak kapuin átlépve az egyenízlésre szoktatott, uniformizált tömeg bebocsátást nyerhet.
A művészet önmaga képtelen a teljességre elvezetni, de ez nem is feladata. Valódi értéke abban van, hogy alkotásaival folyamatosan emlékeztet a hajdan volt egységre, romlatlanságra, ébren tartva lelkünket „a kozmikus rend” felé irányítja figyelmünket. Ez a feladat ma, az egyre jobban – talán megállíthatatlanul – előre törő, szétterjedő és kábulatba ejtő virtuális valóság korában hallatlanul fontos. A történelem véget ért, az események láncolatának ismerete már nem jelent
kapaszkodót a valóságba való visszataláláshoz. A művészet alkotásai útjelzők, hívószavak lehetnek, amennyiben mellettük megvan még az eredetre való emlékezés, a hajdani édeni állapotról való tudás, mely Isten és ember valódi viszonyáról ad hírt. Ezt az ismeretet az Egyház őrzi hitében. Ezért a művészet a vallásra hallgatva, belőle inspirációt merítve válhat valóban közvetítővé a két világ között. De erre az együttműködésre vonatkozóan a korábbi történelmi példák haszontalanok, és visszatérési lehetőség azokhoz természetesen nincs.
A megoldást a jelenben kell megtalálni, melynek keresése egyre sürgetőbb, közös feladat.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. szeptember 18., szerda,
Diána napja van.
Tartalom
Vezércikk

Bella Péter
Életművészet
Foglalkozása: egy Istenarc hordozása

Gondolkorzó

Pete Violetta
Hangos-e a Szentlélek?
Betöltekezés, de hogyan...?

Hozzászólás:
Hangos vagy csendes?
Az újonnan jövő áramlatok tükröt tartanak a történelmi egyházaknak

Hozzászólás:
Ahol én tartok hitbeli utamon
Csend és mély belső nyugalom a félelem helyett

Hozzászólás:
Karizompacsirta vagy csak pacsirta, esetleg szellemi bicepszbajnok? De lehet, hogy nekik van igazuk?
„ha elítéled az egészet, lehet, hogy azt is elítéled, amit valóban Isten cselekszik"

Hozzászólás:
A keskeny út: senkinek sincs igaza
Nem nyilvános a Szentlélek

Hozzászólás:
Gyümölcsökből lehet megismerni a fát
Isten bármikor újra megteheti

Hozzászólás:
Egy lelkész édesanya útkeresése
Vissza a lelkészgyermekek témájához...

Felszín

Süll Mária
"All those things"
Dominancia harc a dolgaimmal

Hajdúné Tóth Lívia
Hahó, Isten!
Csak te intézheted el... hogy talán én is...

Jéger-Pete Renáta
Inspirált business világ
Lehet-e az Úrnak terve Bill Gates-sel, és a Facebookkal?

Magasság

Nagy Dávid
Arany ajtókitámasztó
Kísérlet filozófiára

Réz-Nagy Zoltán
Az ihletettség csapdájában
Fordítási variációk egy témára: A teljes írás Istentől ihletett, vagy minden írás Istentől ihletett?

Turcsik Ferenc
Homo analiticus
A boldogság útját kereső

Tóth Sára
Múzsa és Szentlélek
- a világi és szent „ihletről"

Gueth Péter
Művészet és teljesség
A történelem véget ért, az események láncolatának ismerete már nem jelent kapaszkodót a valóságba való visszataláláshoz.

Mélység

Nagy László
Dr. Happyvel pünkösd felé
Akkor és most - elrendelt önmagunk keresésének útján

Teljesség

Szabó István
A Szentlélek ádventje
Túlcsorduló isteni szeretet haszon élvezői - mi

Pete Violetta
A Szentlélek ígérete a fogságban
Megelevenítő erő a pusztában

Szabó István
Erő a tanúskodás szolgálatához
Pünkösd ünnepére

Üzenet

Faragó Dávid
Az Öt Érzék Lelke
Igenis megfogható

Géczy Katalin
Vagy – vagy
Élet, vagy halál van a szemében?

Áthallások

Rácz Róbert
A tizedik
Homo renatus - az újjá született ember

Bölcsföldi András
Hetvenhétből hét
Novellákkal bejárt lelki úton zötyög a megértés szekere

Riport

Szerkesztő
Fogadd el a szeretetet
– Virtuális ölelés Simon Andrástól

Szerkesztő
Mátrix-beszélgetések
Egy új út a közösség teremtésre és a keresztény üzenet meghallásához

Miklya Luzsányi Mónika
Illatfelhők
Egy parfümőr vallomása a komponálás rejtelmeiről

Szerkesztő
Felfelé néző élet
- a parlamentben

Kitekintés

Békési Sándor
A méltóság misztériuma
„Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre"

Jéger-Pete Renáta
Indíttatás a segítségre
Szeretethíd - légy két napra önkéntes!

Rusznák Emese
Ötletmustra
Csapatban minden sokkal jobb, főleg, ha egy jó ötlet is adódik

Jeney Edit
Csíksomlyó
Ahol az erőtér hat az életre

Miklya Luzsányi Mónika
Hamuban sült pogácsa és extrudált kenyér
(Instant) megoldások gyermeink tarisznyájába

Látogatóink száma a mai napon: 4410
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45321194

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat