2010. május
23. szám
„Egy életre meghatározza a világlátását…”
Különcök a lelkészgyerekek?
Nemrégiben konferencián vettem részt, ahol az hangzott el, hogy talán a lelkészek gyermekei azért is házasodnak olyan korán ( legalábbis létezik egy ilyen tendencia), mert nem érzik azt, hogy valahova tartoznának.
Ezzel erősítik meg a helyüket e világban. Azóta is emészt, vajon mennyi igazság lehet ebben a gondolatban? Vajon ezt az értintett gyerekek, illetve a belőlük nőtt felnőttek hogyen élik meg, hol érzik a specifikumait a maguk gyermekkorának?
Előnyös vagy hátrányos számukra ez a tényleg sajátos helyzet, ahol minden gyülekezeti néni a nagymama, és minden presbiter a nagypapa szerepét tölti be? Ahol nincsen, nem lehet igazi családi karácsony, vagy húsvét, mert a szülők a szolgálatokkal, a gyerekműsorokkal vannak leterhelve?
Hogyan lehet ezeket a gyerekkori élményeket feldolgozni, és hogyan válhat az ember előnyére?
(Idézet a 2010. februári szám Gondolkorzó rovatából)
Lelkészunoka vagyok, aki teológiát végeztem. Eddig még nem végeztem olyan lelkészi szolgálatot, ami egy helyhez kötött volna abban az értelemben, hogy a parókián, a templom tövében lakom. Mátyás fiam két éves, másfél éves volt, mikor kihelyeztek segédlelkésznek. Addig szeretett templomba járni, három hónapos korától mindig vittem, és fejlődéséhez mérten vett részt benne, általában szoptatás közben elaludt, és időnként visított, ha a gyülekezet hamisan énekelt és a kántor félreütötte a hangokat. Később a szószéket akarta megmászni, a szolgáló lelkész nem kis ijedtségére. A gyülekezet mindenhol elfogadó és befogadó vele szemben. Egy-két éves gyermeknek meg lehet magyarázni, hogy az ember miért nem sétál vele szombat délután és a vasárnap miért rohanás vagy szétdarabolt együttlét, de nem akarja elfogadni. Sírógörcsöt kap, ha meglát palástban, a reggeli és déli liturgián (óprotestáns áhítatrendben) előbb-utóbb vagy motorozni megy ki a szabadba, vagy végigvisítja, vagy az ölemben van, ritkább esetben énekel és imádkozik. Itthon elmondja nekem, hogy én vagyok, aki sír az istentiszteleten, és Mátyás az, aki énekel.
Minden tudásommal azon vagyok, hogy a családomnak ne a vasárnap legyen a hét fekete napja, mint édesanyámnak, akinek klasszikus lelkész-gyermekkora volt: apa állandóan szolgálatban (vagy másodállásban, hogy eltartsa a családot, anya hitoktató-kántor-harangozó, és 14 évesen református bentlakásos kollégium, onnan a felnőtt élet egyedül.
Hallottam egy lelkésznőtől, hogyan vigasztalta meg őt egy kedves gyülekezeti tag: "az Isten majd kárpótolja a gyermekeidet azért az időért, amit a gyülekezeti szolgálatban töltesz", általában pont akkor, amikor a gyerekek is otthon vannak: este és hétvégén, ünnepekkor. Szerintem pedig a gyermekkort semmi nem hozza vissza, a bizalom és a kötődés kialakulása koragyermekkori tapasztalat, ami ha hiányzik, egy életre meghatározza világlátását. Szerintem a gyülekezetet is tudja kárpótolni, ha történetesen többlelkészes gyülekezetben nincs ott az lelkésznő,-anya minden programon (programorientált egyház vagyunk). Ha munkatársképzés során felkészít presbitereket, testvéreket olyan alkalmakra, amiket nem feltétlen kell lelkésznek végezni (bibliaóra, gyermekistentisztelet, kórházlátogatás stb), ezzel a közösségvállalást erősíti a gyülekezetben. Másik megoldás, hogy a gyülekezetet familia Deiként értelmezve családi istentiszteletek vannak, baba-mama klub, óvodás hittan, családlátogatás gyermekkel - ahonnan nincs kizárva a lelkészgyermek, Missziós alkalom lehet például a játszótéri istentisztelet. Vannak formák és lehetőségek.
Igyekszem az anyaságot és a lelkészséget bizonyos esetekben elválasztani: ha nem én prédikálok, akkor Mátyás az ölembe ülhet, stb. Ebben nagy segítségemre van férjem, aki nem lelkész, és ő kétszeres apa, amikor én lelkész vagyok. Lelkészi identitásom mégsem a palásttól és a státusztól függ, hanem belső minőség, a Szentlélek Isten munkája, szövetségkötésen alapuló elhívásomtól. Időben és szerep-specifikációkban mégis meg kell különböztessen ezeket egymástól, leginkább a gyengébb hitű gyülekezeti tagok és az egyházi rendtartás miatt.
Halász (Lakatos) Noémi
Bella Péter
Életművészet
Foglalkozása: egy Istenarc hordozása
Pete Violetta
Hangos-e a Szentlélek?
Betöltekezés, de hogyan...?
Hozzászólás:
Hangos vagy csendes?
Az újonnan jövő áramlatok tükröt tartanak a történelmi egyházaknak
Hozzászólás:
Ahol én tartok hitbeli utamon
Csend és mély belső nyugalom a félelem helyett
Hozzászólás:
Karizompacsirta vagy csak pacsirta, esetleg szellemi bicepszbajnok? De lehet, hogy nekik van igazuk?
„ha elítéled az egészet, lehet, hogy azt is elítéled, amit valóban Isten cselekszik"
Hozzászólás:
A keskeny út: senkinek sincs igaza
Nem nyilvános a Szentlélek
Hozzászólás:
Gyümölcsökből lehet megismerni a fát
Isten bármikor újra megteheti
Hozzászólás:
Egy lelkész édesanya útkeresése
Vissza a lelkészgyermekek témájához...
Süll Mária
"All those things"
Dominancia harc a dolgaimmal
Hajdúné Tóth Lívia
Hahó, Isten!
Csak te intézheted el... hogy talán én is...
Jéger-Pete Renáta
Inspirált business világ
Lehet-e az Úrnak terve Bill Gates-sel, és a Facebookkal?
Nagy Dávid
Arany ajtókitámasztó
Kísérlet filozófiára
Réz-Nagy Zoltán
Az ihletettség csapdájában
Fordítási variációk egy témára: A teljes írás Istentől ihletett, vagy minden írás Istentől ihletett?
Turcsik Ferenc
Homo analiticus
A boldogság útját kereső
Tóth Sára
Múzsa és Szentlélek
- a világi és szent „ihletről"
Gueth Péter
Művészet és teljesség
A történelem véget ért, az események láncolatának ismerete már nem jelent kapaszkodót a valóságba való visszataláláshoz.
Nagy László
Dr. Happyvel pünkösd felé
Akkor és most - elrendelt önmagunk keresésének útján
Szabó István
A Szentlélek ádventje
Túlcsorduló isteni szeretet haszon élvezői - mi
Pete Violetta
A Szentlélek ígérete a fogságban
Megelevenítő erő a pusztában
Szabó István
Erő a tanúskodás szolgálatához
Pünkösd ünnepére
Faragó Dávid
Az Öt Érzék Lelke
Igenis megfogható
Géczy Katalin
Vagy – vagy
Élet, vagy halál van a szemében?
Rácz Róbert
A tizedik
Homo renatus - az újjá született ember
Bölcsföldi András
Hetvenhétből hét
Novellákkal bejárt lelki úton zötyög a megértés szekere
Szerkesztő
Fogadd el a szeretetet
– Virtuális ölelés Simon Andrástól
Szerkesztő
Mátrix-beszélgetések
Egy új út a közösség teremtésre és a keresztény üzenet meghallásához
Miklya Luzsányi Mónika
Illatfelhők
Egy parfümőr vallomása a komponálás rejtelmeiről
Szerkesztő
Felfelé néző élet
- a parlamentben
Békési Sándor
A méltóság misztériuma
„Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre"
Jéger-Pete Renáta
Indíttatás a segítségre
Szeretethíd - légy két napra önkéntes!
Rusznák Emese
Ötletmustra
Csapatban minden sokkal jobb, főleg, ha egy jó ötlet is adódik
Jeney Edit
Csíksomlyó
Ahol az erőtér hat az életre
Miklya Luzsányi Mónika
Hamuban sült pogácsa és extrudált kenyér
(Instant) megoldások gyermeink tarisznyájába
Látogatóink száma a mai napon: 3097
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57867748
Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.
Jelenleg nincsenek hozzászólások.