belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Áthallások

Miklya Luzsányi Mónika

(El) Camino

Jézus elkísér minket az utunkon, amely egyszer mindenki számára keresztúttá válik

Nekünk, protestánsoknak is ismerősnek tűnhet a szó: „el Camino". Zarándokutat jelent, a világ talán egyik legismertebb zarándokútját, Javier Fesser filmjében pedig egy tizenkét éves kislány nevét is.

Mi is az „el Camino"? „A lélek útja, amelyet mi maguk vállalunk. A nehézségeken a közösség visz át. A zarándokok közössége, és közösség Jézussal. Persze vannak közöttünk olyanok, akik csak látványosság kedvéért vállalják az Utat, egyfajta vallási turizmusból. De én hiszem, hogy közöttünk ők is fognak kapni valamit"- vallja Miguel atya, az el Camino zarándoklatok egyik spanyol szervezője.

Az Art-mozi hálózat „Helyzetek és gyakorlatok" című filmklubjának keretében látható „Camino" című film is egy utat mutat be. Egy halálosan beteg kislány, Camino útját, akinek Jézusba vetett mélységes hite segít végigmenni az embertelen szenvedéseken.

Vagy talán mégsem? Lehet, hogy ennek a tizenkét éves gyereknek a „Jézus" név mást jelent, mint hithű katolikus édesanyjának vagy novícia nővérének? S lehet, hogy mindannyiunknak mást és mást jelent ez a név? Kiben és hogyan jelenik meg Jézus, hogy végigsegítsen a saját utunkon, a saját el Caminonkon?

A filmben is minden szereplő más és más utat jár be. Az anya, Glória, a dicsőség szent asszonya, egy pillanatra sem rendül meg a hitében. Nem csak tudja, hiszi és teljes egzisztenciájával éli is, hogy Isten megpróbálja azokat, akiket szeret. Nem rendül meg, sőt, hitét erősíti, amikor eltemeti néhány hónapos csecsemő fiát, amikor a család, a világi élet számára elveszíti zárdába vonuló nagyobb lányát, amikor egy autószerencsétlenségben meghal a férje, s nem rendül meg a hite akkor sem, amikor kiderül a kisebbik gyerekről, hogy halálos beteg. Az egyház Glóriát megerősíti a hitében, hiszen a Szentatyának szentekre van szüksége. S ha nem is szentekre, legalább boldogokra. A film valóságos eseményeken alapszik, s a kislányt, akinek fikcionált élettörténete a film, hamarosan boldoggá avatják.

Mert Camino valóban boldog. Csak nem attól és nem azért, amiért az édesanyja, vagy novícia nővére, vagy a Szentatya. Ő úgy boldog, ahogyan egy tizenkét éves kislány boldog lehet. Akár a gerincműtét, a kemoterápia közepette, akár a halálos ágyán is. Mert számára Jézus valós személy. Egy fiú a színjátszó körből, akinek spanyol szokás szerint a Jézus nevet adták a szülei. És Camino hisz Jézus szerelmében. Tisztán és szűzien, ahogyan csak az első szeretet tüzével lehet hinni. És hite nem rendül meg egy pillanatra sem. Tudja, hogy sorsuk összekapcsolódik mindörökre. Tudja ezt még akkor is, ha soha sem voltak képesek szavakba önteni egymás felé érzett szerelmüket. Tudja akkor is, ha egymásnak küldött üzeneteik sorra célt tévesztenek. Mert Caminonak nem kellenek szavak, hogy tudja: Jézus szereti, s örökké szeretni fogja. S nem csak az a szépszemű, tizenkét éves fiú, akit Jézusnak hívnak, hanem az élő Jézus Krisztus is. Akit nem kell kikényszerített imádságokkal, rózsafüzérekkel ostromolni, akit nem kell szenteltvízzel megszórni, akinek nem kell felajánlást tenni azért, hogy szeressen, mert ő mindezek nélkül is elkísér minket az utunkon, amely egyszer mindenki számára keresztúttá válik. Nem őrangyal képében jön velünk (akinek vizionált megjelenése egy gyerek számára riasztó is lehet), hanem sokszor valóságos angyalokat küld: egy orvost, egy tanárt, egy barátot, akit lehet, hogy éppen Jézusnak hívnak.

A film a névegyezést használja fel arra, hogy tükröt tartson nekünk, megmutatva, hogy Jézus képét mennyire a saját képünkre formáljuk. Hogy mennyire csak a saját projekcióink élnek, amikor olyan megrendíthetetlenek vagyunk a hitünkben. Hogy emberi ésszel mennyire fel nem fogható Isten kegyelme, Jézus jelenvalósága. Aki lehet, hogy nem lép oda a betegágyunkhoz, hogy egy látványos csodával elsimítson minden bajt, de itt van mindig velünk az Úton.

„Helyzetek és gyakorlatok"  - ennél jobb címet nem is lehetett volna kitalálni a sorozatnak, ugyanis a helyzetek adva vannak. Adódnak. Az utcán, a suliban, a strandon, a lakótelep parkolójában. Ha akarunk, ha nem, találkozunk a „helyzetekkel". A kamaszok lázadásával, a vallási bigottsággal, a homoszexualitással, a zárt kisközösségben uralkodó megbélyegző magatartással, a tehetetlenség torokszorító érzésével. És sokszor szeretnénk segíteni, odalépni, kezet nyújtani, szólni, de képtelenek vagyunk megtenni. Nem értjük, nem tudjuk, mi zajlik a másikban, így inkább elfordulunk egymástól. S ezzel a távolság egyre nő. Ezeknek a távolságoknak a leküzdésében próbál segíteni a filmklub azzal a tizenkét filmmel, amelynek mindegyike határhelyzetekről szól, s amelynek egy kiváló darabja a „Camino".

Camino
színes, feliratos, spanyol dráma, 143 perc, 2008.

rendező: Javier Fesser
forgatókönyvíró: Javier Fesser
zeneszerző: Rafael Arnau
operatőr: Alex Catalán
producer: Luis Manso, Jaume Roures
szereplő(k):
Nerea Camacho (Camino)
Carme Elias (Gloria)
Mariano Venancio (José)
Manuela Vellés (Nuria)
Lola Casamayor (Tía Marita)
Ana Gracia (Inés)
Pepe Ocio (Don Miguel Ángel)
Jordi Dauder (Don Luis)

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. április 23., kedd,
Béla napja van.
Tartalom
Vezércikk

Pete Violetta
Mit ér?
Adás, vétel, középárfolyam

Gondolkorzó

Elisabeth Elliot
Személy vagy dolog?
Orvosi precedensek egy vita margójára

Felszín

Bálint Katalin
Közösen a kábítószer ellen
Június 26: Kábítószer-fogyasztás Elleni Küzdelem Napja

Jéger-Pete Renáta
Gyermek - akadály vagy jutalom?
„Nem akarok gyereket!"

Magasság

Nagy Dávid
Kvarkok, pillangók és szentség
A káosz néha rendet teremt

Mélység

Dobóczky László
Egészségnap a suliban
Hogy élheti meg a tanuló a hiteles prevenciót?

Nagy László
Önsegítő csoportok
Út vissza a teljes élethez

Teljesség

Kiss Gergely István
Istenre bízd a gondodat, megőrzi életed
Gondjaink súlyát egyedül viselnünk: öngyilkosság.

Nagy László
„Te azért válaszd az életet!"
Szükséges megjárni a fogságból kivezető utat!

Fodorné Ablonczy Margit
Életvédelem - ahogy azt Isten csinálja
„Az ember az a lény, aki kitalálta a gázkamrákat, de ugyanakkor az a lény is, aki emelt fővel, imával az ajkán ment a gázkamrákba."

Üzenet

Szakolczainé Gál Éva
Szemlesütve...
Érzékeny téma a homoszexualitás... Mit lehet tenni, ha valaki mégis...?

Süll Mária
Két mondat
Életből vett példák és igéből vett tanulságok

Pete Violetta
Andrea Bocelli megköszöni az életét.
Veszélyben volt az élete, amikor még meg sem született.

Áthallások

Tóth Sára
Film az élet értelméről vagy értelmetlenségéről
Egy huszonegyedik századi szegény Dzsoni?

Miklya Luzsányi Mónika
(El) Camino
Jézus elkísér minket az utunkon, amely egyszer mindenki számára keresztúttá válik

Riport

Fekete Zsuzsa
Létezik szabadulás?
Feleség, gyermekek és átlagos élet 16 év kihagyás után...

Hegedűs Márk
Szendrőlád lelke
„Miért engedheti ezt Isten?" Egy ország kérdése ez napjainkban.

Turcsik Ferenc
Life-blogger
Bejegyzések az árvíz mellől

Miklya Luzsányi Mónika
Amikor nemet mondunk az életre
Nők, akik befeküdtek a kórháznak arra az oldalára

Kitekintés

Szűgyi Zoltán
„Ami rajtad múlik, azt tedd meg!"
Mert azon az 1991-es, áprilisi gyógyító konferencián nemcsak az alkoholizálás kényszerétől szabadultam meg...

Bagdán Zsuzsanna
Megtörve, megmenthetően
Menthet életet olyasvalami, ami összetör? Kontraszt.

Dobóczky László
Egy kis okoskodás
„A mi iskolánkban nincsen drog!" - hogy lesz hatásos a prevenció?

Látogatóink száma a mai napon: 6029
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44195881

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat