belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Mélység

Szakolczainé Gál Éva

Amikor együtt lakoznak az atyafiak...

Családi csapatépítő tréning - hogyan legyünk együtt és nem csak egymás mellett

Évekkel ezelőtt arra jutottunk családtagjainkkal, hogy változtatni kellene az összejöveteleinken. Az ország több pontjáról, hosszú utazás után érjük el egymást. Körülnyüzsögjük az asztalt, finomakat eszük, s mire belemelegednénk egy-egy mélyebb beszélgetésbe, már indulni is kell haza. Néha, többnapos ünnepen, hosszabbra nyúlhat az ebéd utáni játék, foci, tollas, társasozás, de ez olyan ritka. A távolabb élőket nem tudjuk igazán bevonni a mindennapjainkba. Az egyik kisfiú így mondta: olyan, mintha minden alkalommal újra ismerkednénk, aztán mire eljutunk a barátságig, elszakadunk ismét.

Jó a hasonlat. Mire túljutnánk a felszínes beszélgetésen, megnyitnánk a lelkünket, adnánk valamit mélyebb önmagunkból, menni kell. Majd legközelebb, talán egy hónap múlva... Aztán gyors e-mail váltások, időnként egy telefonbeszélgetés, ezek azonban nem pótolják a testi közelséget, azt, hogy egymás szemébe tudjunk nézni és megértsük, mi az, amire valóban szüksége van a másiknak. Nem helyettesíthetik azt, hogy át tudjunk adni valamit önmagunkból, átvehessünk valamit a szeretteinktől.

Ezen keseregve egyszer remek ötletünk támadt. Használjuk ki azt a kis időt, amíg együtt lehetünk valami módon jobban. Találjuk ki magunknak azt a bizonyos „minőségi időt"! Ebből a gondolatból született aztán egy játék, a játékból pedig egy csodálatos, tartalmas, nagycsaládi együttlét. Kellett hozzá némi technika, meg egy lelkes játékszervező, néhány szabad óra esténként és sok lelkesedés. Három nap alatt készült el egy fergeteges családi játék, amely egy esős délutánon megnevettette, megríkatta, szórakoztatta és elbűvölte az egész nagycsaládot.

Így történt:

Számítógépeink tele vannak feldolgozatlan, rendszerezetlen családi fotókkal. Picinyek, kirándulás élmények, keresztelők, házasságkötések, óvodai képek, ballagások... milliónyi villanás az életünkből. Első lépésként ezekből szedtünk össze egy gépre minden családtagtól néhányat. Aztán a nagyszülőktől, majd a szülőktől, végül a gyerekektől gyűjtöttünk be érdekes, vicces mondásokat. Volt köztük úgynevezett baba-beszéd, gyerekszáj - minden család őriz ilyeneket a csemeték pici korából. Került a gyűjteménybe jellegzetes szófordulat egy-egy családtagtól, de régi történetre utalás is a nagyapák, dédapák hőskorából. Egyszóval csupa olyan, amihez mindannyiunknak köze van, akkor is, ha nem ismerjük jól a részleteket.

Végül hobbiról, foglalkozásaink specialitásairól, nagyszülők végzettségéről, a már nem élő felmenőkről gyűjtöttünk össze egy-két érdekességet.

Amikor minden együtt volt egyikünk elvállalta a legnehezebb részt - a képvágást. Van köztünk tanár, aki jól használja a képek bemutatására alkalmas számítógépes programot. Kiválasztott az óriási kép mennyiségből mintegy harmincat. Mindegyik képből kivágott egy pici, de azért jellegzetes részletet, majd egy nagyobbat, végül mellé helyezte a teljes képet.

Másikunk ez alatt kis kártyákra írta a mondásokat, egy harmadikunk pedig a családtagokra jellemző, de nem közismert adatokat.

Készen is volt az izgalmas családtörténeti játék.

Reméltük, hogy jó kis időtöltést nyújt, de azt álmomban sem gondoltam volna, micsoda fergeteges hangulat, milyen megható pillanatok, milyen mély csendek és milyen kacagások kísérik majd a játékunkat.

Eljött a nagy izgalommal várt születésnap. Összegyűltünk, mint mindig, finomat ebédeltünk, mint máskor is, torta is volt, ahogyan már számtalanszor. Most azonban nem szaladt szét a gyerekhad, nem vonultak el kettesével-hármasával a felnőttek, nem fogott mosogatásba a háziasszony. Bezsúfolódtunk a szobába. Ki a fotelbe fészkelte be magát, ki a heverőre, ki pedig párnákon helyezkedett el kényelmesen. Egy régi társasjáték dobókockáját, bábuit és tábláját vettük elő. Három kérdéstípus alkotta a játékot: „Mit ábrázol a kép?", „Ki mondta?" és „Tudod-e?" Aki a képen lévő személyt vagy tárgyat az első kis részletből azonnal kitalálta, hármat léphetett a bábujával, aki a nagyobb részletből találta ki, az kettőt, aki a teljes kép bemutatásakor azonosítani tudta ki, mi van a képen, egyet léphetett. A másik két kérdésfajtánál kettőt léphetett a pontos választ adó, egyet, ha körülbelül találta el a megoldást. A család legidősebb tagját kineveztük bírónak a pontszámok körüli vitás kérdések rendezésére, a legkisebbet pedig a bíró segítőjének. A szabályok ismertetése után már akkora volt az izgatottság, hogy muszáj volt hozzákezdeni.

Íme, az első kép:

Ez közös kiránduláson készült sok évvel ezelőtt. Voltak tippek, megjegyzések a cipőkre, a lábtartásra. Nevettünk és találgattunk, melyik láb kié lehet, vajon kik vannak a képen.

Máskor egy szempárból kellett kitalálni a gazdáját, aztán egy jellegzetes lakásrészletből, vagy ruhadarabból.

Minden képet egy „Ki mondta?" követett. „Kabát, picő, ajtó!" Aki nem ismerte a történetet, annak újra el kellett mondani, hogy hogyan is volt az, amikor a másfél éves Öcsi egy őszi napon sétálni akart menni és így utasította a Papát: „Kabát, picő, ajtó!"

A legmeglepőbb mégis az volt, amikor rájöttünk, hogy nem is tudjuk pontosan, ki mikor született, hol is dolgozik, mi a szakmája, melyik iskolába jár, vagy éppen mi a kedvenc étele.

A legmeghatóbb pedig az volt, amikor előkerültek a régi családi történet-darabkák, az ősökről egy-egy pici adat, érdekesség. A gyerekek olykor szájtátva hallgatták a még nem hallott vagy elfeledett mesedarabkákat.

Csodálatos napunk volt. Egykettőre el is felejtettük, hogy társasjáték részesei vagyunk. Már nem lépegettünk a bábukkal, nem versenyeztünk a célba érésért, csak nevettünk a helyzeteken, képeken, megrendültünk a Nagypapa szép mondatain, csodálkoztunk, hogy mennyi mindent nem tudtunk egymásról és élveztük a felidézett hangulatokat, élményeket.

Most sem tudtunk éjszakába nyúlóan együtt maradni, most is haza kellett indulni a messze lakóknak, de valahogy mégis úgy tűnt, mintha órákat lettünk volna együtt. Mint még soha. Időben majd egy évszázadot, térben egy egész országot jártunk be. Együtt.

Egyszer régen egy farönkszeletet kaptam ajándékba. A férjem és a fiam készítették. Ez van belevésve:
Ímé, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak!
Zsoltárok 133,1

Ezen a napon megélhettünk valamit abból, hogy valóban  gyönyörűség közösségben lenni egymással.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. április 25., csütörtök,
Márk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Nagy László
Megérdemelt pihenés
Lépések a testi-lelki egyensúly felé

Felszín

Pete Violetta
Keresztény színes - színes kereszténység
Hogyan szórakoznak az Úr hivatásos szolgái?

- sb -
Augusztusi hullócsillagok
A fülig vízben és a felfelé néző gyönyörködés kontrasztja - egy facebookkezdeményezés nyomán

Bálint Katalin
A nyár igazi értékei
Miért kell a nyaralást kipihenni? Hány csillag kell egy jó üdüléshez?

Szász Júlia Szende – Pete Violetta
Diák levele a nyárhoz vizsgaidőszakban
Felüdítő rímes fáradtsága két elmének

Magasság

Tóth Sára
A mennyben pihenni fogunk?
Munka és pihenés közötti hasadtságra ítéltetve...?

Mélység

Nagy László
Meditációs utak a mindennapi terhek elengedésére
Elérni a békességet, az áldottságot

Dobóczky László
Függetlenül szabadságon
Szabadságolni magunkat a függőségekből úgy lehet, ha tisztában vagyunk velük...

Szakolczainé Gál Éva
Amikor együtt lakoznak az atyafiak...
Családi csapatépítő tréning - hogyan legyünk együtt és nem csak egymás mellett

Rusznák Emese
Jó utat!
Van aki a föld középpontja felé indul, de vannak közelebb is felfedezetlen tájak...sokkal közelebb

Teljesség

Pete Violetta
Ismered a boldogsághoz vezető jelszót?
Ismered a boldogsághoz vezető jelszót?

Péter-Szarka Katalin - Szakács Gergely - Bella Péter
Kilátó
Boldogmondások mezsgyéjén bandukolva

Béres István - Korpics Márta
Úton lenni, jelen lenni
Zarándoklat: olyan út, ahol kapcsolatba kerülök

Üzenet

Kókai Géza
Békesség közel és távol
Lokalitás helyett lojalitás

Bagdán Zsuzsanna
Kikapcsolni a gépet
Szabadságunkat is beszippantja a képernyő

Szűgyi Zoltán
Megélhetők-e a mindennapok szabadságként?
Távolabblépve közelebb jutni önmagunkhoz

Áthallások

Szász Júlia Szende
Hajnali békesség Istentől
A teremtés csendje, amit felkavarunk minden reggel

Riport

Szerkesztő
„Fogd be a szád és relaxálj!”
Pál Feri atya az önfeledtségről

Kitekintés

Miklya Luzsányi Mónika
A szegény asszony és húsleves
Egyszerű megoldások azért, hogy a vasárnap a nyugalom és ne az őrület napja legyen

Géczy Ráhel
110%-ig mindenható
„Ezen a nyáron még többet akarok Istenből!"

Szakolczainé Gál Éva
Családi játékok
Ötlettár

Kovách János
Haverok, Biblia, Ovis tea...
Azok a felejthetetlen ifjúsági táborok!

Látogatóink száma a mai napon: 3002
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44209434

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat