belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Üzenet

Fekete Ágnes

Ég és Föld

"Bűneinket maga vitte fel a fára!"

I. Péter 2.24.


Istenről való gondolkodásunk sarkalatos pontja abban áll, hogy milyen kérdéseket teszünk fel.

Ha jók a kérdéseink, akkor jó úton haladunk a megértésben.
Eszembe jutottak megint csak a gyerekrajzok.

Egyik gyerekünk rendre úgy kezdi az alkotást, hogy húz egy zöld vonalat alulra, és egy kék vonalat felülre. Számára ez ennek a világnak a kerete. Nem lehet kérdés tárgya, hogy vajon miért van a fű alul, és miért van az ég felül. De ha jobban belegondolunk, a lent és fent ismerete mindannyiunkban nagyon mélyen bennünk élő valóság. A pince a sötét dolgok helye. A gyökér, a mély vizek - az életnek azon elemei, amelyek jó és rossz értelemben egyaránt valami elrejtett, valami nem mindenki előtt nyilvánvaló dolgot mutatnak. A mélység és bűn jele minden, ami lent van. Ha tekintetünket a csillagos égre vetjük, Istenre gondolunk. A hegyek, a virágok felfelé törnek, és ez nincs másként sohasem. Érdemes a gyerekrajzok képvilágából kiindulni, mert egy egészséges világlátást, a dolgok elfogadását mutatják éppen azok a kis emberek, akik örökké kérdeznek. Hol van isten? Hogy fér bele a templomba? - és így tovább.

Érdemes jó kérdéseket feltenni.
Nem jó kérdés az, hogy "Ugyan hol vannak az én bűneim?" A halfogás után azt mondta Péter Jézusnak: eredj el tőlem, mert én bűnös ember vagyok. A vizek mélységei felett úr Jézus úr a lélek mélységei fölött is. Mi van a lábam alatt? Esetleg eltaposott emberek? Vagy olyanok, akiken átléptem? Milyen érzések vannak bennem a mélyben? Nem őrjítő lelki kutakodásra gondolok, inkább valami egyszerű tükörbe nézésre. Rossz gondolatainkat és érzéseinket Jézus felemeli, kihozza a mélyből és felviszi a fára, ha engedjük. Óriási élményt ad, ha képesek vagyunk lelkünkben is megélni a lent és fent erejét. Isten kinyújtja a kezét, és felemel minket mindazzal együtt, ami a lelkünk mélyén van. Felviszi bűneinket a mélyből.

Persze, meg lehet kérdezni: Miféle pszichológia ez? De ha a maga egyszerűségében megéljük ezt a mondatot a gyerekrajzok világos geometriájával, hogy maga felvitte bűneinket a fára, akkor bennünk történhet valami átalakulás. Nem én kuporgatom a bajaimat többé, félelmeimet, gyászomat és minden egyéb kétségemet, hanem mintegy kinyújtott tenyérben tartva engedem, hogy Isten elvegye. Csak a Mennyei Atya képes arra, hogy átvegyen rólunk terheket, mert Ő fent van, mi pedig itt lent.
Ámen

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. május 24., péntek,
Eszter , Eliza napja van.
Tartalom
Felszín

Turcsik Ferenc
Remélni, de hogyan?

Nem csak az ember halott reménység nélkül, de a reménység is halott nélkülünk. 

Turcsik Ferenc
Reménység-szavak

Szemezgetés egy furcsa szótárból, ahol minden mindennel összefügg és minden mindennek szinonimája.

Magasság

Tóth Sára
"Csalfa, vak"?
Az ember csupán félig él, ha nem a jelenben él.

Mélység

Czapp Enikő
Remény és pszichológia
A remény nem pszichológiai fogalom.

Teljesség

Nagy László
A reménységtől a reményvesztettségen át a bizalomig
A fel nem vállalt élet, a meg nem élt élet azonban csak olyan mennyországképig vezethet el téged, mely maga a pokol...

Turcsikné Révész Judit
Élő reménységgé válni...
Akinek nincs embere, annak nincs reménye sem?

Szerkesztő
Öt betű
A föld csendes. Minden alszik. Kezdődik a feltámadás.

Üzenet

Fekete Ágnes
Ég és Föld

"Bűneinket maga vitte fel a fára!"

Miskolczy József
Párhuzamok

Jézusnak semmi szüksége elképzeléseink szépen felvirágozott temetőkertjére.

Szerkesztő
Remény a reménytelenségben
Mintha Noé bárkájának fekete doboza lenne itt előttünk megnyitva.

Áthallások

Nagy Zsuzsanna
A balkonláda
Olyan árva volt az a láda, olyan elveszett, hogy jobban sajnálta már a ládát, mint saját, nyomorult életét, elhagyott otthonát

Réz-Nagy Zoltán
A Boldog Szigetek frankomán zarándoka
- tűnődések Paul Gauguin-ről -

Pete Violetta
Azon a tárgyaláson
Borzasztó érzés megvádolva lenni...

Pete Violetta
Homokóra
Rá kellett jönnöm: lefolyok én is...

Farkas Zsófia
Most elképzelem
- Dsida Jenő: Templomablak -

Riport

Szerkesztő
Közhely
(és ami mögötte van/ lehet)

Kitekintés

Rácz Róbert
A reménység irányt mutat
Meghalni készül az utolsó is..(?)

Turcsik Ferenc
Fiatal reménység, reményteli fiatalság
A Fészek olyan hely, ami a miénk.

Miskolczy József
Reménység a nyitott koporsók mellett...
"Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él"

Látogatóink száma a mai napon: 250
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44418766

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat